Jack idegességében fel és alá sétált a nappalijában, amit Ella a fotelből nézett végig.
- Attól, hogy nézem, ahogy ide-oda sétálsz, én szédülök el – mutatott a fiúra, mire az a száját rágcsálva pillantott az apró termetű lányra.
- Még mindig nem értek semmit és ez felidegesít – emelte fel a hangját.
- Na jó – a lány rámutatott a kanapéra. – Ülj le – mondta, mire Jack levágódott az ülő alkalmatosságra és a figyelmét Ella-nak szentelte. – Halott vagyok – mondta ki kerek-perec, mire a fiú hitetlenkedve elnevette magát.
- Szellem? – kérdezte, erre Ella bólintott. - Na ne mondd! És láthatatlanná is tudsz válni? – nevetett fel.
- Persze, most is az vagyok.
- Persze.
- Nem hiszel nekem? – állt fel Ella a fotelből.
- Ja, dehogynem. Elhiszem, hogy egy halott lány van a nappalimban – nézett lenézően rá. – Nem is értem, miért nem raktalak még ki? – morogta.
- Oké – sóhajtott Ella, majd a fiú elé sétált és felé nyújtotta a kezét. Jack-et fura érzés kerítette hatalmába a lány közelségében. A levegőt hidegebbnek érezte és szürkébbnek látta a világot.
- Mit csinálsz? – hajolt hátra Jack.
- Bebizonyítom neked. Érints meg – mondta a lány és beharapta alsó ajkát. Jack kifejezéstelen arccal nézett fel rá, mire Ella fáradtan elnézett róla. – Gyerünk.
- Jó, rendben – állt fel Jack is és kezét a lány felé nyújtotta, majd óvatosan mutató ujját hozzá érintette Ella tenyeréhez. Abban a pillanatban, amikor megérintette, olyan hidegség árasztotta el, amit el sem tudott képzelni. Azt érezte, hogy az ujja belülről fagy át és minden melegség eltűnik a testéből. Amint feleszmélt a sokkból elrántotta a kezét és hátrált két lépést.
- Most már elhiszed? Éreztél valaha ilyet élő ember közelében? – engedte maga mellé a kezét a lány.
- Arra gondolsz, hogy milyen jéghideg a bőröd?
- Az élő emberek testhőmérséklete magas, ezért melegséget árasztanak magukból, viszont az én testem halott és a bőröm jéghideg. Ezért érezted, hogy mellettem hidegebb van, mert én a hideget adom ki magamból – ült vissza Ella a fotelbe.
- És mi van a közérzetemmel?
- Egy halott test nem tud boldogságot sugározni magából – rántott vállat.
- Mit szeretnél tőlem? – nézett fel a lányra.
- Azt, hogy segíts.
- Miben?
- Nos, csak szépen sorjában – mondta Ella és a térdére támaszkodva felállt, majd a nappali fala felé sétált.
- Miért pont engem kérsz meg erre? – szólt utána Jack és tetovált karjaira támaszkodott. A lány megtorpant és lassan visszafordult, majd kezeit karcsú derekára tette.
- Csak te látsz engem, Jack – mondta halkan.
- Fenébe – suttogta. – Biztos vagy benne?
- Miután meghaltam megpróbáltam keresni valakit, aki lát engem és tud nekem segíteni. Úgy viselkedtem, mintha csak élném az életem. Bementem boltokba, felszálltam a buszra, de senki nem látott, ezért egyik nap bementem a John Mattison gimibe, hátha ott találok valakit. Belém ütköztél. Te voltál az egyetlen, aki érzékelt bármit is a jelenlétemből – mondta Ella, majd kihátrált a falon át.
[…]
- Szerinted ma is kibukik valamin Mrs. Pinklady? – kérdezte Oliver Jack-hez hajolva az első órájuk becsengetése előtt.
- Nagyon remélem – suttogta vissza egy kis vigyorral az arcán. – Anélkül unalmas az óra.
- Az tuti.
- De most komolyan, te láttad már az irodáját? – fordult Jack legjobb barátjához.
- Nem, de lehet, hogy jobb is így.
- Jó neked. Konkrétan nincs olyan tárgy abban a szobában, ami nem pink – röhögtek fel.
- Ne viccelj – csodálkozott el Oliver. – Bár, mit is vártunk tőle? Te, amúgy meg mit csináltál abban a szobában?
- Rajta kapott tizedikben, hogy cigiztem a suli hátsó udvarán és büntetésből segítenem kellett neki papírokat rendezni – rántott lazán vállat Jack és izmos karjait összefonta maga előtt.
A beszélgetésüket a tanár zavarta meg, aki rózsaszín, kopogó magassarkújában belépett a terembe és a tanári asztal felé vette az irányt.
- Hé, Johnson – dobta meg Oliver egy ceruzával az átlósan előttük ülő fiút, mire az vigyorát elfojtva fordult hátra. – Mit csináltatok?
- Bekentük a párnát mézzel, ha ráül, ennyit a csini kis szoknyácskájáról – nevetett fel.
- Na, erre kíváncsi vagyok – rágózott Jack, miközben hátra dőlt a széken. Abban a pillanatban, amikor mindannyian előre fordultak, a tanár egy hatalmasat sikított és a székből felpattanva tapogatta a fenekét.
Undorodó grimasszal nézte a kezére ragadt trutyit.
- Ki volt az az elmebeteg, aki ezt tette? – rikácsoltam, mire mindenki behúzott nyakkal, vagy lehajtott fejjel nevetett. – Ráadásul új volt a szoknyám – visította és kirohant a teremből.
[…]
Hétfőn az iskola előtt álltak Jack és a többiek. Julia épp egy új filmről beszélt, de Jack egyáltalán nem figyelt rájuk. Az iskolába igyekvő embereket nézte és a szombaton történteken gondolkodott. Azóta az este óta nem látta Ella-t és a sok megválaszolatlan kérdése a hétvége hátralévő részében ott motoszkált a fejében és nem hagyta nyugodni.
Vajon miért pont hozzá jött Ella? Miért csak ő látja a lányt?
- Jack! – szólította elég erélyesen Tom, mire megrázta a fejét és ránézett.
- Igen? – túrt szemébe lógó hajába.
- Elvállalod?
- Am…Öhm, persze – bólintott, majd megbámult egy kilencedikest, aki apró szoknyában jött aznap suliba.
- Szuper, akkor pénteken buli nálad – csapta vállon Tom és vigyorogva körbe nézett a társaságon.
- Mi van? Miért pont nálam?
- Az előbb egyeztél bele, haver – nevetett fel Oliver, mire Jack a tenyerébe temette a kezét.
- Csak viccelünk. Láttuk, hogy nem figyeltél – mosolygott rá Allison. – Ugye, fiúk? – nézett erélyesen a két fiúra.
- Igen, abszolút – helyeseltek. Csönd támadt a társaságban egészen addig, amíg Tom körbe nem fordult, majd megpillantva a kettővel alattuk járó Patty Taylor-t, elkiáltotta magát.
- Hé, Taylor! – a lány felkapta a fejét és meglepődve sétált a társaság mellé. – Jól áll a szoknya – kacsintott rá a fiú, mire Patty elvörösödve végig simított a sárga, kockás ruhadarabon.
- Tényleg így gondolod? – mosolyodott el szégyenlősen.
- Nem. Valójában szörnyen nézel ki benne – röhögött fel Tom. Patty lehorgasztotta a fejét és a szemét törölgetve berohant a suli kapuján.
- De szemetek a barátaid – szólalt meg egy hang Jack mellől. A fiú, amint meghallotta a hangot, odakapta a fejét és csodálkozva nézett az alacsony lányra.
- Mit keresel itt? – kérdezte Ellától, aki csak körbe nézett a többieken. Jack észrevétlenül végig nézett a lányon, majd amikor valaki megszólalt elkapta a tekintetét.
- Kihez beszélsz, Jack? – ráncolta a szemöldökét Julia és mindenki Jack felé fordult.
- Csak a… - kezdte a fiú és Ella-ra pillantott, aki a nevetését próbálta elfojtani. – Semmi. Magamban beszéltem – kínosan elnevette magát, amikor rájött, hogy a többiek nem látják a lányt. – Előre megyek. Majd ütközünk – öklözött össze a fiúkkal, a lányoknak meg intett és a gyors léptekkel az iskola bejárata felé vette az irányt. Párszor hátra nézett, hogy megbizonyosodjon, Ella követi-e, de amikor megpillantotta a barna hajú lányt maga mögött, visszafordult.
A második emeleti bal folyosóhoz ment, mert ott nem jár senki, ugyanis felújítják a termeket.
- Miért pont most jöttél ide? – fordult Jack a lány felé, amint hallótávolságon kívül kerültek az esetlegesen arra járó diákoktól.
- Mikor kellett volna? – vigyorodott el a lány és érdeklődve kezdte körbe pásztázni a folyosót. – Jé, ezt nemrég kezdhették el. Amikor utoljára itt jártam, még használatban volt.
- Te… te jártál itt korábban?
- Igen, amikor még éltem. Abban a teremben volt a biosz faktom – mutatott a folyosó bal oldalán lévő teremre.
- Álljunk csak meg egy kicsit – tartotta fel a kezét Jack. – Ide jártál suliba?
- Aha – bólogatott Ella.
- Sosem láttalak azelőtt.
- Hát, Jack, nem is az én fajtámmal foglalkoztál. Inkább a kis gólyákkal, akiket könnyű volt az ágyadba csalogatni – a fejét oldalra döntve nézett a fiúra.
- Te is biztos voltál gólya.
- Voltam, de akkor még nem ez volt a fő állásod – nevetett a lány. – Szerencsére engem békén hagytál.
- Lehet, hogy ha észrevettelek volna, izgalmasabb életed lett volna – mosolyodott el a fiú gúnyosan.
- Nem azért haltam meg, mert szar volt az életem – hajtotta le Ella a fejét. – Épp ellenkezőleg. Olyan életem volt, amiről egyesek csak álmodhatnak – piszkálta az ujjait.
- Én… bocsánat, én nem úgy értettem – szabadkozott Jack és közelebb lépett a lányhoz.
- Nem érdekes – motyogta Ella és megfordulva, a falon átsétálva eltűnt Jack elől.
- Fenébe – morogta a fiú.
Boldog új évet kívánok előre is mindenkinek!❤
Lili