Itt állunk egymással szemben Jacksonnal, a kezébe egy fegyverrel.
- Annyira el voltatok foglalva Norával és Tracyvel, hogy én lemaradtam a listáról. - mondja és előre biggyeszti az alsó ajkát.
- Nem, nem felejtettünk ki. - mondja Dean, aki Jackson háta mögül bújik elő. Jackson megpördülve Dean felé vezeti a fegyvert.
- Tudod Dean. Apád javítóba jutatott. Mert beköptél.
- Én nem mondtam neki semmit, idióta. - mondja Dean. Jackson háta mögé settenkedem és megfogva a kezét elirányítom a fegyvert Dean elől. Belerúgok neki oda, mire összeesik.
- ,,Nem kell, sietek" - idézi a szavaimat Dean.
- Haha. - mondom neki és felállítom Jackson-t. Kiérve Sam és Olivia felénk fordul.
- Honnan került elő? - kérdezi Sam.
- Leah találkozott vele. - mondja Dean. - Meg lett a telód? - fordul felém.
- Nem.
- Mivel itt van. - mondja Ethan és magasra emeli a telefonomat.
- Hol volt? - kérdezem és mellé sétálok, várva, hogy odaadja, de nem teszi.
- A golyóid fogják bánni. - üvölti Dean.
- Pontosan. Leah második neve Golyóaprító. - teszi hozzá Sam. Visszanézek Ethanre, aki már nyújtja is át a telefonomat. Kigondolta volna, hogy meggondolja magát. Gyorsan kikeresem Mason nevét és már tárcsázom is.
- Mason Blake megsebesült. A korházban van, ott találkozunk. - csak ennyit mondok. Személyesen könnyebb megmagyarázni, hogy a fiadat meglőtték, mert nem hallgatott rám.
A kocsiba nem csak a szokásos négyesünk ül be, hanem mellé még Ethan is.
- Enyém az anyós ülés. - neki ez egy megrögzött mondata.
- A francokat. Dean? - fordul Sam Dean felé, majd Sam felnyitja a csomagtartót és betuszkolják Ethant. Aztán rá is csukják.
- Ez rohadtul nem vicces Sam. - mondja a csomagtartóból Ethan.
- Nem is viccnek szánom. - mondja, majd mindannyian beülünk.
A korházhoz érve kipattanok az autóból és Mason autóját keresem a szememmel, de nincs sehol. A recepción megmondom Blake nevét és a műtőhöz irányítanak. Rögtön ellátásra szorult volna, amikor meglőtték.
Masont a műtő előtt találom.
- Én annyira sajnálom. - futok oda hozzá és megölelem.
- Mi történt? - kérdezi.
- Az egyik ügyem. Blake rosszkor volt rossz helyen. Miattam történt. - vállalom magamra a felelőséget, majd folytatom. - Elraboltak minket és az egyik ember meglőtte. Tényleg sajnálom.
- Nem a te hibád. Meg van az elkövető?
- Elkövetők. Többen voltak, de igen. Elkaptuk őket.
- És te?
- És én? - kérdezek vissza.
- Te jól vagy?
- Most már igen. - mondom és megölel. - Viszont be kell fejeznünk az ügyet. Felhívsz, hogyha bármi hír van? - kérdezem. Sajnálom, hogy nem tudok itt maradni Blake-el, viszont le kell zárnunk az ügyet.
- Mi itt maradunk. - lép mellém Olivia.
- Köszönöm. - megölelem a barátnőmet és Ethannel és Deannel elindulunk a kijárat felé.
- Dean. - szól Sam. - Itt a kulcs. Ne törd össze az autót. - mondja és felteszi a mutatóujját.
- Nem szokásom. - mondja és elhagyjuk a korház területét.
- Tegyünk pontot ennek a szörnyen hosszúra sikeredett ügynek. - mondom Deannek és kiszállok az autóból. Dean és Ethan pedig követve a példámat, ők is kiszállnak.
Már beesteledett, mire végeztünk. Mint kiderült Nora és James találták ki az egészet. Egy buliban találkoztak, elmondásuk szerint sosem voltak együtt, de néhányszor lefeküdtek. Mindjárt behányok. Logan mindenkinek pénzel tartózott, ő azért volt benne. Jackson pedig információ forrás volt.
Általában az ügyeink végét, azaz a papírmunkát Charlie fejezi be, de most haza küldtem mondván, hogy megcsináljuk Deannel. Deannel, aki eltúnt mellőlem, így az irodában csak én maradtam.
- Szia. Hallottam az ügyedről, jól vagy?
- Most már igen Jake. - mosolygok rá.
- Elég nyúzottnak nézel ki. - nem csodálom. Délelőtt még be voltam állva. Aztán meglőtték Blaket. Majd elraboltak. Mindezek után nem is tudnék nem fáradtnak látszani.
- Hosszú volt a nap. - tudom le ennyivel.
- Hoztam kávét... - fordul be mosolyogva Dean és amint észreveszi az ajtófélfának támaszkodó Jake-t a mosolya eltűnik.
- Na megyek. - mondja Jake, ő pedig kifordul.
- Mehetsz is. - mondja Dean, de úgy, hogy ne hallja.
- Miért utálod ennyire? - kérdezem tőle és elveszem a kávémat.
- Mert randiztál vele.
- És?
- Nem bántam volna, hogyha ő is köztük lenne. - mondja utalva Jackson-ékra.
- Meddig megy el a féltékenységed? - kérdezem mosolyogva, de leplezem és belekortyolok a kávémba.
- Nem féltékeny vagyok. Csak jó megfigyelő.
- Na ezt most magyarázd meg, miért. - mondom neki, mert nem értem miről magyaráz.
- Ha észrevetted volna a J-s betűs emberek nem sokáig maradnak az életedben. Plusz meg is akarnak ölni. Én csak védelmezlek. - és ezzel az a baj, hogy van igazság abba, amit mond. Felállok és a helyemre ültetem.
- Inkább. - a combjára teszem a kezemet, elég közel neki oda. - Segíts a papírmunkával. - mondom és nem tudom visszatartani a röhögést.
- Te aztán tudod, hogy kell ezt csinálni, ugye? - kérdezi.
- Mire gondolsz? - kérdezem, mintha nem tudnám mire gondol.
- Tudod azt jól. - túl jól ismer. - Segítek, ha...
- Ha mi? - kérdezem.
- Ha ideülsz. - mutat az ölébe.
- Nem, nem. Egy rendőrségen vagyunk Dean. - szólok rá.
- És? Lassan mindenki megy haza.
- Inkább hozok egy másik széket.
- Nem, nem. - vágja be a durcát, mint egy gyerek.
- Jól van. - adom be a derekam. Elhelyezkedem Dean ölébe és neki is állunk a munkának.
Egy óra múlva felnézek. Ezzel rengeteg papírmunka van. Ránézek a szorgos segítőmre, aki a derekamat átkarolva alszik. Egy puszit nyomok az arcára és visszabújok a papírok közé, folytatva a munkát.
Másnap reggel eszmélek fel, hogy én is elaludtam. Gyorsan kipattanok Dean öléből, akit sikerült felébresztenem.
- Neked szokásoddá válik, hogy minden ébredésnél felversz?
- Elaludtál miközben a papírmunkát csináltam. - háborodok fel.
- Szerintem te is. - mutat a csapzott hajamra. - Gyere ide durci. - mondja és kitárja a karját. Nem tudok rá haragudni.
2 évvel később...
A diploma osztó után Olivia és Sam elmentek beutazni a világot. Deannel mi is gondoltunk erre, de abba maradunk, hogy majd egyszer.
Mikor lediplomáztunk mindkettőnket felvettek főállásba, így hivatalosan is nyomozók lettünk.
Sam és Olivia ma jönnek haza, így eléjük mentünk a reptérre. Míg ők nyaraltak, meg utaztak, én addig megszereztem a jogsit. Igen, én.
- Leah. - sikít fel Olivia mikor meglát. - Úristen, de hiányoztál. - ölel, már annyira, hogy alig kapok levegőt. Majd elenged és Dean felé fordul. - Te is nagyon hiányoztál tök fej. - mondja és megöleli. Mikor mindenki ölelkezett mindenkivel elindulunk a parkolóba.
- Dean, te komolyan lecserélted az autódat? - kérdezi Sam.
- Éppenséggel, ez az én autóm. - mondom nekik.
- Micsoda? - kérdezik egyszerre.
- Asszem én buszozok. - mondja Sam.
- Ezt te mondod? Aki két évvel ezelőtt azt se tudta, hogy ő hogyan szerezte meg a jogsit? - kérdezem.
- Na jó, ez igaz.
Július 10-e van. Azaz Dean születésnapja. Sam elvitte egy fiús estére valahová. Hogy hová fogalmam sincs. Oliviával vettünk lufit, tortát még konfettit is.
- Szerintem ennyi lufi elég lesz. - csomózom meg az utolsó kék lufit. A falra fel van kötve egy ,,Boldog Születésnapot Dean" felirat, a torta a hűtőben pihen. Már lassan 9 óra, ami azt jelenti, hogy lassan itthon kéne lenniük.
Nem sokkal később meg is érkeznek.
- Boldog születésnapot. - kiáltjuk egyszerre Oliviával. Olivia elindul a hűtő felé, hogy kivegye a tortát, Sam pedig segít neki.
- Boldog születésnapot. - karolok a nyakába.
- Ez aztán sok lufi. - mondja és átkarolja a derekamat.
Samék hoztak egy üveg whisky-t, így a kanapén folytatjuk az estét. Már az egész üveg elfogyott, és mindenki mindenen is röhög. Sam súg valamit Dean fülébe, mire Dean feláll és elsétál. Az agyam ezzel nem tud mit kezdeni, így magam alá húzom a lábamat és figyelek Sam béna vicceire. Mikor Dean újra a nappaliba sétál megáll előttem.
- Leah Jones. Lenne egy kérdésem. - letérdel elém majd folytatja. - Hozzám jönnél feleségül? - kérdezi, mire Olivia a kezét a szája elé kapja. Sam pedig árgus szemmel figyeli a történteket.
Reggel ki akarom takarózni, mert nagyon melegem van. De, mint kiderült nem egy pokróc van rajtam, hanem Dean a hátam mögül ölel. Megfogom óvatosan a kezét és átfordulok, hogy vele szemben legyek.
- Jó reggelt. - mondja, de nem nyitja ki a szemét.
- Nem akartalak felkelteni, de nagyon melegem van. - suttogom neki. Hátra simítom az arcába lógó egy-egy hosszabb tincsét és észreveszek a kezemen egy gyűrűt. Gyűrű? Olyan fénysebességgel ülük fel, mint még soha. Deanre nézek, aki még mindig csukott szemmel fekszik, de most mosolyogva.
- Dean...Én...Gyűrű? - kérdezem egy értelmes mondatot sem tudok összerakni.
- Igen.
- Mi...Mi történt? - kérdezem.
- Oliviával feldíszítettétek a házat. Valami finom tortát is ettünk. Majd a kanapén megittunk mind a négyen egy üveg whisky-t. - mondja. Még mindig nem áll össze a fejemben a kép.
- Ja, és megkértem a kezedet. - mondja és most már ő is felül.
- Tessék? - kérdezem.
- Nem akarsz hozzám jönni? - kérdezi.
- Mi? De én... Mi vagyis. Persze, hogy igen. - mondom neki mosolyogva.
- Akkor megnyugodtam. - mondja és az ölébe von.
- Még szép, hogy hozzád megyek. - mondom és megcsókolom.
Az esküvő nagy részét Olivia tervezte meg, hogy nekem ne kelljen stresszelni rajta. Örültem neki, mert ő ezekben sokkal ügyesebb, mint én. A ruhát választani is ő és Grace segített. Dean nagymamája.
Egy gyönyörű helyszínt választottam, vagy inkább választottunk Oliviával.
Deannel egy tavaszi időpontra esett a választásunk, mert így nincs olyan meleg, se olyan hideg.
Szerintem ilyen ideges még sohasem voltam, mint az elmúlt napokban. Az idegességem el sem múlt egészen addig, míg meg nem láttam Deant az oltárnál. A fekete öltöny egyszerűen tökéletesen állt rajta. Engem Mason kísért az oltárhoz. Majd megkezdődött a ceremónia.
- Mától férj és feleség vagytok. Megcsókolhatod a menyasszonyt. - mondta ki a pap az utolsó mondatot. Magamhoz vonom Deant és a nyelvünk őrjítően lassan, de még is szenvedélyesen jártak táncot.
A lakodalom is jól sikerült. A hatalmas tortán kívűl rengeteg étel volt többféle választékban. Majd Sam figyelmet kért a vendégektől.
- Emelem poharamat a két legjobb barátomra, hogy eljutottak idáig. A kapcsolatuk olyan nehezen kezdődött, hogy azt csak na. Aztán jött egy hatalmas domb, amit sikerült átmászniuk. - olyan hasonlatokkal leplezi A Kín megtestesítőjét, hogy csak nézünk mindketten Deannel. - És megálltunk itt. Gratulálok nektek. - mondja mire elmosolyodok. Majd Sam Deanre néz, mire Dean bólint. És még hogy a csajoknak van titkos nyelvbeszédjük. Ezek ketten itt mindenkin túl tesznek. Sam mély levegőt vesz és folytatja. - Olivia James. Te vagy az életem és az egész világom. Megszeretném kérdezni, hogy hozzám jönnél-e feleségül? - kérdezi Sam és letérdel. Istenem, de aranyos. Olivia sírva rohan a karjaiba azt kiáltva, hogy igen.
5 évvel később...
Dean épp most ért haza munkából jövet. A város szélére költöztünk egy szép kertes házba.
- Apuuu. - rohan Smith Deanhez.
- Szevasz kisöreg. - kapja fel a csöppséget az ölébe. - Te miért nem alszol? - kérdezi Dean.
- Hát, anyunak segítettem. - eltátom a számat. Dehogy segített.
- Értem, akkor futás aludni. - mondja Dean és leteszi Smith-t, majd bezárja az ajtaját.
- Szia. - jön ide hozzám és megcsókol. - Hogy van a mi kis barlang lakónk? - kérdezi a hasamra téve a kezét.
- Szerintem a lányod rád fog ütni. Egyszerűen csak kifáraszt. - mondom neki mosolyogva.
- Én? Kifárasztalak? Téged?
- Igen, mindig. - mondom neki.
- Akkor lesz kivel csinálnom, így nem egyedül kell majd. - mondja röhögve.
- De jó nekem. - mondom neki és leülök mellé a kanapéra.
Sziasztok!
Lám-lám elértünk a történet végére. El sem hiszem, hogy véget ért.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki jelen volt az írása alatt. Köszönöm a sok biztató kommenteket, illetve azt is köszönöm, hogy mindig leírtátok egy-egy szereplőről a véleményeteket. Egy szóval köszönök mindent.
Készülök nektek egy új történettel, nem hagylak csak így itt titeket. (😉) Remélem szívesen fogjátok azt is olvasni.
Hozom nemsokára, addig is puszilok Mindenkit.