Másnap miután Dracoval külön váltunk a nagyteremben, senki se nézett felénk, azaz inkább Harryre. Mindenki megharagudott rá, mivel az a szabály, hogy ha kiválasztanak bajnoknak, akkor már nincs visszaút. Szóval igen, idén négy bajnok küzd meg a kupáért. Mondjuk, azt nem igazán értem, hogy miért nem hisznek Harrynek, hogy nem ő dobta be a nevét, hiszen hogy sikerült volna neki? Hiszen kiskorú.. Konkrétan annyira rosszabbult a helyzet, hogy még Ron se áll vele szóba. Azért erre nem számítottam, hogy még Ron se hiszi el. Hogy miért kell ezért utálni őt, na azt pláné nem fogom fel agyilag.. Én mindenképp Harryvel vagyok és beszélni fogok vele. Remélem, nemcsak én vagyok így ezzel és még vannak páran, akik hisznek neki. Hermione biztosan.
Azért kihívtam Hermit az udvarra, hogy megkérdezzem, hogy legalább ő elhiszi-e. Könyörgöm, mondja azt, hogy Harryvel van..
-Remélem, legalább te elhiszed, hogy Harry ártatlan és nem ő dobta be a nevét. - reménykedtem a lányban, hogy nem csak én vagyok kivétel.
Szerencsére nem.
-Persze, hogy elhiszem, Harry arcára minden rá volt írva, amikor Dumbledore kimondta a nevét. - jelentette ki.
Végre még valaki, aki Harrynek hisz. Hála égnek, hogy Hermiben nem kellett csalódnom. Ő tényleg egy igaz barát. Viszont Ront egyáltalán nem értem, miért csinálja ezt.. Eddig semmi baja nem volt vele..
-De Ron miért nem hiszi el? Hiszen barátok.. - akadtam ki.
-Nem arról van szó, elhiszi, csak.. - sóhajtott egyet, majd kimondta. - Irigy.
-Miért lenne irigy? - furcsáltam.
-Hogy mindig Harrynek sikerül minden és mindig ő van a középpontban, Ront pedig észre se veszik. - magyarázta. - Tudod jól, hogy mennyire bántja őt ez az egész.
-Hát most már így érthető és tudom jól, hogy bántja őt a dolog, csak attól függően még nem kéne eltaszítani a barátját, aki mindig ott volt vele, bármi volt. - mondtam ki a véleményemet.
Teljesen megértem Ront, de emiatt még nem kell elhagyni egy barátot.. Harrynek biztos, hogy szarul esik és számomra is gusztustalan, ahogy most Ron viselkedik. Meg se hallgatja.. Beszélni kell vele, de minél hamarabb. Újra össze kell őket hozni, mert nem lehetnek haragban. Nem fogjuk hagyni.
-Igazad van. - értett egyet. - Sajnos nekem van egy sejtésem, hogy ki dobta be a nevét.
-Kicsoda? - azt gondoltam, hogy Hermione mindent tud, de hogy ezt is.
-Tudjuk ki. - mondta ki hirtelen.
Meglepett a válasza. Erre most pont nem számítottam.
-De Hermi, hogy dobhatta be, amikor őrzik a kastélyt és Krumék már hajnalban bedobták a nevüket? - értetlenkedtem.
-Fogalmam sincs. Ezt kéne kideríteni. - töprengett hangosan. - Visszamegyünk?
-Persze. - bólintottam, bementünk a csarnokba és nyomban összefutottunk Harryvel és Ronnal.
Ron csak csendben sétált mellettünk és még Harryre se nézett. Elég rossz volt látni őket így. Ezen gyorsan változtatnunk kell, mert nem mehet így tovább. Semennyire se.
Út közben összefutottunk a mardekárosokkal és Draco ismét nem volt valami jófej Harryvel. Engem totálisan sokkolt.
-Nézzétek srácok, itt van a hős bajnok! - nevetett gúnyosan. - Nálatok van az autogramos füzetetek? Most menjetek oda hozzá, mert a halottak nem tudnak írni. - Draco szájából csak jöttek a rosszindulatok. - A Trimágus Tusán úgy hullanak a bajnokok, mint a legyek. Szerinted, meddig fogod bírni Potter? Mondjuk, tíz percig?
Hihetetlen, hogy megint ide jutottunk.. Nem hiszem el, hogy Draco nem fogja fel, hogy miről magyarázok neki már egy ideje. Ennyire nem érdekli, amit mondok? Fasza, mondhatom.
-Jó lenne, ha befognád a pofádat, Malfoy! Megint sok vagy. - védte meg Harryt Ron.
Na ez is haladás, hogy Ron kiállt Harryért. Azért ott van még a baráti támogatás. Tudtam én, hogy bánja az egészet, csak most játssza az eszét. Majd abbahagyja.
-Nem hozzád beszéltem. - szólt oda lenézően Draco és felém jött, mintha mi se történt volna. - Szia, pöttöm! - meg akarta fogni a derekamat, már majdnem éreztem az ajkát, de elhúztam a testemet tőle.
-Hé, most mi a baj? - nézett rám aggódva.
Már kezdte volna összekulcsolni az ujjainkat, de elvettem.
-Tudod nagyon jól, mi a bajom. - komolyodtam el. - És most megyek, ha nem haragszol. - fordítottam neki hátat és mentünk tovább az órára.
Eléggé bánt, hogy Draco egyáltalán nem figyel arra, amit tanácsolok neki. Folytatja tovább, mintha meg se hallaná, amiről beszélek. Örülnék, ha végre rájönne, miről pofázok neki és hallgatna rám.. Max egyszer az életben. Hálás lennék érte.
-Undorító Malfoy viselkedése. - bosszankodott Hermione.
-Mit vársz egy féregtől? - forgatta a szemeit Ron. - Hogy bírod elviselni azt a mocskot? - nézett rám.
-Én beszéltem vele erről és próbálom őt a jó útra terelni, csak még nem jártam nagy sikerrel. - próbáltam menteni a menthetőt.
-Szerintem, pont nem érdekli, de ez csak az én véleményem. - vont vállat Ron.
Sajnos most egyet kell értenem Ronnal. Attól tartok én is, hogy Dracot nem érdekli, de nagyon remélem, hogy nincs igazam és mégis sikerül rendbe tenni. Nem adom fel.
Miután egy nagyon unalmas gyógynövénytanon voltunk túl, Harryvel folytattam az utamat és lesétáltunk a tóhoz. Kicsit jó volt vele kettesbe lenni, mert olyan régen voltunk így együtt. A hideg szél közben gyengéden fújt és a tó is kellemesen mozgott. Legalább most tudok vele beszélni a történtekről. Kíváncsi leszek, mit fog mondani.
-Milyen érzés volt, amikor meghallottad a nevedet? - érdeklődtem.
-Teljesen meglepődtem és bevallom, nem volt egy jó élmény, hogy mindenki engem nézett és azt hitték, hogy én voltam, pedig tényleg nem én dobtam be a nevemet. Remélem, te elhiszed. - reménykedett.
-Persze, hogy el, és már az elejétől sejtettem, hogy nem te voltál. - védtem meg. - Mondjuk, Ront kicsit nem értem, hogy miért kerül téged.
-Én se, pedig azt hittem, hogy ő elhiszi. - furcsálta.
-Hermione szerint, Ron csak irigy rád, hogy mindig neked van szerencséd. - meséltem el a Hermivel történő beszélgetésünket.
-Ugyan. - akadt ki. - Nincs mire irigykednie. Nem neki kell megküzdenie mindenféle problémával.
Őszintén én totálisan egyetértek Harryvel. Szerintem, egyáltalán nem kell irigykedni. Örüljenek, hogy nem szenvednek ennyire, mint Harry és nincs nehéz sorsuk. Inkább legyenek hálásak.
Harry felé fordultam és megöleltem.
-Én itt vagyok neked, és rám bármikor számíthatsz. - mosolyodtam el.
-Köszönöm, Ali. - húzta mosolyra a száját ő is. - Figyelj, viszont Malfoyról még beszélnék.
Jajj ne.. Ettől tartottam.. Milyen érdekes, Harry már tavaly is folyamatosan Dracoról akart kérdezgetni. Tudom, hogy rosszat csinált, de majd megnevelem. Ezzel nem lesz gond.
-Hallgatom. - amúgy egy kicsin múlott, hogy ne vegye el a kedvemet.
-Tudom, hogy te milyen vagy és bízok is benned, hogy nem csinálsz olyat, amit nem kéne, de óvakodj tőle! - figyelmeztetett. - Nem hiába idegesít minket állandóan és annó téged is, sőt, a legtöbbször téged bántott lelkileg és nem szeretném, hogy ismét megtörténjen.
Miközben hallgattam Harryt, visszaidéződött a fejemben a múltam Dracoval. Tudom, nem szabad a múlton agyalni, de mégis kísér engem.. Mennyit sírtam én miatta... Pedig nem érdemelte meg, hogy egy könnycseppet is elfojtsak miatta. Tudom jól, hogy Draco nem rossz ember, csak egyszerűen nem akar változni másokkal szemben. Hiszen megmutatta már párszor, hogy mennyire szeret és tud változni miattam, szóval menne neki, csak akarat és kitartás kellene hozzá, ennyi az egész dolognak a kulcsa.
-Tudom, mit csinálok és nem állok le ezzel. - mondtam ki hangosan. - Draco nem ilyen és bebizonyítom minden áron.
Harry bólintott és pár perc múlva visszamentünk a kastélyba. Sajnos még nem volt vége ennek a rossz hosszú napnak, mert még szenvednünk kell dupla bájitaltant Pitonnal és a mardekárosokkal. Egyértelmű, hogy erre vártam, hogy két órán át elviseljem őket. Na mindegy, valahogy túlélem.
Mikor beléptünk a terembe, szinte az összes mardekároson egy kitűző pompázott. Előre féltem, hogy mit találtak ki, de végül megtudtam, hogy mit jelent és persze egyáltalán nem jót.
Szurkolj Cedric Diggorynak, a Roxfort igazi bajnokának!
Ezek most tényleg csináltattak egy kitűzőt? Nem hittem el, amit láttam. Főleg azt, hogy kié volt leginkább az ötlet.. Bevallom, most eléggé nagyot csalódtam.
-Hogy tetszik, Potter? - vigyorgott Draco. - És ez még nem minden, nézd csak!
Nekinyomta a mellkasának a jelvényt és a piros betűk helyett zöld felirat jelent meg.
Potter, a bénák bajnoka!
Az összes mardekáros szinte a hasukat fogták a röhögéstől és követték Draco példáját. Nem hiszem el, hogy képes volt ilyet csinálni... Azért majd remélem, elmondja az okát. Kíváncsian várom.
-Nagyon vicces. - forgatta a szemét Hermione. - Gondolom, sokat gondolkodtatok rajta.
-Akarsz egyet, Granger? - ajánlotta fel Draco. - Szívesen adok, van egy csomó. Csak ne érj hozzá a kezemhez, mert most mostam meg és nem akarom egy sárvérűvel bemocskolni.
Najó, elég volt. Nálam abban a percben betelt a pohár, megragadtam Draco karját és húztam magammal ki a teremből. Valamit megbeszéltünk és kurvára nem tartotta be. A sírás határán voltam, de most megmondom a magamét, abba biztos leszek.
Természetesen Draco nem igazán értette, mi bajom van. Most majd mindjárt megtudja.
-Mi van? Baj van? - nézett rám kérdőn.
-Hogy baj van-e? - akadtam ki. - Nem hallod, hogy miket mondasz? Le sárvérűzől valakit, miközben van egy "sárvérű" barátnőd, akit örömmel csókolsz és érintesz! - csak jött ki a düh belőlem, egy percig se tartottam vissza. - És rohadtul bánt, hogy így hívsz másokat, mert eszembe jut a régi éned velem szemben! - itt már majdnem könnyeztem. - Nagyon sokszor elmondtam, hogy próbálj meg változni, nem csak velem szemben, de mintha meg sem hallanád, amit mondok! - közben már faképnél hagytam, de még utoljára hátranéztem. - Kérj tőlük bocsánatot, akkor beszélünk. Addig is hagyj most békén!
Elfordultam, hogy ne lássa meg a könnycseppet, ami lefolyt az arcomon, visszamentem a terembe és leültem Harry mellé. Semmi kedvem nem volt mellé ülni. Örülnék, ha most a közelembe se jönne. Látni nem akarom.
Visszajött Draco és ahogyan meglátott minket, azonnal szúrós tekintettel méregetett minket és le se tudta tagadni, hogy ideges és féltékeny. Nem érdekelt a véleménye, most csak az, hogy vége legyen ennek a borzasztó dupla órának.
Fogalmam sincs, hogy éltem túl az első bájitaltant, de Draco le se vette rólam a szemét. Annyira bántott, hogy semmibe veszi a mondandómat. Én már próbálkoztam megértetni Dracoval, hogy ezt nem kéne csinálni, de meg se akarja érteni. Ami még zavart az az, hogy idegességemben ismét rámjött a remegés a kezemben és nem akart elmúlni. Fantasztikus. Mehetek fel gyógyszert bevenni. Ennél rosszabb napot...
Miután vége lett az órának, gyorsan felmentem a Griffendél-toronyba, hogy még véletlenül se fussak össze Dracoval, és bementem a szobába. Előszedtem a nagyon finom kis gyógyszeremet és szépen bevettem, hogy lenyugtasson. Miután bevettem, már kitapasztaltam, hogy egy 10 perc múlva már hatni kezd és megállította a remegést és a szédülős érzést. Hála égnek.
Nagy sajnálatomra visszamentem a bájitaltan terem felé és Harry mellé leültem. A mardekárosok még mindig elszórakoztatták magukat a kitűzőjükkel és jókat röhögtek, kivéve Dracot. Ő csak néha elmosolyodott, de folyamatosan engem nézett. Hiába néz, tudja jól, hogy haragszom rá. Ha elgondolkodik azon, amiket mondtam, talán megbocsájtok.
A második óra egy fokkal jobb volt, de Piton nem hagyott minket pihentetni egy percig sem. Később Harrynek el kellett mennie az óráról, mivel szóltak neki, hogy a pálcák próbáján ott kell lennie és fotó készül a négy bajnokkal. Végignéztem a mardekárosok fején és mind kuncogni kezdtek, Dracoval együtt. Ron pedig semmit nem szólt, még a barátjára sem nézett. Szegény Harry. Nem lehet neki se könnyű.. Mindkettőnknek rossz, maradjunk annyiban.
Mikor végre vége lett a második órának is, Hermione és Ron után mentem.
-Láttátok Malfoy fejét? - kérdezte undorodva Ron. - Játszotta az ártatlan fiút, pedig undorítóan viselkedett veled, Hermione.
Érdekes volt hallani Rontól, hogy Harryt meg se említette. Pedig főként Harryt bántotta Draco. Őt se igazán értem..
-Láttam. - bólintott Hermione és felém fordult. - Most már érted, miről magyarázok? - húzta ki magát. - Nem hozzád való az a féreg és nem illetek össze. Nem értem, mit kedvelsz benne annyira, benne semmit nem lehet.
Ha felsorolnám, mit kedvelek benne annyira, hajnalig is itt lennénk. De viszont ezt az énjét egyáltalán nem kedvelem. Bárcsak Draco értené, amiről magyarázok és akkor nem ez lenne a mások véleménye róla és én se haragudnék rá. Én reménykedek benne, hogy egyszer megjön az esze és megpróbál változni. Én lennék a legboldogabb.
[+16]
Őszintén bennem volt, hogy Draco meg fog keresni, de inkább szeretném, ha ennek a napnak vége lenne és tiszta lappal tudnék vele beszélni erről. Sajnos bevonzottam a gondolatomat, mert Draco hátulról megjelent, megragadta a karomat és húzott magával. Nee, ehhez most egyáltalán nincs kedvem.. Hagyjon most békén..
-Mit akarsz és hova viszel? - akadtam ki.
-Nyugi, tudod jól, hova viszlek. - húzott folyamatosan és bevitt a mosdóba, ahol már párszor megjelentünk, csak mi ketten.
Fogalmam sincs, mi volt a terve, de é egyből elvettem a karomat és odébb sétáltam. Annyira haragszom most rá, hogy nehéz a szemébe nézni.. Lehet, hogy most játszom a duzzogást, de okkal teszem. Hiába szeretem, most kicseszettül megbántott.. Kell egy nap, hogy feldolgozzam.
A szőke végül bezárta az ajtót és nem adta fel. Hátulról odasétált hozzám, lassan a derekam köré fonta a karjait és megpuszilta az arcomat. Annyira imádom, amikor érint, de most nem csábíthat el. Nem hagyhatom könnyedén..
-Ne haragudj rám. - suttogta a fülembe, amitől beleborzongtam. - Elszállt az agyam, ami nem kellett volna, hogy megtörténjen.
-Ugye tudod, hogy ezzel nincs lerendeződve az egész? - néztem rá. - Nagyon haragszom rád és megbántottál engem is, és őket is!
-Tudom, de tényleg sajnálom. Hülye voltam. - felelte halkan.
-De ezt már megbeszéltük, hogy próbálsz változni, de egyszerűen nem akarsz.. - vallottam be neki az igazságot. - Ennyire semmibe veszed, amiket mondok? Akkor én is semmibe veszem, amiket mondasz és kvittek vagyunk. Állok elébe!
Draco nem mondott semmit, mégszorosabban odabújt hátulról a nyakamhoz, amit szépen lassan elkezdett hevesen csókolgatni és elkezdte az ingemet gombolgatni. Bevallom, nagyon jól esett, de most erősnek kell lennem..
-Draco, ehhez most nincsen hangulatom.. - mondtam ki minél határozottabban.
-Ez nem hangulattól függ. - suttogta, miközben a gombolgatás közepénél járt, majd hirtelen megállt.
Kezét becsúsztatta az ingem alá, éreztem, ahogy lassan vándorol fel a melltartómig, az felcsúszott és megfogta a melleimet.
-Sok vagy mára. - feleltem halkan.
-Dehogy vagyok az. Én soha nem leszek sok. - mondta ki és jobban hozzámsimult a teste hátulról.
-Draco, kérlek fe... - nem tudtam befejezni, mert jobban megmarkolta és még mindig a nyakamat csókolgatta hevesebben.
Reflexből a kezéhez kaptam, de mivel a keze benyúlt az ingem alá, esélytelen volt elvenni onnan.
-Nem fejezem be, amíg nem látom azt a csábító mosolyodat. - motyogta csók közben, majd az ajkam felé vándorolt és elkezdte csókolgatni az alsó ajkamat.
Tudtam, hogy azért csinálja, hogy ne haragudjak rá, de ha felfogná, amit mondok, nem történt volna meg ez az egész.
-Szeretlek! - suttogta, miközben egy gyengéd csókot kaptam az ajkamra. - Még mindig haragszol?
-Hát, sajnos ez nem jött be. - néztem rá. - Még igen.
Akkorát hazudtam, hogy nekem fájt. Draco próbálkozott, ahogy tudott, de én élveztem, ahogy próbál csókolgatni és érinteni. Hazudnék, ha nem élveztem volna. Még ugyanúgy tökéletesen csókol és ez nem fog megváltozni. Elcsábít minden percben.
-Hadd lássam azt a mosolyt. - kérte halkan. - Húzódjon.
Sajnos nyert. Elmosolyodtam, mert annyira édes volt, ahogy próbálkozott és azt kell hogy mondjam, valahogy mindig sikerül neki. Még ehhez is ért.. Eszméletlen.
-Még mindig haragszol? - tette fel a kérdést újra.
Ránéztem és már mosolyogtam.
-Egyszerűen lehetetlen. - mondtam ki és megcsókoltam.
Fogalmam sincs, hogy hogy csinálja, de van hozzá tehetsége, az biztos. Nem tudok rá haragudni. Ahhoz túlságosan is szeretem..
Draco kivette lassan a kezét az ingemből, megrántott és a karjaiba fordultam. Annyira szeretem, ahogy elcsábít. Na most teljesen más. Ebbe a Dracoba szerettem bele. Örülnék, ha másoknak is megmutatná ezt az oldalát. Hogy miért fél kimutatni, ez egy jó kérdés. Nem szabad titkolni. Fel kell vállalni. Neki is sokkal jobb lenne.
-Amúgy szívem, először nem tőlem kéne bocsánatot kérned, hanem tőlük, nem gondolod? - emlékeztettem.
-De pöttöm, te vagy a legfontosabb, utána a többi. - közölte aranyosan.
-De megígéred, hogy bocsánatot kérsz tőlük? - kértem tőle. - Elég annyi, hogy bocsánat, az is több, mint a semmi.
-Jó, megígérem. - bólintott és megcsókolt.
Hiába csinál Draco néha rosszat, mindig elcsábít és próbálkozik, de nagyon remélem, hogy nem csak velem fog megpróbálni változni és bocsánatot fog kérni Harryéktől. Büszke lennék rá.