The Eight Sin(Ban ff)

~Hatodik fejezet~

Sophie szemszöge
Már több, mint egy hónapja tartózkodok ezen a helyen. A hajam lenõtt és teljesen fehér, azért mert annyiszor kényszerítettek túl a határaimon a vizsgálatok során, hogy egy idõ után már nem feketedett vissza. Biztos felmerült bennetek a kérdés, hogy honnan tudom hogy legalább egy hónapja itt vagyok, amikor ezt se tudom, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Kérem-szépen úgy, hogy egyszer dühömben kiütöttem egy téglát a külvilág felöli falból a szél írányításának segítségével, és azóta látom, hogy mikor van nappal és mikor éjszaka, és azóta számolim a napokat. Furcsa módon attól a naptól kezdve minden nap rémálmom volt, amiben a gyerekkori ūldözõm utol ér és megõl. Ezelõtt még sosem volt ilyen, ezért úgy selytem, hogy ez valamilyeb jel akar lenni, csak azt nem tudom, hogy mire akar figyelmeztetni.

Ma is ebbõl a rémálomból riadtam fel és gondolkoztam a jelentésén, amikor is betoppant hozzám a Szöszke(Howzer,ha valaki elfelejtette volna). Nagyon, de nagyon meglepõdtem. Tudni illik, hogy Howzer már egy ideje tudott Hendricson tervérõl és Gillel együtt titokban segítettek a hét fõbūnnek, hogy együtt legyõzzék a nagy mestereket, ezért már hosszú ideje nem láttam õt.
-Szia kicsi būn-mondta örömtõl kicsattanó hangon.
-Szia Szöszke, hogy kerūlsz te ide? -kérdeztem teljesen zavarodottan.
-Képzeld legyõztük õket és most jöttem, hogy elvigyelek errõl a szörnyū helyrõl. A király megkért, hogy vigyelek be hozzá a palotába. -mondta izgatottan mire én lefagytam. Már teljesen elhagyott a remény, hogy valaha is kijutok innen, és ez a rég elfeledett álom most valóra válik.
-T-tényleg kijutok innen? -kérdeztem, mivek nem tudtam elhinni, hogy ez most tényleg megtõrténik.
-Igen, de most már mennünk kell, te sem akarod megváratni a "bátyád"(ez alatt Kingre gondolok) és azt a bájgúnárt( ezt Banra érti, rá céloz ezzel). -mondta bohókás hangon és már húzott is maga után ki az épületbõ.

Legközelebb, amikor feleszméltem a gondolataimból,  már a kis szekerén ülve indultunk Liones felé. Út közben sokat mesélt az elmùlt egy-két hónap eseményeirõl. Azt is mesélte, hogy majd mielõtt találkoznánk elvisz egy Guila nevū társához, akinél adnak enni rendbe raknak és adnak rám egy ruhát, amiben mutatkozhatok a király elõtt, ahol a būnök is ott lesznek.

A néhány órás út után megérkeztünk az úticélunkhoz. Egy magas, hosszú, egyenes, fekete hajú lány várt minket azt ajtóban, gondolom õ Guila. Amint beléptünk a házba az étel finom illata csapta meg az orrom. Miután ettem egy kicsit, (nem ehettem túl sokat, mert rosszúl lettem volna a hirtelen nagy adag kajától) megfürödtem meleg vízben és megmostuk a hajam, amit aztán levágtunk. Még bekötötték a sebeimet, majd a lány szobájába indultunk, ahol már kikészítve várt minket A ruha. Termèszetesen Howzer ide már nem jött velünk, õ megvárt minket a nappaliban.
Sokat fogytam a rabságban tõltött idõ alatt, de nem voltam anorexiásan vékony, ezért normálisan állt a halvány levendula lila ruha amit kölcsönbe kaptam a lánytól. A ruha egyszerū, mégis elegáns és szép volt. Amikor már kigyönyõrködtem magam és a hajamat is normálissá varázsoltuk(nem szó szerint), pont akkor szólt Szöszke, hogy ideje indúlni.

Amint egyre közeledtünk Liones belseje, egyben a palota felé enyhébb görcsbe rándúlt a gyomrom. Gyalog mentünk, mert rövid volt az út, és Gil is csatlakozott hozzánk, aki most már barátságosan mosolygott rám. De mire elkezdhettünk volna egy beszélgetésnek mondható társalgást már a kastély bejára tánál álltunk. Itt Gil levált tõlünk, mi meg a Szöszkével mentünk a nagyterem felé. Mielõtt benyitottunk volna meg álltunk és vártunk amig, jelt kapunk a bemenetelre, végtére is egy palotában vagyunk. Amig vártunk tisztán hallottam Ban és King hangját is kiszūrõdni,amitõl a hiányuk miatt könnybe lábadt a szemem,  bár azt nem értettem, hogy mit mondanak. Aztán egy fél pillanat múlva kinyílt az ajtó és mindenki elhallgatott. Amint megláttam Kinget és Bant gondolatomban kuncogni kezdtem. Egybõl észre vettek és az a boldog és remény teli meglepetség az arcukon teljesen boldoggá tett, de egyben vicces is volt. Láttam rajtuk azt is, hogy vissza fogják magukat, hogy ne rontsanak nekem. Aztán ahogy néztem körbe a teremben megpillantottam egy olyan szemèlyt, akirõl azt hittem, hogy soha többé nem látom és egyszerre öntött el a félelem, a düh, a szomorúság és egyben egy apró kiváncsiság is, hisz ezt a szemèlyt már több ezer éve nem láttam és nem halottam róla, szó szerint több ezer éve.

Haiii🤗
Nagyon sajnálom, hogy nem volt rész, csak ihlet hiányom volt. De ma hirtelen elöntött a tudat és úgy mondva "megvilágosodtam" arról, hogy mit írjak. Ma vagy lehet hogy csak holnap hozom a következõ részt, ha elfelejteném figyelmeztessetek. Remélem tetszett nektem ez a rész is és remélem követhetõ, annak ellenére is hogy most lett egy nagyobb idõ ugrás és MÁR MEGINT titkolózom egy személlyel kapcsolatban és annak részével Sophie múltjával. Remélem a mondat második fele értelmes volt, ha nem akkor bocsi😅😅 Ha bármi hibát találtok, helyes írással, vagy a történettel kapcsolatban, akkor szóljatok.
Köszönöm hogy ebben a részben is velem tartottatok.
Még valami. A zenék amiket a részek elejére rakok, nem muszály meghallgatnotok, néha lehet, hogy nem is fog kapcsolódni a sztorihoz, de ha érdekel nyugodtan hallgassátok meg õket, én csak pluszban rakom õket oda.
Ja ès ne felejtsetek voteolni és commentelni ha tetszett a rész.
Boldog új évet mindenkinek elõre és remélem mindenkinek jól telik a téliszünete. 😊😊😊
Byeeeee