Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Különleges bánásmód- epilógus

- Nem nyerhetsz. – rázta meg Finn a fejét. Kezét teste mellett pihentette, haja kócosan az arcába lógott, szeme pedig csalódottságot tükrözött. Nem volt mellette se düh, se félelem. Semmi. Csak a mérhetetlen mennyiségű csalódottság.
Elvira elgondolkodott a zöld szemek által tükrözött érzelmen. Finn csalódott benne. Felnevelte, kiképezte belőle a legjobb bérgyilkost, védte és tanította. És most? Elvira ellene fordult. Meghazudtolta a belénevelt hűséget, és mestere ellen fordult. Az ellen, aki kereste, mikor William elvitte magával, aki segített neki a legjobbá válni. Az ellen fordult, aki bízott benne. És miért? Hogy Elvira irányíthassa a bérgyilkosokat? Hogy Finn hallgasson rá? Hogy szabad legyen? Hisz a bérgyilkosok eddig is megtettek mindent, amit a lány kért tőlük, különben nem tartott volna ki mellette Sam és Logan. Hisz Finn eddig is mindig meghallgatta, csupán akkor nem, mikor Elvira dacból nem fogadott volna el egy munkát. Hisz eddig is szabad volt. Bármikor elmehetett volna.
- Nem erre neveltelek. – rántotta vissza Elvirát a valóságba a férfi hangja.
Ebben a pillanatban Elvira háta mögött kicsapódott az ajtó. Több tucat katona golyóálló mellényben és fegyverrel rontott be az épületbe. Azonnal elkapták Elvira karját és a hátára szorították.
- Sam! – kiáltott legjobb barátjának kétségbeesetten, mikor látta, hogy két fegyveres a fiú felé mennek, majd megbilincselik. Sam már eszméleténél volt és a lányt nézte. – Sam! – üvöltötte még egyszer.
A katonák már ráncigáltál kifelé, de Elvira nem hagyta magát. Minden erejét összeszedve kapálózott és fagyoskék szemét le se vette legjobb barátjáról.
Igaza volt Samnek. El kellett volna szökniük, ahogy Logan tette. De Elvira nem hallgatott rá, mert azt hitte képes megölni Finnt. Azt hitte ez lesz a legjobb mindenkinek. Ő volt a hibás mindenért. Hisz Sam is elmenekülhetett volna. De Elvira nem hagyta. Túl nagyra tartotta magát, és most megfizeti az árát.
- Elvira! – próbált meg kiáltani a bérgyilkos, de nem volt elég ereje hozzá. Elvira le tudta olvasni a nevét Sam szájáról, majd kirángatták a bérgyilkosok otthonából, és elvitték.
Pár hónappal később Elvira a magán zárkájában ült. Egy könyvet olvasott, amit Jacob küldött be neki még pár héttel ezelőtt. Már legalább nyolcszor elolvasta a könyvet.
- Hé, Wilson! – állt meg egy őr cellája előtt. Elvira felnézett. – Vacsoraidő. – az őr egy tálcát tolt be az ajtó kis résén.
Elvira nem hagyhatta el a szobáját, még az étkezések idejére sem. És biztos volt benne, hogy Sam is ilyen különleges bánásmódot kapott.