Boldog voltam, amikor meghívót kaptam a céges partira. A partit ma este tartják a cég legfelső szintjén. Izgatott voltam, hiszen lefrissebb alkalmazottként ez lesz az első partim. Már kora reggel autóba ültem és útközben felvettem a barátnőmet. Trixi nagyon csinos volt. Rövid fekete szoknyát és szilva színű szűk trikót viselt. Arra húzott fel egy hófehér blézert és hozzáillő magassarkút. A lelkemre kötötte, hogy először ugorjak be egy kávézóba, mert szívesen meginna velem egy kávét. Erre nem mondhattam nemet, ezért a ruha üzlettől két kilométerre található kávéháznál megálltunk. Az autók gyorsan hajtottak az úton, ezért a kicsi fekete táskámat a hónom alá szorítottam, a rózsaszín kocsim kulcsát a farzsebembe csúsztattam és odafigyelve megnyomtam a lámpát. Miután a lámpa nekünk jelzett, gyorsan átsiettünk a széles zebrán és beültünk egy kávéra. Természetesen ott elbeszéltük az időt. Én közben a cég honlapján a friss információkat olvastam. Tudtam, hogy a parti díszvendége Aiden Baker lesz, hiszen az ő arca reklámozza új termékünket. Időközben megtudtam, hogy milyen jellegű illatot képvisel. A cég hamarosan piacra dobott parfümje enyhén fűszeres, méz és málna Illetve citrusos illattal keverve. Visszafogott, érzéki és felkelti a nők érzékeit. Csak egyszer szagoltam meg, de minden vágyam az volt, hogy újra megtegyem. Éreztem, hogy pillangók kezdtek repkedni a hasamba. Nem tudom, hogy felkészültem e lelkileg arra, hogy újra találkozzak Aidennel. A Central Parkban való kellemetlen beszélgetésünk óta nem szeretném látni. De a sors úgy döntött, hogy ismételten Manhattanba hozza őt. Néha az ajkam szélét rágcsáltam, néha ujjaimmal az asztalon kopogtam, miközben a cég Facebook honlapra kitette a ma esti eseményt. Már most rengeteg ember reagált rá és mosolyogva írtak alá, hogy „ott leszek". Természetesen zártkörű a rendezvény, de a főnök minden lehetőséget kihasznál, hogy minél több befolyásos emberhez eljusson az ő különleges, elegánspartija. Beatrix zökkentett ki a gondolatmenetemből. A sütőtök ízesítésű (bleh) kávéjába hosszasan belekortyolt, majd felém pillantott.
- Szóval Aiden Baker is jelen lesz ma este a partitokon? - mutatta felém a telefonját. Beatrix Aiden Instagram storyját nézte. A fénykép egy elegáns öltönyökkel teli üzletben készült. Összeráncolt szemöldökkel olvastam el a képre írt szöveget:
- Köszönöm a sensual man együttműködését! Most lettem büszke tulajdonosa első egyedi tervezett öltönyüknek! A különleges anyagból készült szövet finoman illeszkedik a testalkathoz és páratlan kisugárzást nyújt! Ha most felhúzod a storyt és idő előtt rendelsz, akkor ajándék aranyozott gomb jár hozzá! Páratlan ajánlat egy Páratlan érdeklődőnek! Húzd fel és ne habozz! Rendelj és csillogj, mint egy szupersztár - gúnyos mosolyt húztam az ajkam szélére, miközben jobban megnéztem a képet. Az aranyozott tükörben készített magáról egy tükör szelfit. Aiden elegáns szürke öltönyben és hozzáillő nadrágban állt. A nyakkendője fekete színű volt, a képen jól lehetett látni, hogy arany óra csillog a csuklóján. Felvont szemöldökkel pillantottam Beatrixre, akivel egy dologra gondoltunk.
- Tehát most reklámozza a sensual man legújabb kollekcióját? Cserébe ő is jól jár hiszen kap egy ingyen szettet - motyogtam. - És ez a szett nagyon drága! Még apa sem engedheti meg magának!
Jellemző! A hírességek világába ez gyakori dolog szokott lenni. A híres emberek egymás nyakába kapaszkodnak és segítenek egymásnak. Ha az egyik jót tesz, akkor a másik bőkezűen megjutalmazza, cserébe mindketten jól járnak. Ez hasonló dolog volt a cég legújabb parfümjének a reklámozásához. A cég tulajdonosa azért Aident kérte meg rá, mert hirtelen lett felkapott és híres. Ilyen az üzleti élet. A cég tulajdonosa most Aiden nyakán mászik fel a létrán és kezét dörzsöli, mert nagyot fog kaszálni az anyagi szempontokat nézve. Viszont a szerződés szigorú pontjai miatt, Aiden is jól járt. Egy x összegű vagyont utaltak a számlájára, illetve rengeteg kedvezményt kapott és ma este ő lesz a díszvendég a partin. Biztos voltam abban, hogy sensual man külön megkérte Aident, hogy reklámozza az új kollekciójukat. Eltudtam képzelni a párbeszédet, ami valami ilyesmi lehetett, hogy
„Megtisztelne minket, ha magán látnák először az emberek mielőtt megjelenne. Minket pedig nagy örömmel töltene el, ha elfogadná, mint ajándékot..."
A feltételezett gondolatmenetben több rejtett dolog is lapult. Az emberek semmit nem adnak ingyen. Valamit valamiért elven élnek. Mindig kérnek valamit. Ma Aiden büszke tulajdonosa lett a híres és a város legdrágább férfi ruhaüzletének a legújabb kollekciójának. Csak kár, hogy közhírré kell tennie ahhoz, hogy meg is tudja tartani. És azt hiszem, hogy ezzel elmondtam a lényeget. Ilyen a hírességek világa.
- Úgy beszélsz róla, mintha ismernéd - ráncolta a szemöldökét. - Szerintem jó ember - vette vissza a telefonját. - Tudtad, hogy a hónap végén kijön a legújabb klipje? - ekkor megnyitotta a Youtube listát és beírta Aiden Baker nevét a keresőbe. Megmutatta nekem a holdfény alatt című klipet. A lényeg a megtekintések száma volt. - Két millió - suttogta nagy szemekkel. - Tudod, hogy ez mennyi embert jelent?
És miközben szomorúam oldalra biccentettem a fejem felsóhajtottam.
- Tengernyi mennyiségű embert.
Este nyolc órakor léptem át a cég fotocellás ajtaját. A tavasznak köszönhetően még javában világos volt, ezért mosolyogva és jókedvűen köszöntem a recepciós lánynak, Lulunak. A cég teljesen átlett rendezve az esemény miatt. Az előtérben eltűntek a székek és az asztalok, helyette vörös szőnyeg vezetett az arany színű lift ajtóig. A liftajtó mellett magas arany oszlopon kettő darab hófehér váza foglalt helyett. A vázákban vörös rózsák voltak. Fogadni mertem volna, hogy mű. A lényeg még is az volt, hogy gyönyörű volt. Lulu kontyban hordta haját és a dekoltázsánál éjfekete földig érő szűk ruhát viselt. Hozzám sétált és szája elé tette a kezét.
- Elképesztően gyönyörű vagy ma! - miközben az emberek elsétáltak mellettem némán köszöntöttük őket, majd azonnal folytattuk a csacsogást. - Úristen! Gyönyörű ez a páva színű ruha! - végig nézett a padlóig érő ruhámon és megrázta a fejét. A ruhám hátul teljesen nyitott volt, ezért melltartót sem vehettem fel hozzá. A combomon volt egy kisebb vágás rajta, ami azt jelentette, hogy sétálás közben a bal lábam mindig kibukott a páva színű elegáns ruha alól.
- Köszönöm! Remélem, hogy jót választottam - és miközben megvető pillantásokat kaptam a többi munkatársamtól, rájöttem arra, hogy ez jó választás volt.
- A vendégek? Sokan vannak? - Lulu felmutatta a kezében található névsort. Három darab A4es méretű aranyozott lap tele volt nevekkel és pipákkal. Sok név mellett található kockában volt már pipa, ezért úgy gondoltam, hogy én is felmegyek az emeletre.
- Érezd jól magad! Hamarosan én is megyek és felszedek egy gazdag szingli pasit - nézett végig a fotocellás ajtón belépő fiatal... és gazdag férfiakon.
Mivel a parti hamarosan kezdődik, ezért a vendégekkel a hátam mögött a lift felé siettem. Miután megnyomtam a gombot elsőként szálltam be a liftbe és szorítottam magamhoz a táskámat. A másodpercek töredéke alatt váratlan dolog történt. Amikor megpillantottam őt, a gyomromban életre keltek a pillangók és úgy éreztem, hogy kidobom a taccsot. Aiden az ajkát elhúzva lépett be a lifte. Úgy csinált, mintha én nem lennék itt, pedig előtte álltam. Csak ketten voltunk, ezért feszülten telt a hangulat. A másodpercek alatt egyszerre néztünk egymás szemébe, de ekkor váratlan dolog történt. A vendégek beszálltak a liftbe. A helyhiány miatt Aiden sziszegve fordított hátat nekik és állt meg közvetlen előttem. Miközben próbáltam nem az édes illatát szagolni, elkerekedett szemekkel néztem, hogy egyenesen fölém állt. Ő nézett le rám, és én néztem fel rá. Csak apró centik választottak el minket egymástól. Olyan volt az egész, mint egy romantikus filmben. Mint amikor a két főszereplő olyan közel állnak egymáshoz a liftben, hogy az már felháborítóan aranyos. Miközben Aiden frissen borotvált arcát néztem, nem tudtam figyelmen kívül hagyni azt, hogy már egy jó ideje a melleim közé néz. A vicces az volt benne, hogy nem vette észre, hogy én észrevettem, ezért pislogás nélkül közvetlen előttem állva tovább vizslatta a páva színbe bújtatott melleimet. - Mit nézel annyira? - és ekkor történt, hogy elpirulva fordította el a fejét. Háh! Tetszenek, mi? Amikor azt hittem, hogy ennél kínosabb dolog már nem történhet, rákellett jönnöm arra, hogy tévedtem. A csípőmtől lefele nem mértem fel a távolsági viszonyokat, ezért amikor megemeltem az összekulcsolt kezem, egyenesen megütöttem, illetve inkább megnyomtam Aiden férfiasságát, aki elkerekedett szemekkel nézett le. A kezem csak egy röpke időre ért hozzá, de a szám elé kaptam és próbáltam nem felnevetni.
- Jaj! Ne haragudj, Aiden - suttogtam még mindig a liftben, a sok embertől összenyomva. - Nagyon közel állsz hozzám! - mivel sikerült zavarba hoznom, elfojtottam egy kuncogást és mosolyogva néztem, hogy a kettőnk közt található pici távolságot nézte.
- Ezt ne ismételd meg - a hangja halk és mély volt. Olyan, amit megnyugtató hallani. Ami gyönyörűen tiszta és kellemesen férfias. Megszokhattam volna már, de valamiért mindig rajongással tölt el, ha hallhatom a kifinomult hangját. Váratlan dolog történt, amikor egy fiatal hölgy annyira nevetett, hogy félre lépett a tűsarkújával és meglökte Aident, aki a fejem mellett megtámasztotta a kezét, és az ajkamtól pár centiméterre állt meg. A mozdulat közben visszafojtottam a lélegzetem és elpirulva néztem az arca minden szegletét.
- Bocsánatot kérek az előbbi miatt, de te most tényleg benne vagy a személyes teremben - a gondolatom után a fülemhez hajolt. Éreztem, hogy ajka enyhén érinti a fülcimpámat. Meleg lehelete miatt pár baba hajszálam megremegett. Olyat mondott, amitől végkép elpirultam.
- Te nem a személyes teremben voltál, hanem hozzá is értél. Megnyomtad. Elmozdítottad a helyéről... soroljam még esetleg? Szerinted nekem mennyire volt kellemetlen az előbbi szituáció?
Nem tudtam válaszolni, mert ebben a pillanatban kinyílt a lift ajtaja, és mint egy részeg ember a tömeg után botorkálva léptem be a parti helyszínére. Csak egy pillanatra néztem fel, de minden eszméletlenül tökéletes és szép volt. A terem közepén volt egy tába alakú dolog, éjfekete vászonnal letakarva. Az előtt foglalt helyett egy asztal és ott volt rajta a híres parfüm. Ezen kívül bal oldalt volt egy hosszú pult, ami mögött drága pezsgők és borok sorakoztak. A pincérek hátra tett kezekkel sétáltak a beszélgető emberek között. Úgy gondoltam, hogy szükségem lesz pár kortyra, ezért elvettem egy pezsgős poharat és összeráncolt szemöldökkel lehúztam a tartalmát.
Akkor vegye kezdetét az este...bár ha tudtam volna, hogy végül mi sül ki belőle... felvettem volna azt a melltartót!