Jack felkapta a fejét a telefonjából, amikor a Tv-ben menő filmben valaki hatalmasat sikított. Pár percig az éppen haldokló lánynak szentelte a figyelmét, de utána visszafordította a fejét kezében tartott készülékre.
- Ezt a hülyeséget – morogta és tovább görgetett a közösségi oldalon, miközben az ölében fekvő kutya fejét vakargatta.
A televízió hirtelen elhallgatott egy pillanatra, majd egy másik csatorna ugrott be. Jack értetlenül nézett a képernyőre, amin már nem az unalmában kiválasztott horrorfilm képkockái pörögtek, hanem egy számára ismeretlen műsoré.
A telefonját maga mellé ejtve dőlt előre és fókuszált a filmre, amiben egy férfi halál sápadtan nézett egy nőt, majd lassan megszólalt.
„– Szellem – motyogta és hátrább lépett egyet.” – játszódott a képernyőn, majd újra átkapcsolt egy másik adóra. „- A szellem-tó a Dakota indiánok szent helye volt…” – Jack megpróbálta kikapcsolni a Tv-t, gondolván biztos csak elromlott, mikor ismét elkapcsolt. – „A reklám után folytatjuk a Szellemekkel suttogó évadzáró részét!” majd rögtön a mondat után a Tv kikapcsolt.
- Mi a franc? – túrt a hajába és körbenézett, mikor a konyh ában felgyulladt a villany. – Na jó, ki szórakozik? – suttogta, amikor megszólalt a csengő éles hangja. Jack odakocogott és a kulcsot elfordítva a zárban kitárta az ajtót.
- Na mi van, másra számítottál? – nevette el magát Oliver és Jack-et kikerülve a nappaliba sétált, ahol, mintha csak otthon lenne, levágódott a kanapéra. – Monica Wilde-nál buli van. Értékeld, hogy ilyen jó legjobb barát vagyok, hogy beugrottam érted, mert különben most itthon punnyadnál egyedül egy péntek este. Úgyhogy szedd magad és induljunk! – mutatott rá a fiúra, majd köszönt a hozzá futó kutyusnak.
- Rendben, apu – nevette el magát Jack és a szobájába sétált és magára kapott egy másik felsőt. Olivert a konyhában talált meg. – Gyere, kész vagyok – fogta meg a pólójánál a srácot és kihúzta a hűtőből.
- Oké, de ezt viszem – mutatta fel a kezében tartott sört, majd Oliver a kulcsát elővéve kifelé sétáltak a házból.
- Hozd – nevetett fel Jack és beültek a kocsiba.
- Hé, – szólt Oliver, mikor beindította az autót és elindultak a buli felé. – Briana is ott lesz – húzogatta a szemöldökét.
- Nem érdekel Briana.
- Miért? Rád férne már – kanyarodott fel a főútra.
- Fenét – rázta a fejét. – Bárkit, csak Briana-t ne.
- Komolyan inkább felcsinálod a tizedikes Patty Taylor-t, minthogy Briana-t húzd meg még egyszer? – nézett rá a mellette ülőre Oliver döbbent arckifejezéssel.
- Na, pont Patty Taylor az, aki nem tartozik bele a bárkibe – vágott Jack egy undorodó grimaszt a név hallatára. Ezután csend telepedett rájuk, de csak amíg meg nem érkeztek a zenétől dübörgő házhoz.
- Huh – fújta ki a levegőt a szőkésbarna hajú fiú. – Már azt hittem, leereszkedsz a legaljához – mondta, miközben kiszálltak a kocsiból és besétáltak a hatalmas házba.
- Oliver, komolyan? Patty Taylor olyan, mint aki sosem mosakszik – nevetett fel Jack haverjára nézve. A tömegben megtalálták Tom-ot, Julia-t és Allison-t.
- Nagyjából – helyeselt Oliver is.
- Naa, fiúk – vágta tarkón barátját Allison és csúnya tekintettel végignézett a két srácon. – Ez nagyon nagy bunkóság, így beszélni valakiről.
- De ha egyszer igaz? – nevetett Tom, mire a mellette álló barátnője felnézett rá.
- Akkor sem mondunk ilyet senkire – szidta meg barátját.
- Sziasztok! – lépett melléjük Monica, a buli házigazdája. Sötétbarna, szinte fekete haját lazán hátra dobta a válla felett és körbe fordult. – Hogy érzitek magatokat? – kérdezte mosolyogva.
- Nagyon jól – bólintott Allison. – Köszi, hogy itt lehetünk – simította meg a lány karját.
- Tényleg, hova raktad a szüleidet? – nevetett fel Tom Monica-ra nézve.
- Floridába mentek – rántotta meg a vállát.
- És te miért nem mentél velük? – kérdezte Julia.
- Nem akartam – kiáltotta, hogy túl tudja üvölteni a zenét.
- Kihagytál egy utat Floridába és inkább maradtál a suliban, ahelyett, hogy lóghattál volna? – ráncolta a szemöldökét Oliver.
- Hát, tudod, anyumék a házassági évfordulójuk megünneplésére utaztak oda – harapta be az alsó ajkát. – És tudod… inkább nem akartam zavarni – nevette el magát kínosan.
- Óó, értem – nevetett Tom.
- Na jó, érezzétek jól magatokat! Kint van medence, illetve nemrég láttam, hogy az étkezőben a sörpongot is felállítottak – mutatott a helyiség felé, ahonnan hangos nevetés szűrődött ki, majd intett és elsétált a tömegben.
- Ki kér piát? – ért oda hozzájuk Josh egy csomó pohárral a kezében, mire mindenki egyesével kiáltott egy igent a hangos zene miatt.
- Na, megyek, felmérem a terepet – szólt a többieknek Jack, mire a lányok lemondóan megcsóválták a fejüket, a fiúk viszont vigyorogva intettek neki. Jack a piros műanyag poharat a kezében tartva vegyült el a zene ütemére ugráló tömegben.
Épp a kertben állt, egy szál cigit tartva ujjai között és a nappaliban lévő tömeget kémlelte a hatalmas üveg ablakokon át, amikor valaki megkocogtatta a vállát.
- Szia – vigyorgott rá a nála egy fejjel alacsonyabb szőke hajú lány. – Hogy-hogy egy ilyen helyes fiú egyedül ácsorog egy buliban? – mosolygott csábosan a barna fürtjei alól kémlelő srácra.
- Hát... – hezitált kicsit. – te találtál meg legelőször – rántott vállat és a füstöt kifújva közel hajolt a lányhoz, hogy jobban hallja az üvöltő zenében is amit mond.
- Ez esetben megtisztelve érzem magam – vette ki a lány Jack kezéből a poharat és jó nagyot kortyolt belőle. – Lisa vagyok!
- Jack.
– Táncolunk? – vigyorgott Lisa.
- Aha – bólintott a fiú és elnyomta a cigarettát. A lány a kezét megragadva a nappaliba húzta, majd a tömeg közepére tolakodtak. Jack a lány mögé állt és a dereka köré fonta tetovált karjait, majd a zene ütemére ringatózni kezdtek.
Alig fél óra múlva a lány megfordult Jack karjai közt, amikor épp egymáshoz simulva táncoltak a dallamokra, a füléhez hajolva belesúgott.
- Tudod, lehet, hogy meg kéne nézni, mi van az emeleten – majd apró puszit nyomott Jack nyakára.
- Jó ötlet – szorította meg a lány derekát Jack és a tömegen átverekedve magukat felsétáltak a lépcsőn.
[…]
Másnap reggel, mikor Jack felébredt a szemébe sütő naptól és feje hasogatásától, szemeit megdörzsölve pillantott a mellette alvó lányra.
- Basszus – temette kezébe az arcát, majd az ágyról feltápászkodva magára kapkodta a szétszórt ruháit. Épp a pólóját húzta magára, amikor maga mögül egy halk hangot hallott.
- Jó reggelt, szépfiú – mosolygott rá Lisa és maga elé szorítva a takarót felült az ágyon.
- Amm… neked is – motyogta Jack és az ágy szélére ülve bekötötte a cipőjét. Lisa mögé mászott és kezeit a fiú izmos vállára simította.
- Arra gondoltam, megismételhetnénk a tegnap estét valamikor – nyomott apró csókot Jack nyakára, mire ő a száját elhúzva ledobta magáról a lány kezeit.
- Tudod, én meg arra gondoltam, hogy kisétálok azon – mutatott a szoba ajtajára. – és legfeljebb akkor ismétlődik meg, ami tegnap történt, ha én azt mondom.
- Ezt meg hogy érted? – habogott Lisa.
- Úgy, ahogy hallottad. Édesem, azt hitted, kedvedre ugrálok majd? – nevetett fel Jack lesajnálóan. – Rosszul hitted – komorodott el és a pulcsiját a kezébe kapva kisétált a szobából.
Lent kifele menet összefutott Monica-val, akivel váltottak pár szót, majd a házból kilépve hazafele vette az irányt.
[…]
A kanapén feküdt és a telefonját bújta, amikor jött egy értesítése. Megnyitotta és elnevette magát, amikor meglátta ki és mit írt neki.
Oliver: Húú, haver. Az a lány eléggé ki volt bukva.
Felhorkant és már írta is a választ.
Jack: Tudod, hogy ki ő?
Oliver: Persze, én mindenkit ismerek :)
Jack: Oh elnézést, hogy megsértettem.
Oliver: Átgondolom a bocsánat kérésedet.
Oliver: Amúgy igen. Lisa Parker. Tizedikes, mint a drága Patty-nk.
Jack: Reméltem, hogy legalább nem a sulinkba jár.
Oliver: Gááázzz!
Jack: Fogd be!
Nevetve dobta le maga mellé a telefonját és dőlt volna hátra a kanapén, amikor a konyha felől a hűtő csukódását hallotta. A szemöldökét ráncolva fordult a nappalival egybe nyíló konyha irányába, ahol a bárszékek egyikén egy barna hajú lány ült.
- Szia – intett a lány és a pultra könyökölve nézett a fiúra.
- Te meg ki a franc vagy? – állt fel Jack a kanapéról és pár méterrel a lány előtt megállt.
- Ella Davis – tűrte a füle mögé vállig érő haját.
- Mégis mi a fenét keresel a konyhámban?
- Tudod, ez egy nagyon jó kérdés – ráncolta a homlokát Ella és felállt a pulttól. – Őszintén, fogalmam sincs, miért pont a konyhádban vagyok. Menjek a hálószobádba? – mutatott a folyosó irányába, mire Jack idegesen a fejét kezdte rázni.
- Nem, nem! Hogy jutottál be? – mutatott a bejárati ajtóra.
- Hát, ez egy nagyon unalmas sztori. Fogtam magam átsétáltam a bejárati ajtón, végig az előszobán és be a konyhába – mosolygott rá a fiúra.
- Átsétáltál? Az ajtó zárva volt – Jack idegességében a hajába túrt és a bejárathoz futva ellenőrizte, hogy be van-e zárva. – Ezt nem értem – fújta ki a levegőt, amikor megbizonyosodott arról, hogy rendesen bezárta az ajtót.
- Nem is kell – rázta Ella a fejét. – Még nem.
Sziasztok!
Ezzel a résszel szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni! Boldog karácsonyt!❤
Lili