Titkok hálójában // H.S. /

Első fejezet

- Nincs, Dr. Kolt - hazudtam szemrebbenés nélkül. A fejét csóválta, amiből tudtam, hogy nem hiszi el egy szavam se. Mindig is borzalmasan hazudtam, ez az ember pedig úgy tűnt, átlát rajtam.

- Nézze, Miss Williams. Ön az egyik legtehetségesebb diákunk, ha nem a legtehetségesebb. Azonban az elmúlt egy hónapban mutatott magatartása aggodalomra ad okot. Tudja, hogy mennyire komolyan veszem a határidőket - felelte komoran, miközben megigazította a nyakkendőjét.

Hogyan mondod el egy professzorodnak, hogy egy hónapja megtudtad, hogy a három éves kapcsolatodból másfél év hazugság volt?

- Tudom, Dr. Kolt, és nem győzök érte elnézést kérni. A Spectatorért folytatott verseny miatt minden munkámat tökéletesre szeretném megírni, és emiatt sajnos néha kicsúszok a határidőből - ismertem be sóhajtva. Ez legalább igaz volt.

- Pont emiatt aggódok, Miss Williams. Nekem számos feltételt kellett figyelembe vennem, amikor magát neveztem egyetemünk nevében. Ebbe beletartozott a határidők figyelembe vétele is. Ide már kevés a tehetség, Miss Williams. Ez már a való élet - folytatta tovább a kioktatást. - Én talán elnézem ezeket a csúszásokat, de a Spectatornél nem fogja ilyen könnyen megúszni - tette hozzá mosolyogva, majd elégedetten hátradőlt a székében.

- Már ha egyáltalán engem választanak - motyogtam inkább magamnak, mint neki. Pechemre meghallotta, és összeráncolt szemöldökkel meredt rám.

- Hogy mondja?

- Tehetségesebbnél tehetségesebb diákok jelentkeznek erre a gyakornoki állásra, Dr. Kolt. Az esélye annak, hogy pont engem fognak választani, nagyon csekély - mondtam hatalmas sóhajjal.

- Nos, talán ebben igaza van. Azonban nem mindenkinek vannak olyan kapcsolatai, mint nekem, Miss Williams. Mit gondol, miért hívattam ma ide? - kérdezte egy halvány mosollyal.

- Azért, hogy a határidő betartásáról beszélgessünk - adtam meg a számomra egyértelmű választ.

- Téved, Miss Williams. Gratulálni szeretnék a gyakornoki állásához a Spectator újságnál - nyújtott át nekem egy levelet.

Remegő kézzel nyúltam a boríték iránt, és zakatoló szívvel nyitottam ki. Ott volt feketén fehéren, hogy a számos jelentkező közül engem választottak. Kikerekedett szemmel olvastam el újra és újra a sorokat, amelyek ennek a hitelességét igazolták. Személyesen a Spectator vezetője írta alá a levelet, Harry Styles.

Az adrenalin átjárta a testemet, és legszívesebben felugrottam volna örömömben. A lakótársamnak nem volt igaza. Megérte az a sok éjszakába nyúló gépelés, a mindig maximalista munka kiadása a kezemből és a szociális élet hiánya. Az egész nem számít, a hátrányok elenyészőek, hiszen megkaptam életem legnagyobb lehetőségét arra, hogy újságíró legyek. Ha akár egy cikkem is megjelenne a Spectatorben, az már garantáltan meghozná a további sikereimet.

- Ez hogy történhetett? - suttogtam magam elé. Dr. Kolt olyat tett, amit még soha nem láttam tőle: felnevetett.

- Nos, mint mondtam, ön nagyon tehetséges, Miss Williams. Eltekintve az utóbbi viselkedésétől, régóta nem volt önhöz hasonló tanítványom. Tudja, ki volt a legutolsó? - kérdezte. Megráztam a fejem válaszként. - Harry Styles. Bízok benne, hogy rengeteget fog tőle tanulni. Nézze meg, milyen fiatalon létre tudta hozni a saját újságát, és mekkora sikert hozott neki. Önök agyon hasonlóak, sok szempontból.

- Ő sem határidőkre fejezte be a beadandóit? - próbáltam viccelődni, mire Dr. Kolt kimérten bólintott.

- Sajnos őt sem tudtam rávenni. Talán ez a siker titka. Mindenesetre, most már ő is betartja az előírásokat. Máskülönben nem tartana ott, ahol - gondolkozott el egy pillanatra. - Önnek azonban több feladata lesz annál, hogy egyszerű gyakornok lesz ott - mondta titokzatosan.