~~~
- Jól van, elég lesz. - mondom kacagva, mert vagy a huszadik darab gofri morzsát szedem ki a hajamból. Isaac is röhög, miközben a pulcsijáról leveszi a gofrit. Leveszi a tálcámról a turmixot.
- Te meg mit csinálsz? - kérdezem tőle.
- Megkóstolom.
- De az az enyém. - mondom és én is elveszem az övét.
- Ez aztán savanyú. - mondja mire felröhögök és kiöntöm a csoki turmixát a kezemre - Szép volt. - mondja.
- Ez meg édes. - teszem vissza a tálcájára és szalvétáért nyúlok.
- Bénább már nem lehetsz. - mondja és félre nyeli a fánkot.
- Meg ne fulladj. - szólok rá, de nem tudja abba hagyni a köhögést. Elkezdem a hátát megütögetni. - Hé, Isaac. Vegyél már levegőt. - mondom neki és megijedek. Odamegyek a pulthoz és kérek egy pohár vizet neki. - Tessék igyál. - visszaülök mellé odanyújtva a vizet. Körülbelül a felét issza meg. - Komolyan a frászt hoztad rám. - mondom és hátra dőlök.
- Nem hagylak itt. Valakinek haza is kell vinnie.
~~~
Reggeli után Isaac haza kisért.
- Látod, nem haltál bele. - mondja az ajtónál megáll előttem.
- Köszönöm. - miközben a körmömet piszkálom. Majd felnézek rá. A kezét kiveszi a zsebéből és megfogja az arcomat. - Isaac, ezt nem csinálhatjuk.
- Mégis mit?
- Ezt.
- Én nem csinálok semmit. - mondja és közelebb hajol.
- De. Csinálsz. - mondom neki mire elmosolyodik.
- Szóval ifjúhölgy. Miért is nincs iskolába? - nyílik ki az ajtó. Isaac a szemközti házat kezdi el tanulmányozni még én ellépek tőle.
- Szia Isaac- köszönök el és bemegyek Loren mellett a házba.
- Isaac Reed. - mutatkozik be Isaac, mire visszafordulok.
- Loren Taylor. - rázza meg Isaac kezét. - Örültem Isaac. - mondja. Isaac biccent és elmegy. - Hogy van a kedvenc unokahúgom? - kérdezi és megölel. Loren anyu testvére. - Még jobb kérdés. Ki volt ez a helyes fiúcska?
- Jól vagyok. Hogy-hogy itt vagy? - kérdezem. Loren folyton utazik és szebbnél szebb helyeken jár.
- Muszáj volt egy kicsit megállnom. - mondja és leül a fotelba. - Te miért nem voltál iskolába?
- Elaludtam.
- Elaludtál? És még is hol? Mert nem itthon az biztos.
- Mikor érkeztél?
- Tegnap este.
- Rebeccánál voltam. - Aha. És Isaac-el mi a helyzet? A fiúd?
- Nem. Csak egy barát.
- Csak egy barát? - bólintok. - Te ebbe biztos vagy?
- Bonyolult. - igen, jelenleg nem tudom, hogy állok Isaac-el.
- Pedig egész helyes.
- Jól van, jól van.
Loren-el bepótoltuk azt a négy hónapot, míg nem láttuk egymást. A 30-as évei elején jár és csodásan néz ki. Neki is szőke a haja, mint nekem és anyának. De míg anyának zöld a szeme, addig az övé kék. Előszeretettel válogatja a pasikat. Még nem volt ,,hosszabb,, kapcsolata, mint 1 év. Ő is a jelennek él, mint Rebecca.
- Na leányzó... Én nem árullak be anyádnál, ne aggódj.
- Köszönöm. - mondom neki. Hálás vagyok érte. Anya biztos, hogy megfojtana, ha megtudná, hogy kihagytam egy napot az iskolából. Ha pedig az okát is tudná...
Loren elment Gabe-ért, így felmegyek a szobámba és felhívom Rebeccát. A telefonom... Isaac-nél maradt. Leszaladok a kabátomhoz, hátha benne van. De nincs. Felveszem a kabátomat és elmegyek Isaac-hez. A telefonomért.
Mikor a házuk elé érek épp kijött a házból. De nem egyedül. Egy lány lép ki utána. Isaac mond valamit, mire a lány elmosolyodik és megöleli. Mit is hittem? Hisz ő Isaac Reed.
- Szia. A telefonom itt maradt. - térek a tárgyra.
- Amelia? Szia... Hozom. - mondja és bemegy. A lány és én kettesben maradunk. Én a fák tetejét nézem. Nincs kedvem vele beszélgetni.
- Szia, Ella vagyok. - nyújtja felém a kezét. Hosszú, fekete haj. Vékony mégis formás testalkat. Isaac ideálja. Nem látszik, hogy nincs kedvem vele beszélgetni? Főleg vele, aki nagy valószínűséggel pár perce még pucér volt.
- Amelia. - mondom és zsebre vágom a kezem.
- Tessék itt van.
- Kösz. - kikapom a kezéből és már el is indulok.
- Mia, várj. Hova sietsz ennyire?
- Haza. - nem fordulok meg. - Kedves lány. Jó szórakozást. - mondom, de már nem hallom a lépteit mögöttem
Egyszerűen undorodom Isaac-től. Hülye voltam. Mit gondoltam? De most komolyan? Hogy megváltozik? Csak nem tudtam tisztán gondolkodni mert... Mert az érzés, amit bennem keltett. Olyat még egyszer sem érzetem. És én teljesen belegabalyodtam. Mint a légy a pók hálójába. De ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire hülye vagyok. Pont olyan, mint a többi lány. Felteszem a telefonomat töltőre és nézem, hogy töltődik. Mikor elérte az 1%-ot be is kapcsolom. Szükségem van Rebeccára.
- Mizu csajszi? - azonnal fel is veszi. - Isaac írt hajnalba nekem egy üzit, hogy nála alszol. Mi történt?
- Elájultam.
- Neeee. - mondja a vonal másik végéről és elkezd röhögni. - Mármint, jól vagy?
- Igen most már.
- Minden oké? - kérdezi.
- Miért?
- Olyan fura a hangod.
- Persze, minden oké.
- Miért nem voltál iskolába?
- Elaludtam.
- Elaludtatok. - javít ki.
- Nem, csak én.
- Miért ő bement?
- Nem.
- Akkor? Tudod mit? Átmegyek.
- Most nem hiszem, hogy jó társaság vagyok... - hallom, hogy kivágódik a bejárati ajtó. - Ez te vagy?
- Még szép, hogy én. - mondja és kinyitja az ajtómat.
- Hogy értél ide ilyen gyorsan?
- Már úton voltam mikor felhívtál.
- Lemerült a telóm. - mutatok a töltőre.
- Mi a helyzet? - ül mellém törökülésben.
- Mi a helyzet mivel?
- Veled és Isaac-el.
- Semmi. -vágom rá gyorsan.
- Akkor mit láttam tegnap este?
- Láttad?
- Még szép, hogy láttam.
- Hülyeség. Szeszély. Nem tudom minek nevezzem.
- Mondjuk, hogy neked tetszik Isaac Reed.
- Nem.
- Jaj, Amelia. Szörnyen hazudsz. És olyan vörös vagy, mint a paradicsom.
- Nem tudom mit érzek Rebecca. - hajtom az ölébe a fejem.
- Jaj, drágám. Ilyen ez.
- De nem tehetem.
- Még is miért?
- Mondjuk, mert csak a következő ágy partenere lennék.
- Miből gondolod?
- Abból, hogy ott hagytam nála a telefonomat. Elmentem érte. És egy lány sétált ki. Érted? Egy lány. Nem változott semmi.
- Átmenjek rajta?
- Kin?
- A lányon.
- Inkább Isaac-en. - mondom mire mindketten felröhögünk.
Rebeccával beszélgettünk még egy darabig, aztán hazament. Mondta, hogy majd szeretne találkozni Loren-el. Ők ketten pontosan ugyan olyanok. Én pedig itt fekszem az ágyon és gondolkodok. Gondolkodok azon, hogy vissza kell térnem a megszokott dolgaimhoz. Tanulás. Nem buli, nem Isaac. Csak én és a könyveim. Felállok és leveszek egy könyvet. Természetesen azt a könyet, amit Isaac adott. Leülök az ágyamra és kinyitom, ahova egy papírt tettem. Az egyik mosolygós fejű papírt, amit nem tudom ki küldött. Elkezdem olvasni, de sikeresen bealudtam.
~~~
Másnap reggel felkötöm a hajamat, hogy ne legyen vizes és elmegyek zuhanyozni. Épp kiléptem a fürdőből, amikor megszólal a csengő.
- Amelia kinyitod? - kérdezi anyu. Egy szál törülközőbe vagyok. Hogyne. Leslattyogok a mamuszomba. Még egyszer megszólal a csengő.
- Jövök már. - és kinyitom az ajtót.
- Jó reggelt. - köszön Isaac. Csak becsapom rá az ajtót. Ehhez most nincs kedvem.
- Ki volt az kicsim? - néz ki a szobájából anyu.
- Lényegtelen. - mondom és vissza sétálok a szobámba felöltözni. Belépve a szobámba magamra veszek egy farmert és egy egyszerű pólót és kiengedem a hajamat.
- Igazán csinos vagy, de törölközőbe jobban mutattál. - támaszkodik az ajtófélfának Isaac.
- Ki engedett be?
- Loren. Valami baj van?
- Nincs.
- De van.
- Azt mondtam nincs. Most pedig, ha megbocsátasz. - állok meg előtte, hogy arrébb álljon és kitudjak menni. De nem áll arrébb. - Kiengedsz?
- Ha elmondod mi a bajod.
- Nincs semmi bajom.
- Cuki a szobád. - lép beljebb.
- Persze, gyere be nyugodtan. - de nem törődik, hogy mit mondok neki. Először a könyves polcomhoz lép, majd átpillant az éjjeli szekrényemre, amin egy pohár és a tőle kapott könyv található. Elmosolyodik. Mivel már nincs az ajtóba, igy simán kitudok menni.
- Jó reggelt Amelia. - köszön Gabe és szokásosan müzlit eszik. - Isaac? - kérdezi meglepett hangon. Hátra nézek, és meglátom, hogy utánam nem sokkal ő is lejött.
- Jó reggelt Mrs. Hayes. - köszön anyunak, majd Gabe felé fordul. - Kis Hayes. - biccent Gabe-nek.
- Szia Isaac.
- Isaac nem vagy éhes? Van müzli. - kérdezi anyu. Most ez komoly?
- De az vagyok. - anyu egy tányért csúsztat elé, még Gabe a müzlis dobozt. - Kösz kishaver.
- Ma később jövök. Benézek apátokra.
- Hogy tetszik lenni Mr. Hayes? - kérdezi Isaac anyutól.
- Nagyon szépen gyógyul. Lehetséges, hogy haza engedik a jövő hétvégén.
- Ha bármilyen segítség kéne, csak szóljon.
- Kedves tőled Isaac, köszönöm. - én pedig itt csak állok tátott szájjal és próbálom értelmezni, hogy mi ez az egész.
Mire Isaac befejezi a reggelijét Rebecca már itt is van. A kocsi felé indulok, de Rebecca kiszáll és egyenesen Isaac felé megy, akinek egy akkora pofont kevert le, hogy az én arcomnak fájt.
- Mehetünk? - kérdezi tőlem, mire bólintok. - Miért volt nálad?
- Loren engedte be és nem volt hajlandó elmenni.
~~~
Egész nap a tanárok után rohangáltam megmagyarázni a hiányzásomat. ,,Bocsánat Mr. Vagy Mrs. Valaki, az öcsém beteg lett és édesanyám dolgozik, így nekem kellett vele otthon maradnom." Utálok hazudni, de jobban utálom az igazolatlan hiányzást.
Tesin Rebecca elment beszélni a tanárral, én pedig várom törökülésben a tornaterem közepén.
- Szia. - ül mellém Ryan.
- Mit szeretnél? - kérdezem köszönés helyett.
- Bocsánatot kérni.
- Aha.
- Tényleg ne haragudj, de annyira részeg voltam, hogy azt sem tudtam mit csinálok.
- Akkor nem vagy egyedül.
- Még egyszer bocs. - mondja. Feláll és elsétál. Rebecca felé nézek, aki még mindig a tanárral cseveg.
- Te miért beszéltél Ryan-el? - ül le velem szembe Isaac.
- Nem lényeg.
- Na mondd már.
- Bocsánatot kért, Isaac.
- És te megbocsátottál?
- Miért érdekel? Keress mást, akivel szórakozhatsz Isaac. Velem nem fogsz. - mondom és, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak felállok és elsétálok. Bemegyek a mosdóba, majd nem sokkal később kinyílik az ajtó.
- Mi volt ez a heves vita közted és Isaac között? - kérdezi Lydia mellette pedig a két pincsikutya.
- Semmi közöd hozzá. - elakarok menni mellette, de megfogja a karomat.
- Szállj le a nagy lóról Amelia. Nem érdekelsz senkit.
- Jó észben tartom. - és kirántom a kezemet az övéből.
Visszaérve a terembe Rebecca már ott ül, ahol eddig én ültem.
- Hol voltál? - kérdezi, mikor leülök mellé.
- Kimentem mosdóba.
- Jól van gyerekek. Ugyan az lesz, mint múlt órán, csak most mindenből többet csináltok.
- Mi?
- Ne már.
- Ez most komoly? - ezeket a mondatokat lehetett hallani.
~~~
Tesi után meghaltam. Mindenem fájt. Bár Rebecca ezt rosszabbul viselte.
- Lia, meghalok. Nem érzem a kezemet, se a lábamat. Ahhh. - borul bele a szekrényébe.
- Na vedd elő a földrajzot. Már csak azt kell kibírnod.
- De ma írunk.
- Tessék? Miből?
- Arra nem emlékszem.
- Basszus. - most én döntöm a szekrénynek a fejem. Erről is Isaac tehet. Vagyis csak szeretnék mást hibáztatni, de én voltam hülye.
- Menni fog. - mondja és bezárja a szekrényét.
Miért jó, ha az ember előre tanul? Az ilyen esetek miatt. Szerencsére nem egy nagy dolgozat. Így még az órán kikaptuk.
- Hányas? - kérdezi Rebecca, mikor a tanár az asztalomra teszi a papírt.
- 5-ös.
- Mi? Nekem csak 4-es. Hogy?
- Ms. Still, kérem maradjon csöndbe. - szól rá a tanár.
~~~
Kiérve az iskolából megrezzen a telóm.
Loren: Értem tudsz jönni?
Én: Hová?
Loren: A plázához. Túl sok mindent vásároltam.
Én: Rebeccával jöttem iskolába.
Loren: Megkérdeznéd, hogy nem-e jön el értem?
- Rebecca! - szólok neki.
- Igen?
- Loren kérdezi elmegyünk-e érte a plázához.
- Írd neki, hogyha vett nekem valamit. - mondja és beszáll a vezető ülésre.
Én: Azt mondja, hogy ha vettél neki valamit.
Loren: Kihagynám a kedvenc barátnőnket? Soha.
Én: Most indulunk.
A pláza előtt tényleg ott áll vagy 20 db zacskóval.
- Azta Loren, te nem aprózod el. - szállunk ki Rebeccával a kocsiból, hogy segítsünk neki.
- Nem szokásom. - mondja és megöleli Rebeccát. - Jaj, de hiányoztál te is.
~~~
- Menjünk el enni. - veti fel ötletnek Loren, mikor kifordulunk a parkolóból.
- Jó ötlet, támogatom. - mondja Rebecca is.
- Lia?
- Mehetünk.
A kis fánkozó-kávézóba mentünk, ahol legutóbb Isaac-el voltam.
- Én fizetek, mit kértek?
- Én egy csoki fánkot banán turmixal.
- Én csak egy epres turmixot.
- Nem eszel? - kérdezi Loren.
- Nem vagyok éhes.
- Keressetek valami jó helyet.
Rebeccával egy három fős asztalhoz ültünk, mikor Loren megérkezik.
- Hol a kaja? - kérdezi Rebecca.
- Megkértem azt a helyes kis fiúcskát, hogy hozza ide nekünk.
- Bevetetted a szexi Loren-t? - kérdezi Rebecca mire felröhögnek. Én is elmosolyodom.
- Akkor egy banán turmix, egy csokis fánkkal. - teszi le Rebecca elé.
- Egy epres turmix, muffinnal. - nézek Loren-re felhúzott szemöldökkel.
- És egy limonádé két csokis keksszel. Jó étvágyat. - és azzal elmegy a srác.
- Én nem kértem muffint.
- De vettem neked, hogy ne halj éhen. Tudod, hogy nem tudok főzni, anyád pedig későn jön.
Egész jókat beszélgettünk és nagyon jó volt egy kis csajos délutánt tartani velük.
- Baj van? - kérdezi Loren.
- Volt már olyan veletek, hogy nem tudjátok mit éreztek? - kérdezem őket, mire mindketten rám néznek.
- Csak nem fiú van a dologban?
- Isaacről van szó? - hangzik el a két kérdés egyszerre.
- Áh, szóval fiú van a dologban. Az a helyes kis Isaac fiú?
- Te találkoztál már Isaac-el?
- Igen, tegnap. De mire gondolsz Lia?
- Arra, hogy nem kéne semmit sem éreznem. Mégis olyan fura az egész.
- Tetszik neked ez a fiú?
- Igen. - válaszol helyettem Rebecca.
- Nem tudom mit érzek. Ő egy aktív srác. Viszont én nem jelentek semmit neki. Ugyanúgy csak egy lány vagyok a sok közül.
Sziasztok.
Itt van a következő rész. Most nem tudom behatárolni, hogy mikor hozom a következőt. Viszont a jövő hét végére biztosan lesz. Legalább egy. (Persze ahogy az időm engedi több is 😉) Remélem ez is tetszeni fog. Kérlek nyomd meg a vote-ot, ha hozhatom a következőt.
Puszilok mindenkit !
⁸