Testőrből bérgyilkos (Bérgyilkosból testőr II)

Csak a lány

- Viszont Annelinnek velünk kell jönnie. – szólt közbe feszülten Sam. Kockázatos volt, hogy Mr. Tonkin elengedi-e velük Annelint, de ha a lány nem jön, akkor ugrott a Williamtől kapott pénz.
- Kizárt. – rázta a fejét Mrs.Tonkin. – A Black fiúkat elvihetik segítségnek, de a lányom itt marad. – jelentette ki magabiztosan.
- Csak hogy elfelejted, hogy nem a te lányod vagyok, Eliza néni. – lépett el mellette a Graham lány, és Elvira oldalán állt meg. – Velük megyek.
- Ahogy mi is. – ugrott le a maradék lépcsőfokokon James, majd Annelinhez ment és átkarolta a derekát. Elvira összehúzott szemöldökkel nézett rájuk, ahogy Sam is ráncolta a homlokát.
- Nem mondjátok komolyan, hogy ti… - mutatott Logan kettőjükre, majd elkezdett röhögni.
- Nem az volt az első számú szabályotok, hogy nem jöttök össze ügyféllel? – kérdezte szintén nevetve Elvira.
- Ne is mondd. – lépett melléjük Jacob lesütött szemmel. – Az érvük meg az, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
- Mindegy, hogy együtt vagyunk-e vagy sem, - emelte fel kezét James – lényeg, hogy veletek megyünk. Megvédjük Annelint Williamtől és tőletek, valamint segítünk megölni a Graham gyereket.
Elvira kérdőn nézett a családfőre. Mr. Tonkin csak bólintott, mire Sam a bérgyilkoslány mögé lépett és a fülébe súgta.
- És szerinted Williamnek nem fog feltűnni, hogy három testőrrel visszük el neki a húgát? – kérdezte, mire Elvira behunyt szemmel lehajtotta a fejét.
- Vagy csak Annelin jön, vagy nincs alku. – jelentette ki, majd felemelte a fejét. A Black fiúk értetlenül néztek, Mrs. Tonkin a fejét rázta, Liam hitetlenül mondani akart valamit, Mr. Tonkin pedig csak Elvira fagyoskék, rideg szemeibe mélyedve gondolkodott.
- Apa, ugye nem akarod elengedni velük? – kérdezte Liam, de apja csak leintette. A Tonkin fiú szeme dühöt és aggodalmat tükrözött.
- Vagy a Black fiúk is mennek, vagy senki nem megy. – mondta végül a férfi. Elvira agya kattogott, azon gondolkodott, hogyan fogját tudni megoldani, hogy William ne találkozzon a testőrökkel, a Black fiúk pedig elengedjék Annelint a bérgyilkosokkal.
- Rendben. – bólintott végül Elvira. – A Black fivérek is jönnek. – azzal a kijárat felé indult, de mielőtt kilépett volna rajta még visszaszólt. – Holnap jövök értetek.
Sam és Logan követték, beültek az autóba és elindultak vissza Finnhez. Az út nagyrésze csendben telt. Elvira egész végig a tervükön gondolkodott. Hogy Will elfogja-e hinni, hogy Mr. Tonkin meghalt, hogy Annelin tényleg tönkre teszi-e a maffiát, vagy inkább átveszi és tovább viszi a családivállalkozást, hogy Finnek mit mondanak majd, hogy kerülnek oda a testőrök és hogyan halt meg Will. Annyi buktató volt a tervben. Ha csak egy ember máshogy dönt, mint amire ők számítanak, máris romba dől az egész. Csak reménykedett benne, hogy mindenkit kiismertek már annyira, hogy tudják mit fognak lépni.
- Mégis hogy gondoltad, hogy Blackék is jönnek? – kérdezte az anyósülésről Sam, kirángatva Elvirát a gondolataiból.
- Csak rá kell őket venni, hogy elengedjék Annelint egyedül velünk. – védekezett a lány. – És ebben Annelin fog nekünk segíteni. Látszik rajta, hogy idegesíti őt az, hogy mindig meg akarják védeni mindentől. Ezt pedig mi tökéletesen fel tudjuk használni. Kicsit összeugrasztjuk őket pár nap alatt, lebeszélünk Grahammel egy találkozót, messze a Black fiúktól, és kész. Kifizet minket, megöljük, Mr. Tonkin is fizet, Finn tönkre megy, mi meg kisegítjük. – Elvira ránézett Samre és magabiztosan bólintott egyet. – Nem lesz baj. – ezt még ő sem hitte el, ahogy Sam és Logan sem. De már nincs visszaút.
- És mit mondunk Finnek? – hajolt be Logan a két első ülés közé. – Miért jönnek a Black fiúk?
- Semmit. – előzte meg Sam a válasszal Elvirát. – Gondolom hagyjuk, higgyen azt, amit akar. – Elvira újra bólogatni kezdett.
- Ugye tudjátok, hogy keresztbe tehet nekünk? – kérdezte Logan félve. – Sőt. Ha rájön, hogy Tonkin és Graham is fizetni fog, akkor biztos, hogy keresztbe fog tenni nekünk. – magyarázta a kamasz.
- De miért tenne keresztbe a három kedvenc bérgyilkosának? – kérdezte Elvira sejtelmesen mosolyogva. Logan erre csak hitetlenül, de mosolyogva megingatta a fejét és visszadőlt az ülésébe.
Az út ezután már csendben telt. A tervük szinte hibátlan volt. Semmi nem akadályozhatja meg, hogy tönkre tegyék a bérgyilkosok mesterét. Elvira ugyan még aggódott egy kicsit, de tudta, hogy bármi történjék, ki tudnak találni valami megoldást. Végül ezzel a megnyugtató gondolattal szállt ki az épület előtt.
- És hol hagytátok Annelint? – kérdezte Finn, mikor észrevette, hogy a bérgyilkosai üres kézzel tértek vissza útjukról. Épp a három újoncot edzette. A kislánynak folyt a vér az orrából, a fiúk pedig lihegve álltak a tatamik szélén.
- Csak felmértük a terepet. – válaszolt Logan. Finn belenézett a lány szemébe. Elvira tekintete megfagyott. Finn tudta, hogy ő soha nem méri fel a terepet, hanem egyből támad. Ahogy Sam is. Mindketten időpocsékolásnak tartották a terepszemlét, és elég jók voltak ahhoz, hogy az őröket előzetes felmérés nélkül is pillanatok alatt megöljék.
- Logan szokása. – jelentette ki Elvira. – És jól tettük, mert legalább két tucat őr volt, ha nem több, a ház pedig be van riasztózva. Ha csak bementünk volna, szinte azonnal elkapnak. – hazudta a lány. Arca kifejezéstelen maradt, szeme pedig ugyanolyan fagyos, hangja rideg és magabiztos. Finn pedig elhitte. Vagy legalábbis bólintott.
Másnap Elvira Sam és Logan társaságában ült be egy kisbuszba. Két óra autóút után megálltak a Tonkin nyaraló előtt. Annelin és a Black fivérek összepakolva a nappaliban vártak rájuk.
- Egy hetet kap. – szólalt meg Mr. Tonkin Elvira háta mögött. – Bármire is kell a lányom, ha egy hét múlva nem tér vissza épségben, ugrott az alku. – hangja feszült volt, mikor a lány megfordult, a férfi szeme szikrát szórt a bérgyilkos felé.
- Egy hét pont elég lesz. – mosolyodott el sejtelmesen Elvira, azzal elment a férfi mellett és beült a kisbuszba.
Miután Annelin, James, Jake és Jacob bepakolták a csomagtartóba táskáikat, Elvira beindította a motort és elhajtott Tonkinék telkéről. A Finnhez vezető út feszült csendben telt egy ideig, végül Elvira nem bírta tovább, és a visszapillantóba nézve Annelinre és Jamesre nézett.
- Mióta vagytok együtt? – kérdezte kedvesen. Sam amolyan „ez most komoly?” tekintettel nézett rá legjobb barátjára, Jake pedig hangosan felnevetett a kérdést hallva.
- Tudjuk El, hogy utálod a bájcsevejeket. – szólt előre Jacob, megelőzve öccse válaszát. – Nem kell erőltetni a beszélgetést.
Elvira csak megvonta a vállát, és csendben vezetett tovább. Pár perc múlva megállt az út szélén egy erdő mellett. Logan és Sam azonnal kiszálltak, majd Elvira is, miután Annelin és a Black fivérek lelkére kötötte, hogy maradjanak a kisbuszban.
A három bérgyilkos elindult az erdő mélye felé. A lehető leghalkabban haladtak előre, míg nem találtak egy szarvast. Elvira kivett a tegezből egy nyilat, felhúzta az idegre, majd a szarvasba eresztette.
- Utálok állatokat ölni. – mondta szomorúan a lány, miközben a földön fekvő szarvas felé mentek.
- Tudom. – simította meg Sam legjobb barátja hátát, aztán mikor odaértek a vergődő szarvashoz, Sam belemártotta egyik tőrét az állat testébe. – De muszáj. Nem mehetünk vissza teljesen tiszta fegyverekkel. – Elvira bólintott, aztán a halott állat testbe lőtte nyilait és pár tőrt is bele dobott, majd kihúzta őket és visszarakta a helyükre a véres fegyvereket. Utána Logan is ezt tette, majd Sam fejezte be. Miután végeztek a fegyverek bemocskolásával visszasiettek a kisbuszhoz és tovább indultak.
Alig fél órával később Elvira leparkolt a bérgyilkosok otthona előtt, de mielőtt kiszállt volna hátra fordult a Graham lányhoz és testőreihez.
- Meg se szólaljatok odabent! – mondta komoly tekintettel végig nézve rajtuk. – Világos? Egy szót se! Akkor se, ha Finn kérdez tőletek, majd mi válaszolunk. – mindenki bólintott, tudomásul véve a parancsot.
- És ne lepődjetek meg semmin. – tette hozzá Sam. – Vagy legalábbis ne látszódjon rajtatok.
Azzal mindnyájan kiszálltak a kisbuszból és Elvirával az élükön bementek az épületbe.