~~~
A buli helyszín az ugyanaz, mint legutóbb. A hatalmas ház, nagy medencével. Az emberek csak úgy özönlenek a házba.
- Ha lehet ma ne fulladj meg. - mondja Rebecca és kiszállunk a taxiból.
- Igyekszem.
- Na végre, hogy megjöttetek. - sétál mellénk Dylan és Isaac.
- Nagy volt a forgalom. - mondja Rebecca. Ez nem igaz. Fél órán át gondolkozott, hogy melyik szoknyát vegye fel.
- Na menjünk inniiiii. - húz be maga után Dylan. - Olyan gyilkos koktélom van, hogy csak na. - mondja és a pult mellé megyünk. Múltkor is saját pultos volt, mint ahogy most is. Dylan pénzt nyújt a pultosnak, aki odaad neki egy csomó piát.
- Te lefizetted a pultost? - kérdezi Rebecca.
- Szerinted miből keverek?
- Igaz.
Dylan négy személyre kever piát.
- Figyelmeztető: Hányás, ájulás, elalvás stb. Ezek a mellék hatások.
- Csak add már. - türelmetlenkedik Rebecca.
- Akkor igyunk. Csirió.
- Csirió. - mondjuk egyszerre. Rebecca és Dylan le is húzták, utánuk Isaac is. Én szokásomhoz híven befogom az orromat és én is lehúzom. Nincs is olyan rémes íze, mint azt hittem.
Egy idő után hozzánk csapódnak még vagy 3-an. Cole Matthew, fekete haj szép zöld szemek. Anthony csak simán Tony. (Így mutatkozott be.) Barna haj és barna szem. Cole magas, míg Tony-nak széles válla van. Ha tippelnem kéne akkor arra tippelnék, hogy kosaraznak. A harmadikra pedig nem emlékszem. Már vagy a harmadik ilyet húzzuk le.
- Gyere táncolni. - fogja meg a kezemet Bex.
- Nem tudok táncolni.
- Nem baj.
- Gyere Dylan te is. - kapom el a kezét és magunk után húzom.
- Isaac, te csinálod a következő kört. - ordítja túl a zenét.
- Te csak táncoltasd őket. - mondja Isaac.
Mint, egy kacsa. Pontosan úgy táncolok a két bal lábammal.
- Nem iszunk inkább? - kérdezem Rebeccától.
- Hova vitted a barátnőmet? - kérdezi. De csak megvonom a vállam.
- Menjünk inni. - mondom Dylan fülébe.
- Nem kell kétszer mondanod. - vissza sétálunk Isaac-hez, aki a pultnak támaszkodik.
- Hát nem táncoltatok sokat. - jegyzi meg Isaac.
- Már aki ezt táncnak tudja nevezni. - mondom. - Isaaaaaac.
- Miaaaa.
- Kérem, ami az enyém. - mutatok a poharamra.
- Akkor vedd el. - mondja és felveszi a pultról. Megfogom, ami előtte van és lehúzom. - Hé, az az enyém. - mondja és leteszi az én poharamat.
- Idd meg az enyémet.
- Miről akartál beszélni? - kérdezi témát váltva. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy beszélnem kell vele.
- Hát azt nem itt kéne. - mondom az ugráló emberekre mutatva.
- Akkor gyere. - megragadja a csuklómat és elkezd kifelé húzni.
- Ne menjünk ki. Főleg ne a medencéhez.
- Friss levegő kell, különben elhányod magad. - mondja és megáll a ház előtt. - Szóval, miről akartál beszélni? - áll meg velem szembe. Barna haja, mint mindig most is össze vissza áll. Egy fekete dzseki van rajta egy fehér pólóval.
- Jól áll a fehér. Vagyis... - ezt nem akartam kimondani. - A tegnapról.
- Mi van a tegnappal?
- Mire emlékszel?
- Mire kéne? - kérdezi felvont szemöldökkel.
- A park, és a többi.
- A kisujj eskü meg van. Az is, hogy átneveztél Baromnak. És... Hogy haza kisértél.
- Ennyi? - fogalmam sincs, hogy most csalódott vagy megkönnyebbült vagyok.
- Igen... Vagyis, nem. Az is meg van, hogy smároltunk.
- Ne szórakozz velem. - ütöm meg a vállát, mire elkapja az öklöm.
- Akkor, hogy szórakozzak? - kérdezi miközben a mellkasához húzza a kezemet.
- Isaac...
- Mia. - mondja és megnyalja az alsó ajkát. Nem is kellett több közelebb léptem és megcsókoltam. A kezét az arcomról a derekamra csúsztatja, hogy még közelebb húzzon magához. Az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal a tarkóját fogom. A haját gyengéden meghúztam, mire érzem, hogy elmosolyodik. Kétségtelen... Vonzódom hozzá. Vonzódom Isaac Reed-hez. Az ismerős forróság újra elönti a testemet. Még soha nem éreztem ilyet. Kivéve a tegnapot. Mert akkor is ezt az érzést éreztem. A kezét visszateszi az arcomra.
- Amelia? - kérdezi egy hang a hátam mögül. Isaac elfordítja a fejét én pedig az illető felé fordulok. - Tényleg te vagy. - mondja megdöbbenve Ryan, aki épp két haverjával lépett ki a házból.
- Szia Ryan. - köszönök neki miközben a földet tanulmányozom.
- Szóval még is csak becserkészett. Hanyadik vagy? Tizedik? Ötvenedik? - kérdezi és felröhög. Mellette a másik két fiú is. Bántanak a szavai.
- Vigyázz mit mondasz. - lép mellém Isaac. Ha nem teszem a hasa elé a kezem, akkor neki ment volna Ryan-ek. Az biztos.
- Hogy mit mondok? Az igazságot Isaac. Az igazságot. - zavarba jövök. Én... Én csókoltam meg Isaac-et. Isaac-re nézek, aki engem figyel. A jelen lévők közül mindenki tud Isaac kalandjairól. Gondolom engem is az egyik kalandjának hisznek. Egyáltalán mi vagyok? - Nem hiszem el, hogy téged is bevont a bűvkörébe. - mondja nekem Ryan. - Azt hittem... Többre tartod magad. Te pedig. - mutat Isaac-re. - Most az ártatlan lányokat cserkészed be? Hát ennél mélyebbre már tényleg nem süllyedhetsz. - mondja Ryan és megint felröhög. Nem is tudja mi történt Isaac-el és az apjával. Félre ismertem, nagyon.
- Te rohadék. - mondja Isaac és neki megy Ryan-ek, aki megtántorodott az ütés erejétől. Ő is összeszorítja az öklét és belecsap Isaac arcába. És ezt oda vissza még vagy 6-szor.
- Állítsátok már le. - üvöltök oda a másik két fiúnak, de csak tovább röhögnek. - Isaac, kérlek. Állj le. - kérlelem Isaac-et, de meg sem hall. Hallok egy reccsenést, majd azt látom, hogy Isaac ökle véres lesz. Vagy Isaac csuklója tört el vagy...
- Eltörted az orromat, szemét. - mondja Ryan és az orrára teszi a kezét.
- Következőre figyelj, hogy mit hagy el a szád. - mondja Isaac és a másik kettő is megindul felé. Közéjük állok.
- Elég lesz. Menjünk. - megragadom Isaac kabát ujját és beviszem. Egy pillanatra elvesztem az egyensúlyomat, de hamar visszanyerem.
- Jól vagy? - állít meg.
- Igen, csak többet ittam, mint amennyit kellett volna. És Isaac...
- Igen?
- Ami történt...
- Ezt akartam megkérdezni. Mi történt? - kérdezi és fél mosolyra húzza a száját.
- Nem tudom. De ne verjük nagy dobra.
- Még is hogy érted?
- Hogy barátok vagyunk.
- És?
- És a barátok nem csókolóznak. - ezt a lehető leghalkabban mondom.
- Attól függ.
- Mitől? - kérdezek vissza.
- Hogy mit szeretne a két fél. Szóval te azt szeretnéd, hogy megnem történt legyen? - bólintok. - Biztos?
- Igen.
- Hazudsz. Mikor nem mondasz igazat egy pillanatra elpillantasz és beleharapsz az alsó ajkadba.
- Nem hazudok.
- És ezt most az agyad mondja vagy...
- Isaac... - szakítom félbe. Hirtelen elkapott a hányinger és elkezdett forogni minden.
- Igen?
- Rosszul vagyok. - fogom meg a fejem.
- Hányingered van? - bólintok. Isaac mellém lép, és megfogja a derekamat. - Vigyelek a mosdóba? - ismét bólintok. Egyszer csak nem érzem magam alatt a padlót, és elsötétül előttem minden.
~~~
A kezem egy ismeretlen mellkason landol, mikor megfordulok az ágyon. Ami nem a saját ágyam. Kinyitom a szemem és egy alvó Isaac-el találom szembe magam. És a kezem az ő mellkasán csapódott. Úristen. Mi történt? És miért nincs Isaac-en póló? A kezemet szépen lassan elveszem a mellkasáról, hogy ne keltsem fel. Sikerült. A bal oldalamon megpillantok egy éjjeli szekrényt rajta a telefonomat. A kezembe veszem, de le van merülve, így vissza is teszem. Mikor visszafordulok Isaac már fent van.
- Jó reggelt.
- Jó reggelt. - köszönök neki, mire felül.
- Hogy aludtál? - kérdezi és levesz egy pohár vizet az éjjeliszekrényéről.
- Jól. Legalábbis nem tudom. Mi történt? Ugye nem...
- Nem. - válaszolja meg a félbe maradt kérdésemet.
- Mire emlékszel?
- Ryan orráig mindenre. - mindenre. A csókra, amit én kezdeményeztem, Dylan gyilkos kotyvalékára, Isaac véres öklére. Önkéntelenül arra a kezére siklik a pillantásom, ami már le van tisztítva.
- Utána elájultál.
- Tessék?
- Te elájultál, Rebeccának a wc lett a legjobb barátja arra az éjszakára.
- És te? Te hogy-hogy ilyen jól vagy?
- Dylan piáját már megszoktam. - mondja.
- Mennyi az idő?
- Lassan 8.
- MI!? - azonnal kipattanok az ágyból.
- Hova sietsz?
- Mondjuk iskolába. Vagy anyámnak magyarázkodni, hogy miért nem mentem haza. Vagy apám mellé a korházba, mert anyám ki fog nyírni. - elmosolyodik. - Ez nem vicces. - mondom felháborodva.
- De, egy kicsit. Anyukádnak azt írtam, hogy Rebeccánál aludtál.
- Akkor három dologból 1 megoldódott. - mondom neki és a cipőmet kezdem el keresni.
- Mi a maradék kettő?
- Iskola. A másik, hogy piaszagú a ruhám.
- Adjak egy pólót?
- És majd abba menjek iskolába? Kösz nem.
- Akkor mit tervezel? - kérdezi és az ágyra dől. A kezét a feje alá teszi. Nincs rajta póló. Milyen szépen ki vannak dolgozva a hasán az izmai. A kulcscsontja alatt egy tetoválás díszeleg. Három madár, amik egymást kergetik. - Kibámészkodtad magad? - kérdezi visszarántva a valóságba.
- Nem is láttam, hogy van tetoválásod.
- Mert még nem láttál póló nélkül. - mondja kacsintva mire megforgatom a szememet.
- Azt tervezem, hogy bemegyek az iskolába.
- De már amúgy is elkéstél.
- De második órára még beérek.
- Jaj, ne csináld már. Inkább menjünk el reggelizni. Éhes vagyok. - mondja és most már ő is feláll.
- Nem vagyok éhes. - mondom miközben kivesz egy fekete pólót és egy nadrágot.
- Majd az leszel. - mondja és az övéhez nyúl. - Végig nézed? - kérdezi felhúzott szemöldökkel. Kimegyek a szobájából és megvárom, míg felöltözik.
Pár perccel később ki is jön.
- Tehát még is éhes vagy. - mondja és kihozza a kabátját az enyémmel együtt, amit felém is nyújt.
- Igen, éhes vagyok. - mondom és felveszem az anyagot.
~~~
- Ugye te nem azzal akarsz menni? - kérdezem, mikor kinyitja a garázs ajtaját.
- De?!
- Nem! Valószínű, hogy még mindig van benned alkohol.
- Jól van Dr. Hayes. Akkor menjünk taxival?
- Vagy vannak lábaid?!
- Ja, tényleg. Ha nem mondod simán elfelejtem. - mondja és a garázsba belépve kiveszi a gördeszkáját. Majd bezárja az ajtaját.
- Te tényleg nem tudsz csak úgy a lábadon menni. Igaz? - kérdezem tőle.
- Tudom, hogy csak irigy vagy.
- Miért lennék irigy?
- Mert nem tudsz gördeszkázni.
- Távol áll tőlem a gördeszka. - mondom neki és lök magán egyet.
- Megtanítsalak?
- Nem kell, köszi.
- Na, amúgy is ráérünk. Mert ma Mia Hayes lóg az iskolából. - ujjong
- Egy Barommal együtt.
- Egy Vonzó Barommal. - javít ki. - Na gyere.
- Nem. Megvagyok elégedve a lábaimmal.
- Nem nehéz. Csak felállsz rá és hajtod magad. - a hatás kedvéért meg is mutatja.
- Ha kipróbálom, leszállsz a témáról?
- Majd meglátom mit tehetek. - mondja és megáll. - Tedd a bal lábadat a deszkára, mint múltkor. Ide. - mutatja a lábával, mint múltkor. - A másik lábadat, amivel hajtani fogod magad, azt pedig ide.
- Oké.
- Oké. Most stabilan állsz egyhelyben. Indulj el.
- Nekem jó így.
- Mondok valamit. Így nem fogunk megreggelizni.
- Jól van.
- Hajts egyet magadon. Ne félj, foglak. - leteszem a lábamat a földre és meghajtom a deszkát, ami elkezdett gurulni. - Most kettőt. - utasít Isaac.
~~~
- Itt nagyon jó a turmix. - mondom Isaacnek, mikor meglátom a kis kávézót.
- Voltál már itt?
- Igen.
- Szerintem a fánkjuk finom.
- Igen, az is elég jó.
Belépve megszólal a kis harang a fejünk fölött, ami azt jelzi, ha jön valaki. A zsebeimben keresem a bankkártyámat, amit szerintem otthon hagytam.
- Szó sincs róla. Én fizetek. - mondja.
- Sziasztok, mit adhatok? - kérdezi a pult mögül a srác.
- Szia, egy epres turmix lesz egy csokis fánkkal, egy gofri és azzal a muffinnal. - mutatok az üvegen át a péksüteményre.
- És még lesz egy csoki turmix két epres fánkkal. - mondja el a rendelését Isaac is.
- Rendben. - mondja a srác. Isaac fizet és a két tálcával el is indulunk helyet keresni.
- Oda. - mutat az egyik sarokba. Az ülőhely ki van párnázva.
- Én ülök belül. Stipp-stopp. - mondja és levágódik belülre.
- Át kell, hogy nevezzelek.
- Meggondoltad magad? Még is csak Vonzó Barom vagyok? - húzogatja a szemöldökét.
- Nem... Öt éves Barom leszel. - mondom neki.
- Oh... Amúgy látom, hogy nem vagy éhes. - mutat a tálcámra.
- Most mi van? Ez egy normális adag. - mondom neki és kibontom a szívószálat.
- Jól van, ne harapd le a fejemet. Én nem vagyok fánk.
- Inkább idd azt a csokis turmixot. - mondom neki és a szívószáláért nyúlok.
- Mit csinálsz?
- Kibontom a szívószálat. - vonom meg a vállam. A szívószálat a turmixába teszem a papírját a tálcájára.
- Persze, nyugodtan. A szemetet csak tedd ide. - mondja színlelt felháborodással.
- Most már ehetek?
- Eddig is ehettél volna.
- Csak közre játszott a fulladás veszély. - mondom és a kezembe veszem a fánkot. Utoljára Ryan-el voltam itt, de az olyan más volt. Ryan kimért és udvarias volt. Míg Isaac mindig kimondja amit gondol és sosem lehet tudni épp mit fog mondani. És teljesen más vagyok mellette.
- Figyelsz te rám? - kérdezi, mire megdob egy gofri darabbal.
- Te most komolyan megdobtál? - kérdezem, mire én is lecsípek egy darabot és hozzávágom. És itt mozdult meg bennem valami. Valami... És ha nem vigyázok akkor szépen lassan belefogok zúgni a Isaac Barom Reed-be...
Sziasztok!
Itt a következő rész. Remélem tetszeni fog. Ha minden igaz még egy részt tudok hozni a hétvégén. Jövőhéten vissza kell fókuszáljak a tanulással, így nem tudom mikor lesz rész. De igyekszek nem rész nélkül hagyni titeket. 😉 Jöhetnek a kommentek és kérlek nyomjátok meg a csillagot. Kellemes hétvégét.
Puszilok mindenkit!
⁸