~~~
Hazafelé megkértem Rebeccát, hogy tegyen ki a könyvtárnál. Ha tanulok nem gondolkodok. Illetve gondolkodni gondolkodok, de nem Olyan dolgokról, amiről nem kéne. Ezzel elmagyaráztam mindent, ugye?
Mindent megcsináltam. Minden beadandót, minden feladatot. Az irodalom vázlatom felett forgatom a ceruzámat, mert néha elkalandozik a gondolatom. A csengőhangom olyan hangosan szólal meg a síri csöndes könyvtárba, hogy azt hittem leesek a székről. Mindenkitől bocsánatot kérek és a vállammal fülemhez szorítom, hogy eltudjak pakolni.
- Amelia drágám a füledet látom. - szólal meg apu a telefonba.
- Oh. - videóhívásba hívott. - Egy perc. - mondom apának és előkeresem a fülhallgatómat. Bedugom és az üvegemnek támasztom, hogy folytathassam a pakolást. - Szia apu.
- Szia kicsim.
- Hogy vagy? - kérdezem, mikor az utolsó füzetet is sikerült eltennem. - Amint tudok bemegyek hozzád, csak minden összejött. Sok a tanulni való és a tegnapi előtti buli pedig... - felborította a rendszeremet. Ezt már csak magamban fejezem be, mert rájöttem, hogy túl sokat mondtam.
- Jól vagyok. Milyen buli? - felveszem a kabátomat.
- Öhm... Semmilyen.
- Amelia! - szól rám tettetett szigorral.
- Tegnap előtt elmentem egy buliba...
- Anyád nem tud róla?
- Nem...
- Nem mondom el, ne aggódj. Rossz jegyet hoztál?
- Nem.
- Akkor nem értem miért baj, hogy elmentél bulizini.
- Mert kedd van. Illetve volt.
- Csak egy normális tinédzser vagy.
- Csak, hogy nekem nem ez a normális. - mondom neki.
- Figyelj kincsem, nem lesz semmi bajod egy kis kikapcsolódástól.
- Tudom csak... - nyitom ki a könyvtár ajtaját, mikor valakinek neki megyek kiejtve a telefonomat a kezemből, de az illető megfogta.
- Látom ez a telefon nem akar nálad maradni. - mondja Isaac.
- Te meg mit keresel itt? - kérdezem tőle teljes döbbenettel.
- Amelia... Amelia ott vagy? - meg is feledkeztem apuról. Isaac megemeli a telefonomat és szó nélkül kihúzza a fülhallgatót a telefonomból.
- Üdv Mr. Hayes. - köszön apunak.
- Isaac, igaz? - ha a döbbenetet lehet fokozni akkor én most duplán megvagyok döbbenve. Apa nem igazán jegyzi meg a neveket. Rebecca-t is Veronica-nak hívta mikor ovisok voltunk. Kikapom Isaac kezéből a telefont.
- Apu, otthon majd beszélünk.
- Jól van kicsim... - nem tudja befejezni, mert kinyomom.
- Illetlenség kinyomni a saját apádat. - mondja.
- Isaac te mit keresel itt? - vágom zsebre a fülesemet.
- Éppen erre jártam és...
- De most komolyan. - egész nap azon igyekeztem, hogy elkerüljem most mégis itt állok előtte.
- Miért szerinted én nem jöhetek könyvtárba?
- Te és a könyvtár elég messze álltok egymástól.
- Anyád küldött.
- Tessék?
- Ühüm.
- Mi? Mégis miért?
- Mert lassan sötétedik és elvileg nem válaszolsz az üzeneteire. - előkapom a telefonomat és megnézem az értesítéseimet. Anya neve tényleg ott virít legfelül.
- Oké, köszönöm, de haza tudok menni egyedül is.
- Miért nem vihetlek haza? - mert próbálok minél távolabb maradni tőled, mert...
- Jól van, haza vihetsz. - mondom neki és elindulok a motorja felé. Szó nélkül felszállok rá.
- Nézzenek sikerült. - mondja somolyogva. - Tessék. - adja oda a sisakot.
- Kösz. - felveszem és várom, hogy felszálljon, de nem teszi. - Mi az? - kérdezem.
- Semmi. - mondja és felszáll ő is. Mikor átkarolom érzem a testéből áradó hőt. Annyira, hogy amikor átölelem, olyan mintha a hasa égetné az ujjaimat.
- Kapaszkodj. - mondja és beindítja a járműt.
~~~
A ház előtt megköszönöm neki a fuvart, de mielőtt elindulhattam volna a ház felé elkapja a könyököm.
- Mi a baj? - kérdezi.
- Nincs semmi baj. - mondom neki.
- Valami bajod van.
- Nincs semmi bajom, Isaac. - mondom neki és megint elmosolyodik, mintha tudná mi a bajom. Egyáltalán mi a bajom? Igazából csak zavart, hogy egy lánnyal látom. Amelia! Mégis mi ütött beléd? - Jó éjszakát. - húzom ki a kezemet az övéből.
- Neked is Mia.
Beérve a házba el is feledkeztem, hogy anya tiszta pipa, amiért nem válaszoltam neki.
- Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? - kérdezi a pult mögött csípőre tett kézzel.
- Bele merültem a tanulásba.
- Attól még lehetne válaszolni.
- Miért Isaac-et küldted? Miért nem Rebeccát? - kérdezem tőle.
- Azért, mert... Az a fiú kedves veled.
- Nem ismered. Nem tudod milyen.
- Kedves. Te pedig nem értékeled. - nem értékelem? Isaac játszadozik velem, mint a többi lánnyal. Inkább felmegyek a szobámba.
- Jó éjszakát anyu.
Beérve lerakom a táskámat és leveszem a kabátomat. Átöltözök. Egy nagyobb pólót és egy leggingset veszek fel. Az otthoni szerelésemet. Kiveszem a telefonomat és visszahívom aput.
Elég sokat beszélgettünk. Megint elmondta, hogy jól érzni magunkat nem bűn. Apa a lazább szülő. Míg anya mindent véresen komolyan vesz. Elköszönve aputól bedőltem az ágyba és az álom el is nyomott.
Egy koppanásra kelek fel. Ránézek az órára, ami hajnali 2 órát mutat. Megigazítom a párnámat és átfordulok a másik oldalamra. Mikor megint lecsukódik a szemem, újabb koppanást hallok.
- Mi ez? - kérdezem magamtól és az ablakomhoz megyek kinyitom, mire egy kavics a homlokom közepén landol. - Áu. - lenézek és megpillantom Isaac-et. - Isaac! Te meg mit keresel itt? Hajnali 2 óra van. - mondom neki a homlokomat dörzsölgetve.
- Gyere le.
- Ismétlem. Hajnali 2 van.
- Gyere már le. - mondja én pedig sóhajtva bezárom az ablakot. Felveszek egy pulóvert és elindulok lefelé lábujjhegyen. Megpróbálom a lehető leghalkabban elfordítani a zárat az ajtóba és ki is lépek.
- Telibe dobtál egy kővel. - mondom Isaac-nek és mellé sétálok. - És hajnali 2 van. Mit keresel itt? - közelebb lép és megnézi a homlokomat, ahol megdobott.
- Nem lesz annyira piros. - mondja, mire a karjába boxolok.
- Mit keresel itt Isaac?
- Tudod van a lányoknál ez a megérzés.
- Női megérzés?
- Igen az. Szóval olyanom van.
- Női megérzésed?
- Igen.
- Mivel kapcsolatban?
- Veled.
- Velem?
- Igen, veled. Hogy valami bajod van. Pontosabban valami bajod van velem.
- Nincs semmi bajom veled.
- Ugyan már. Láttál valamit.
- Mit láttam?
- Amit szerintem félreértelmeztél.
- Nem láttam semmi ilyet.
- Szörnyen hazudsz és féltékeny is vagy.
- Micsoda? Féltékeny? - bólint. - Nem vagyok senkire, semmire és semmi miatt féltékeny. Ami köztünk történt az... hiba volt.
- Hiba volt?
- Hiba volt. - ismétlem meg újra.
- Biztos? - közelebb jön. Nem, nem annak sosincs jó vége.
- Isaac... kérlek. - fogalmam sincs, hogy miért könyörgöm neki. Hogy csókoljon meg vagy, hogy ne jöjjön közelebb. - Nem leszek a játékbábud.
- Ki mondta, hogy az lennél?
- Az életmódod.
- Az életmódom? - bólintok.
- Sok... sok lánnyal voltál már és... - olyan, mintha nem kapnék levegőt.
- És?
- És olyan késő van. Hagyj menjek aludni. - nézek mélyen a kék szemébe. A légzésem szaporább lesz, minél közelebb és közelebb jön.
- Elmondok neked valamit. - mondja és egyenesen a szemembe néz. Kicsit félrehajtom a fejem, hogy mégis miről beszél. - Ella, az én... - én ezt nem akarom hallani. - ...unokatestvérem, akit évente egyszer látok. - mi? Én pedig azt hittem, hogy lefeküdt vele. Szólásra nyitom a szám, de mégsem szólalok meg. - Na? Most is kerülni fogsz?
- Ez így nem mehet tovább. Nem lehetünk barátok, akik többek mint, barátok.
- Miért?
- Mert többre tartom magam.
- Tudom és mit szeretnél? - ezen gondolkozok én is már mióta. De még mindig nem tudom.
- Barátot, hogy maradjunk barátok.
- Igazad van. - mondja és ellép tőlem. És a mozdulata után a forróság is eltűnt. - Nem vagyok jó neked. - ezt nem biztos, hogy jól hallottam, mert nagyon halkan mondta. - Holnap találkozunk Mia. - mondja és elmegy. Arra eszmélek fel, hogy már nem látom. Mintha felszívódott volna. Vissza bemegyek a házba és visszazárom az ajtót. Mikor visszafekszem az ágyba nem jön álom a szememre. Most még több dolgon jár az eszem. Ha minden visszatér a saját kerékvágásába, akkor minden könnyű lesz, mint volt. Bízok benne.
~~~
Reggel kómásan kelek fel. Isaac tegnapi, vagyis inkább mai látogatása után nem is tudtam elaludni egészen 4 vagy 5 óráig. Pizsamába lebaktatok a konyhába és főzök magamnak egy kávét.
- Megelőztél. - mondja Loren, aki ugyan úgy pizsamába van, mint én. Nem sokkal később anya is belép a helységbe. Ő már felöltözve jön ki. Makulátlan külsővel.
- Jó reggelt. Ugye Amelia, te nem lopod a napot, mint a nagynénéd?
- Én csak kényelmes ruhába vagyok, míg te nem. - húzzák egymás agyát. - Főzöl nekem is egy kávét te ingyen lakó? - kérdezi anyu Loren-től.
- Én felmentem készülődni. - mondom mielőtt választanom kell kinek az oldalára állok.
- Várj kicsim. A hétvégére el kell utaznom, ahol apád volt. Meg kell mutatnom ott egy házat.
- Okés.
- Loren elviszi nagyiékhoz Gabe-et. Te nem mész velük?
- Nem hiszem, inkább itthon maradok. Mikor indulsz?
- Most.
- Oh. - vissza leszaladok hozzá és egy puszit nyomok az arcára. - Vigyázz magadra. - mondom neki és folytatom az utamat a szobám felé.
~~~
Mikor beszállok Rebecca mellé:
- Jézus, te nem aludtál? - kérdezi.
- Ennyire szörnyű?
- Neeem... Csak... Najó egy kicsit. Beugrunk egy kávéért valahova és egy kicsit kipingállak.
- Oké.
A suli előtt, még mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból Rebecca kezelésbe vette az arcomat. Halványabbak a karikák.
- Sokkal jobb. - mondja és kiszáll. Én is követem a példáját. - Szóval, miért nem aludtál? - végül is, ha most minden visszakerült a saját kerékvágásába, akkor nincs mit mondanom.
- Csak valamiért nem jött szememre az álom.
- Én úgy aludtam, mint a bunda.
- Ha már az alvásnál tartunk. Anyunak el kell utaznia a hétvégére. Loren elviszi Gabe-et a nagyiékhoz. Nincs kedved egy csajos hétvégét tartani?
- A mai és a holnap délelőtt megoldható. Vasárnap anyuval leszek, ha már szabad.
- Megértem.
~~~
Az egész délelőtt hamar telt. Egészen a francia óráig.
- Oké. Hogy van az, hogy szeretlek? - kérdezem Dylan-t.
- Je vous aime.
- Igen. Hány éves vagy?
- J'habite à Charleston.
- Nem, az az, hogy hol laksz. - dőlök hátra a széken.
- Várj, tudom. J'habite à 2 km de l'école.
- Mi? Nem. J'ai 17 ans. Ez jelenti azt, hogy 17 éves vagyok.
- Én mindjárt 18.
- Tényleg? Mikor van a születésnapod?
- Jövőhét szerdán. Amikor a meccs van.
- Kosárlabda?
- Igen. Eljössz mondjuk... Rebeccával?
- Nem tudom, de majd megkérdezem. Folytassuk. - mondom neki, mire lefolyik a mosoly az arcáról.
~~~
Otthon, még pont elkaptam Loren-t.
- Na figyelj. Nincs házi buli, mert anyád nem csak téged nyír ki, hanem engem is. Pasi nem jöhet. Khm... Jöhet, csak ésszel.
- Nincs senkim.
- És Is...
- Ne.
- Oké, akkor kaja van. Főzni tudsz?
- Valamennyire.
- Akkor éhen nem halsz. Hagytam egy kis pénzt a kávéfőző mellett. Van kérdés?
- Viszed Gabe nyusziját? Mert, ha itthon marad akkor vissza kell fordulnod érte.
- Gabe meg van a nyulad? - kérdezi Loren Gabe-től.
- Igen, itt van a táskámba. - odasétálok Gabe mögé és én is ellenőrzőm.
- Meg van.
- Oké. Akkor hétfőn jövünk.
- Iskola?
- Mi van vele? - kérdezi Loren.
- Nem megy suliba hétfőn?
- Nem, anyád kikérte, hogy ne vasárnap este jöjjünk.
- Oké, csak óvatosan. - mondom nekik és kilépnek a házból.
- Szia Lia. - köszön el Gabe is.
- Szia Gabe. - és bezárom az ajtót. Egyedül maradtam. A kezembe megrezzen a telefonom.
Dinnye: Elmegyek vásárolni kaját és megyek. 😉
~~~
Rebecca vagy tíz féle chipset, üdítőt és még egy vodkát is hozott.
- Honnan szereztél vodkát? - kérdezem, amikor kirakja a pultra.
- Megvannak a forrásaim. - mondja felhúzott szemöldökkel. - Előveszel két poharat?
- Én nem iszok. - rázom meg a fejem.
- Nemár Liaaa. Innod kell velem.
- Nem, nem. De te nyugodtan ihatsz.
- Egy picit sem?
- Egy picit sem.
- A remény hal meg utoljára. - mondja és elé rakok egy poharat, hogy tudjon magának önteni. Én megfogok egy dobozos kólát és azzal koccintunk. - Igyunk a barátságunkra, ami lassan 18 éve tart. - koccintunk mire lehúzza, majd kinyújtva a nyelvét megrázza a fejét. Én pedig csak röhögök rajta.
Megnéztünk egy filmet. Aztán Rebecca kitalálta, hogy ő most Just Dance-el. 5 pohárral biztos, hogy ivott.
- Gyere Lia. Kicsiként ez volt a kedvencünk. - felállok mellé, mire kiválaszt egy zenét. Fél perc sem telik el, de Rebecca már kitolt a képből. Míg Bex táncikál én magamhoz veszem a telefont.
Én: Szia.
Barom: Szia. Miért írtál?
Én: Láttam, hogy elérhető vagy és kíváncsi vagyok mit csinálsz.
Barom: Dylan-el buliba megyünk.
Én: Oh, akkor nem zavarok. Jól bulizást.
Barom: Te sose zavarsz. - ezen elmosolyodtam. - Te mit csinálsz?
Én: A részeg Rebeccát figyelem, ahogy táncol.
Barom: Te is buliba vagy?
Én: Nem, én nem hiszem, hogy szeretnék többet buliba menni. - elpirulok, mert önkéntelenül a kedd este jut az eszembe.
Barom: Akkor hol táncol Rebecca?
Én: A tv előtt.
Barom: Megy is valami a tv-n?
Én: Igen. - írom neki, mire felröhögök.
- Ne röhögj rajtam. - szól rám Rebecca.
- Nem rajtad röhögök, koncentrálj. - mondom neki.
Barom: Az már egy jó jel.
- Lia. Menjünk el a mosóba. Vagyis a mosdóba. - mondja és felröhög magán.
Én: Azt hiszem Rebecca hányni fog. Jó bulizást. - írom le az utolsó üzenetet és a kanapéra dobom a telefont.
Sziasztok!
Sikerült megírnom egy részt. Köszönöm a vote-okat és a sok kommentet. Sokat jelent. Remélem ez is tetszeni fog, mint a többi. Nemsokára hozom a következő részt. Ne felejtsd el a csillagot megnyomni.
Puszilok Mindenkit!
⁸