- Mi történt? - kérdezem, mire mindenki felém kapja a fejét. Nem látták, hogy beléptem a lakásba.
~~~
- Lia! - kiált fel Gabe, amikor meglát iderohan hozzám. Leguggolok, hogy meg tudjam ölelni.
- Mi történt? - ismétlem meg a kérdést.
- Amelia... - kezdett nagyi bele lehorgasztott fejjel. - Az apád... - nem tudja befejezni, mert hangos zokogásba tör ki.
- Mi van apával? - kérdezem és olyan félelem fog el, mint soha.
- Autóbalesete volt. Be kell mennünk a korházba. - mondja anya, mikor letette a telefont.
- Vezetek. - mondom és kikapom anyu kezéből a kulcsot. A csomagot a pultra teszem és kiindulok mindenki után.
~~~
A korházban anya a recepción kérdezi, hogy hol találjuk apát akit, mint kiderült még műtenek. Körül nézek a váróban, ahol nincsenek sokan. Így egyből kiszúrom a legjobb barátnőmet.
- Rebecca. - csuklik meg a hangom.
- Lia... - jön mellém és az ölelésébe zár.
- Apu... - most már én is zokogok.
- Tudom... Anyut behívták és én is vele jöttem.
- Mi történt? - kérdezem a sírástól elfojtott hangon.
- Egy ittas belé ment.
- És mi van az ittassal?
- Elhajtott. A rendőrség már keresi.
Már órák óta itt lehetünk. Gabe anyu ölébe alszik. Nagyi és nagyapa egymásnak borulva beszélgetnek. Én pedig itt ülök a barátnőm mellett, aki nyugtatgat, hogy nem lesz semmi baj.
Rebecca elment kávéért. Mindenkinek. Kivéve Nagyapának, mert ha ő ilyenkor iszik kávét rosszul lesz. Szóval egyedül maradtam a fehér széken, ami Rebecca távozása után, mintha hidegebb lenne. Mi van, ha apa nem éli túl. Mi lesz akkor anyával? Mi lesz Gabe-el? Mi lesz velem? Ezekből a gondolatokból egy hang zökkent ki, ami a bejárat felől érkezik.
- Anyu, elejtetted. - fordítom a hang felé a fejemet. Az ajtón egy nő lép be utána pedig Isaac. Mindketten a recepcióhoz mennek, majd Isaac körül néz. Aztán megakad a szeme rajtam. - Anyu, mindjárt jövök. - mondja és elkezd felém sétálni.
- Mit csinálsz itt? - áll meg előttem. - Te sírtál? - kérdezi és leguggol hozzám.
- Nem... - minek hazudok? A szemem tuti piros és szerintem fel is van dagadva.
- Mi történt? - néz körül. Gondolom észre vehette, hogy az egész családom itt van. Gabe, anyu.
- Apámnak balesete volt. - mondom neki. - Most a műtőbe van, de senki nem mond semmit, hogy túléli-e vagy nem. Tehetetlennek érzem magam. - mondom és a tenyerembe temetem az arcom.
- Hé, biztos minden rendben lesz. - mondja és magához húz, hogy megöleljen. Pár perccel később Isaac édesanyja megáll előttünk.
- Isaac mehetünk. - mondja a nő. Magas, mint a fia és egész fiatalos kinézete van.
- Menj csak. - mondom Isaac-nek, megtörölve a szememet.
- Maradj Isaac, megoldom egyedül is. - mondja a nő kedvesen.
- Ne, ne. Menj csak. Rebecca mindjárt jön. Amelia Hayes vagyok. - mutatkozok be az anyjának.
- Amy Reed. - mondja és kezet ráz velem. - Nem tudom mi történt, de a kisírt szemeid látva biztos valami nem jó. De hidd el, nem lesz semmi baj. - mondja és kedvesen magához ölel.
- Mindjárt jövök. - mondja Isaac. Feláll és még egy pillantást vet rám, majd elindulnak egy korterem felé. Rebecca már jön is.
- Mi volt ez? - kérdezi és leül mellém.
- Mi?
- Isaac. Te. Ölelés. - nézek az említett fiúra, aki már el is tűnt. Rebecca odakapja a fejét. - Neked tetszik Isaac. - mondja a kelleténél hangosabban.
- Mi? Nem, dehogy.
- Ezt a nézésed nem ismerem.
- Milyen nézésem?
- A ,,tetszik,, nézésed. Mivel még egyszer sem tetszett egy fiú sem.
- Nem tetszik.
- De tetszik. Úgy nézel rá, mint még senkire.
- Hogyan nézek rá?
- Csillogó szemekkel.
- Nem tetszik. És ha tetszene sem jönnék vele össze, mivel tudod... Neki alkalmi kapcsolatai vannak. -mondom neki és elveszem tőle a kávémat.
- És attól miért ne tetszhetne? - kérdezi hátra dőlve a széken.
- Mondjuk, mert akkor olyan lennék, mint a többi lány?
- Milyen?
- Akiknek tetszik Isaac Reed. - suttogom. - Amúgy is csak barátok vagyunk.
- És?
- És mi?
- Elviheted egy körre.
- Többre tartom magam.
- Tudom. Ezért mondom, hogy légy óvatos. Még ha csak barátnak is tartod. - néz rám félig felhúzott szemöldökkel. Rebecca perverz nézése.
- Pontosan. Ő csak egy barát.
Elaludhattam Rebecca vállán. Félálomba voltam, mikor egy fél beszélgetést ki tudtam szűrni.
- Isaac. - szól Rebecca halkan Isaacnek.
- Mi az? - suttog vissza.
- Anyunak segítenem kéne. Ülj már át a helyemre, nem akarom felkelteni. - utal rám, gondolom. - És te se keltsd fel. -fenyít be Rebecca. - Hosszú délutánja volt. - majd mocorgást érzek. Gondolom most cseréltek helyet. - Tényleg ne keltsd fel! - hallom Rebecca távolodó hangját. Érzem az enyhén citrusos tusfürdőjét egy kis mentával keveredve. Már nem is alszom. Még sem akarom kinyitni a szemem.
Próbálok alvást színlelni. Színészetből sosem voltam a legjobb, így nem tudom mennyire sikerült.
- Mrs. Hayes? -hallok egy másik hangot. Ha minden igaz, apa orvosa az. Ajánlom Isaac, hogy kelts fel!
-Amelia... Amelia... Itt van apád orvosa. - mondja Isaac halkan.
- Igen? -hallom anyu hangját. - Túl élte? - kérdezi és olyan aggodalom ül ki az arcára még, mint soha.
- Igen, minden rendben. Elállítottuk a vérzést. Semmilyen maradandó sérülése nincs. - mondja az orvos. - Jelenleg el van altatva. Haza mehetnek. - azzal elmegy az orvos.
- Én bent maradok, de Gabe-et haza kéne vinni.
- Én is maradni szeretnék.
- Ne Amelia. Menj haza, kérlek. - mondja anya. Nem akarom itt hagyni apát. - Nem lesz baj. Holnap visszajöhettek.
- Rendben. - dörzsölöm meg a szemem.
- Majd én vezetek. - emeli fel a kezét Rebecca.
- Nagyapád kért egy kortermet és lefeküdt oda aludni. Így haza dobhatjátok Isaacet is.
- Mi? Papa kért egy kórtermet, hogy aludni tudjon? Ilyet lehet? - kérdezem.
- Igen, anyu biztosított neki egyet. Menjünk. - karol belém. Gabe kezét megfogom, nagyi és Isaac kíséretével elindulunk kifelé.
- Ha bármi van hívj. - kiáltok vissza anyunak, mire bólint.
~~~
- Na gyere nagy fiú. - nyitom ki a hátsó ajtót. Látszik, hogy ő is aludt. Már ülnék be a vezetőülésre, mire Rebecca megfog.
- Mondtam, hogy vezetek. - nem ellenkezek. Hátra ülök, hogy Isaac elférjen és ne legyen mellette egy 8 éves és a nagyi. Mert abból nem sülhet ki jó. Főleg, ha nagyi el kezd beszélni. Így is tovább maradt, miattam. Nem kell, hogy egy nagymama fecsegjen neki.
A házuk előtt elköszön mindenkitől.
- Szia Isaac. - köszönök el én is tőle és ki száll. Nem köszöntem meg neki. A kilincshez nyúlva kinyitom az ajtót és utána megyek. A teraszon kapom el.
- Meg ne halj nekem itt. - mondja, mert sikeresen elbotlottam.
- Köszönöm. - néz rám értetlenül. - Hogy maradtál. Pedig nem voltál rá köteles.
- Barátok vagyunk, nem? Akkor az vagyok. Jó éjszakát. - köszön el még egyszer és bemegy a házba.
Gabe elaludt a kocsiúton, így én viszem be. Kézbe. A lépcső volt a legnehezebb feladat, de sikerült és a szobájába leteszem és betakarom az autós takarójával. Adok a homlokára egy puszit és bezárva az ajtaját kilépek onnan. Visszamegyek a konyhába, ahol Rebecca a pultnál ül, nagyi pedig épp felállt a fotelból.
- Lia, én mentem aludni. Te is menj lefeküdni. - néz rám.
- Mindjárt megyek. - mondom neki és eltűnik a szobába. Odamegyek a pulthoz.
- Ez mi? - forgatja a kezébe a csomagot, amit még délután kaptam.
- Nem tudom, még nem bontottam ki.
- Akkor kibontom. - vonja meg a vállát.
- Persze Rebecca... Nyisd ki az én csomagom.
- Szerintem már megkaptam azt a jogot. - nézek rá kérdően. - Baráti jog 7. szabálya. ,,Ha legjobb barátnődnek nyilvánítasz egy személyt, akkor megkapja azt a jogot, hogy bármit kinyithat, ami a tiéd,,
- Nincs is ilyen szabályzat, mi?
- Nincs, de jól hangzott. - mindketten elröhögjük magunkat. A barna csomagolást széttépi és megpillantok egy könyvet. - Egy könyv?
- Ez az a könyv, amit Isaac tönkretett a gördeszka pályán. - kikapom a kezéből.
- Csak egy barát. - jegyzi meg Rebecca olyan halkan, hogy alig hallom. Inkább úgy teszek, mintha meg sem hallottam.
~~~
Másnap bementünk Gabe-el a korházba. Az orvos nem akart beengedni minket apuhoz, de anyu addig erősködött, míg megengedte. Az arca épségben megúszta, de a lába be van gipszelve.
- Szia apu. - köszönök neki.
- Apu fáj? - kérdezi Gabe.
- Jól vagyok. - mondja és mosolyt erőltet az arcára. Gabe-et átverheti, de engem nem.
Egész délelőttöt bent töltöttük a korházba. Délután tanulni próbáltam, de valahogy ez nem nagyon jött össze. Úgy döntöttem, hogy elmegyek a könyvtárba. Összepakolom a holmimat a táskámba, de néhány füzet így sem fért bele így azt a kezembe veszem. Összekötöm a hajamat és leindulok.
- Hova mész? - kérdezi Gabe.
- Elmegyek a könyvtárba tanulni. Szeretnél jönni?
- Neeeem. Az unalmas.
- Akkor hívd át az egyik barátodat.
- Áthívhatom Isaacet? - kérdezi.
- Isaac szerintem nagyon...elfoglalt.
- Akkor áthívom James-t.
- Oké, gyere. Anyu majd felhívja az anyukáját. - hívom le a konyhába.
- Anyu felhívod James anyukáját, hogy átjöhet-e James? - kérdezi anyutól Gabe.
- Igen. Hova mész? - kérdezi anyu.
- A könyvtárba tanulni.
- Rendben. Sötétedés előtt érj haza.
- Oké. - és ezzel elhagyom a házat.
Az idő nagyon szeles volt, ezért inkább lefelé néztem, hogy ne fújja ki szél a szememet a helyéről. A cipőmet figyeltem, amikor valakibe belementem. A füzeteim szétszóródtak a földön, majd felnézve megpillantom Ryant.
- Szia.
- Szia.
- Hova mész vasárnap délután füzetekkel? - kérdezi és lehajol a füzetekért.
- Köszönöm. Amúgy a könyvtárba.
- Semmilyen buli? - megrázom a fejem.
- Nem az én műfajom a bulizás. - múltkor is majdnem megfulladtam, de az csak részletkérdés.
- Veled tarthatok?
- Hát, ha nem fogsz unatkozni, akkor persze.
- Nem fogok. - mondja, de én kétlem.
1 óra múlva felnézek és csak azt látom, hogy Ryan olyan szinten unatkozik, hogy azt elmondani nem lehet.
- Ha unatkozol nyugodtan elmehetsz. Ilyenkor nem vagyok jó társaság.
- Itt szeretnék maradni. - és a kezét a kezemre teszi.
- Rendben.
~~~
- Amelia. - fordul felém, mikor megállunk a ház előtt.
- Hm?
- Holnap elvigyelek?
- Hova?
- Suliba. Vagy Rebecca meggyógyult? - kérdezi. Ha azt tudná mennyire volt ,,beteg".
- Meggyógyult de azért köszi. Szia Ryan.
- Szia Lia. - kiszállok a kocsiból.
Végig nézem, hogy elhajt, majd a túl oldalt meglátom Isaacet, aki felém sétál.
- Csak a tuskókra buksz? - kérdezi mellém érve.
- Haha.
- Hogy tetszett a könyv? - basszus, meg sem köszöntem neki.
- Te küldted? - teszem a hülyét.
- Igen Mia, én küldtem.
- Köszönöm szépen.
- Így már nem haragszol?
- Mármint?
- Azt mondtad, hogy haragszol rám, mert elhajítottam a könyvedet.
- Még szép, hogy haragudtam.
- Haragudtál. Szóval már nem?
- Hát nem is tudom.
- Hogy?
- Hogy megbocsátsak-e neked.
- Vettem neked egy könyvet.
- Attól még tönkre tetted az enyémet.
- Most ugye csak szórakozol?
- Miért? Azt hiszed ilyen könnyen megbocsátok?
- Igen?
- Hát nem. Túl könnyen kapsz meg mindent.
- Szóval tőled nem?
- Szóval tőlem nem. Jó éjt Isaac.
- Neked is Mia.
~~~
Hétfő reggel már a ház előtt várom, hogy Becca megérkezzen, de nincs sehol. A telefonomért nyúlok, hogy felhívjam.
- Szia ez Rebecca telefonja a sípszó után hagyj üzenetet.
- Szia Bex, merre vagy? Már itt állok 10 perce, de sehol se vagy. - és megszakad a hívás.
- Te miért nem vagy még az iskolába? - kérdezi Isaac.
- Te nálad miért nincs gördeszka? - nézem ahogy letámasztja a motort.
- Ma így döntöttem. - vonja meg a vállát.
- Értem.
- Szóval. Miért vagy még itt?
- Rebecca-t várom, de úgy látszik késik és nem is érem el.
- Elvigyelek?
- Nem kell. Rebecca mindjárt jön.
- Akkor én bemegyek, te pedig késs el nyugodtan. - mondja és visszaveszi a sisakját. Tényleg el fogok késni és Rebecca sem hívott.
- Várj...
- Na?
- Elviszel?
- Meggondoltad magad? - bólintok. - Akkor gyere. - leveszi a bukósisakot, hogy átadja. Mint legutóbb.
- Köszi. - felveszem és be is csatolom. - Sikerült. - utalok, hogy sikerült becsatolnom.
- Gyakorlat teszi a mestert. Segítsek felülni vagy...
- Megy egyedül is. - húzom ki magam.
- Akkor gyerünk. - oké. Úgy kell felülni, mint egy lóra. Egy a bökkenő. Még lovon sem ültem. Megtámasztom a lábamat, és átrakom a járművőn az egyik lábamat, de a másik megcsúszik. Isaac elkapja a csuklómat mielőtt teljesen lecsúszok. - Ezt még gyakorolni kell. - mondja.
- Nem hiszem, hogy többet fel szeretnék ülni erre a...
- Halálmasinára? - fejezi be a mondatot és elröhögi magát.
- Csak menjünk. - rázom meg a fejem és szorosan át karolom.
- Azért levegőt hagyj kapjak.
- Jaj, ne haragudj. Ne haljunk meg, kérlek. - erre csak tovább röhög.
A sulinál megköszönöm Isaac-nek a fuvart, majd befelé menet megpróbálom még egyszer felhívni Rebeccát, de most is csak a hangpostája válaszol. A fülemnél tartva a telefont sétálok a szekrényemhez.
- Amelia Hayes. - olyan hangosan szólítottak meg, hogy felkaptam a fejemet, ezért leesett a telefonom.
- Igen? - fordulok meg és itt áll Jessica és a másik csatlósa Lydiának.
- Szerintem állj le Ryan-el.
- Hogy érted, hogy álljak le Ryan-el?
- Lydia és Ryan egy tökéletes párt alkotnak, ha nem vetted volna észre.
- Igen, emlékszel a múlthétre? - kérdezi a másik, Kate. Végre eszembe jutott a neve.
- A tesi órára? - kérdezem.
- Pontosan. Szóval inkább ne lógj Ryannel. Mert abból csak baj lesz.
- Ne haragudjatok, de ehhez nincs kedvem. - mondom nekik. Mint említettem a drámákból inkább kimaradok.
- Rohadj ketté. - a folyosó felé nézek, ahonnan ketten egymásnak estek. Ryan és Isaac verekszenek egymással. Feléjük veszem az irányt. (Mondta a naiv lány, aki kimarad az ilyen drámákból.)
Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Ti pedig hozzátok a szokásos kommentjeiteket, mert azok nélkül nem az igazi. 😉Köszönöm a támogatásokat. Nem sokára hozom a következő részt. Addig is nyomjátok meg a vote-ot, ha tetszik a rész. Ezzel jelezve, hogy hozhatom.😉 Puszilok mindenkit. :)
⁸