Hidden Suicide (Criminal Minds Ff.)

A trip to Las Vegas

 1

A délutáni nagyon pihentető szundikálásomat az íróasztalomon egy hangos kopogás zavarta meg, szemüvegem féloldalasan állt a fejemen, hajam barna zsírkupacokként hevert a vállaimon szétterülve, lassan felálltam és mintha a világ összes gondja a hátamon lenne ballagtam az ajtóig. A kilincset lenyomva egy fülig érő mosollyal találtam szembe magam.

-Hayley!!!! De rég láttalak!-ugrott a nyakamba Elizabeth akit évek óta nem láttam. Vonakodva de visszaöleltem.Mikor elhúzódott egy érdekes fintor volt az arcán.

-Jézus neked kávé és csődtömeg szagod van-mondta szinte szemrehányóan majd belépett. És körülnézett a kis garzonban, krém falak, egyszerű bútorok.

-Kösz ettől most sokkal jobban érzem magamat, de tényleg, felvidítottad a napom!-erőltettem egy mosolyt az arcomra. A fiatal lány otthonosan ült le az egyik székre majd fekete szatyrát maga mellé helyezte, levette szeméről a napszemüvegét.

-Pali van a dologba?

-Öhm nem! Mikor volt nekem egyáltalán olyanom? De amúgy is minek köszönhetem a látogatásod?-kérdeztem tőle ártatlanul.

-Hát gondoltam visszajövök és csinálok pár fotót szülővárosomról.- és a következő pillanatba előkapta a gépét és reagálni se volt időm mikor már megvolt a drogos fejemről az évtized legjobb képe.-De látom neked is szükséged van rám.

-Wow micsoda megtiszteltetés. Amúgy is -mondtam- itt nem kell visszafogd a rendmániád hozzáláthatsz. Szerintem én most megyek tusolni, nézzek ki úgy mint egy élő ember azután beszélünk.-intettem majd eltűntem. Tényleg nagy kupi volt azon is meglepődtem hogy bejött ilyen rendetlen házba. Középsuliba mindig féltem magamhoz hívni mert elkezdett rendet rakni és sose tudtam mit hova tesz. Rövid idő múlva új emberként léptem ki a tusoló alól.

-Na így már ismerősen nézel ki.-mondta miközben az utolsó poharat mosta el, nem tétlenkedett az biztos.

-Kösz.-törölgettem le a vizet hajamról.

-Jössz velem Las Vegasba!-jelentette ki felhőtlenül.

-Hogy mit? Na, nem-nem, láttam már az „Amíg a jackpot el nem választ" filmet és nem szeretnék reggelre házas lenni.

-Jót fog tenni neked egy kis levegőváltozás-szoppantott bel a levegőbe- mikor szelőztettél utoljára amúgy is?-és a következő pillanatba kitárult az ablak, a besütő napfény megvakított.- Rosszabb vagy mint egy elcseszett depressziós tini vámpír...- forgatta meg a szemeit.

...pár meggyőzéssel és utazással töltött óra után...

Fáradtan és kifacsartan szálltam ki a taxiból és néztem végig a szállodán, hmm nem rossz.

Próbáltam az magam meggyőzni hogy jó lesz és szükségem van már egy kis kikapcsolódásra. Valami kávékoktél mondjuk jól jönne, "miért is iszok ennyit kávét? lehet le kéne szokni...". A következő pillanatba Lizi is mellettem állt a rózsaszín bőröndjével.

-Felkészültél életed legjobb hetére?-kérdezte és feljebb tolta rózsaszín napszemüvegét az orrán, szőke haját aranyszínűnek világította meg a napfény.

-Talán?-vannak kapcsolatai azt meg kell hagyni, hogy honnan szerzett tetőtéri lakosztályt örök rejtély marad... a szoba tágas volt, nagyobb mint a lakásom, pezsgő az asztalon, csoki szirmok egy tálba. Mintha egy filmbe lennénk...

-Nah mondom a tervet van fél óránk kipakolni, utána megyünk fényképeket csinálni, és este pedig leisszuk magunk a sárga földig.-ezzel befordult az egyik szobába engem magamra hagyva meglepettségemmel és bőröndömmel.

Felvettem a legszínesebb ruháimat ami egy fekete pulóver színes csíkokkal, kisétáltunk a nappali fényben kicsit csendesebb városba, igazán szép volt. Nagyon kreatív dolgokat lehet ilyenkor csinálni egy fényképezőgépeddel a kezedbe, amit Liz ki is használt. Kellemes időtöltés volt a mindennapi szürkeségből kilépve.

A szobába visszaérve hullaként zuhantam az ágyba és éreztem hogy pár másodperc alatt képes lennék elaludni, de ugye ez egy energiabomba mellett nem volt lehetséges, mivel már rángatott is ki a párnák közül.

-Jajj könyörgöm csak egy percet!-vetettem rá egy megvető pillantást.

-Igazán kiestél a formából meg kell hagyni... mikor is érezted jól magad igazán utoljára.- próbált provokálni, mintha nem is tudta volna hogy ismerem a játékát. Tudtam mit akar és csatlakoztam.

-Hát felőled se hallottam semmi extrémet, mostanság.-vontam vállat.

...

Szerintem nem kell részletezzem milyen lehet Las Vegas éjszaka. Mindenhol fények, emberek, rövidebbnél rövidebb ruhák, kaszinók zaja, gyenge alkoholtűrő emberek a bokorban fogtak rókát, egy szó mint száz, mesés.

Betértünk egy kaszinóba már a levegőbe éreztem az áporodott lelkek szagát, és gyönyörködhettünk a háremekkel körülvett dúsgazdag öregemberekben. Pont nekem való, egy antiszociális, enyhén kocka csajnak.

-Hölgyeim meghívhatom önöket egy italra?- röpült mellénk prince Charming. Ez gyors volt, gondoltam magamba, de nézzük a jó oldalát, ingyen pia...

- Ohh milyen kedves öntől.-felelte a világ színészibb mosolyával Liz.-Egy Vodka narancsot.

-Akkor nekem egy wiskey kólát!-mondtam kis megvetéssel, hadd fűzze Lizt én majd iszom helyette. Csak egy napja vagyok itt és már úgy gondolkodom mint egy alkoholista, átjárt a város szelleme. Lassan telt az idő míg az első égető kortyok lecsúsztak a torkomon. Az alkohol hatása segített az idő múlásában. Egyik pillanatban a férfi akinek a nevét sem jegyeztem meg arra hivatkozott hogy fontos hívása van de mindjárt visszajön, ekkor a barátnőm felém fordult:

-Nah menjünk gyorsan.-meglepő pillantásom miatt folytatta.-Nem gondoltad, hogy az első aki jön az jó lesz, húzzunk innen míg nem jön vissza. -mikor látta hogy lassan megy a windows megfogta a karom és kifutottunk a kaszinóból.

-És most?-kérdeztem.

-És most irány a Wynn kaszinó hisz ez csak egy kis bemelegítő volt.-egy grimasz szerű mosoly jelent meg az arcán, sose bírta jól az alkoholt, majd elindult Las Vegas egyik legnagyobb kaszinója felé.

A bejárathoz érve tudatosult bennünk hogy nem hiába ez a legnagyobb, a sor a következő utca elejéig tartott.

-Azt hiszem ezt kihagyom.-reménykedtem hogy ennyivel megúszom.

-Én nem adom fel ilyen könnyen. Itt állok míg bejutok.-makacsul ragaszkodott a tervéhez.

-Várok egy kicsit kint te addig próbálkozz.-a telefonom pityegésére elfordultam és tovább mentem. Kerestem egy nyugisabb helyet. Nagy levegővétel, és már mintha más ember lennék. 

Ahogy a széndioxid kiáramlott a tüdőmből egy érdekes kiáltásra lettem figyelmes, nem ijedt kiáltás, inkább mániákus. Mikor megfordultam egy hálóköpenyes nő állt tőlem nem messze, egy könyvet szorongatva a kezében.

GYILKOS ELMÉK FANOK GYÜLEKEZŐ!!!

Első fejezet... buumm még semmi nagy akció, de csak ezután következnek az izgalmak. Remélem elnyeri a tetszésetek... :))))