History [One Direction FF.] 18+ Befejezett

24 fejezet

Kíváncsi vagyok a véleményetekre☺️

Miután Harry elment és Madison bement a fürdőbe, egymással szemben ültünk és nem néztünk a másik szemébe.

-Mi volt ez Harryvel?-kezd bele a vitába.

-Mi volt ez Madisonnal?-kérdezek inkább vissza.

-Rám mászott, ennyi.-von vállat.

-Komolyan neked ez csak ennyi?-lepődök meg.

-És ti meg mit csináltatok Harryvel?-emeli feljebb a hangját.

-Szétesett és csak megvigasztaltam, mint egy jó barát.-válaszolok gúnyosan.

-Ó, szóval csak annyi!-utánoz.-Ha nem jöttem volna be, történt volna még valami, ugye?-erődködik.

-Mi történt volna, te szerinted? Na gyerünk, mondd csak!-bíztatom.

-Arra vagyok kíváncsi, hogy széttetted-e volna neki a lábadat? Tessék, kimondtam!-csap az asztalra.

-Komolyan? Idáig süllyedtél? Szerinted megtettem volna? Olyannak ismersz? Olyannak gondolsz?-nevetek fel hisztérikusan.

-Már nem tudom mit gondoljak... Egy hónapja nem voltunk együtt, szerinted? Igen, az is eszembe jutott, hogy talán mástól kapod meg! Hisz olyan jóba lettetek a te kis Harrykéddel!-vágja újból hozzám.

-És veled meg Madisonnal mi van? He? Te meg tőle kapod meg? Hisz itt dekkol azért nem voltunk együtt, de igazad van, ez viszont övön aluli volt így hozzám vágnod!-nézek rá undorodva.

-Nem történt semmi! Csak próbáltam levakarni magamról azt a lányt! Miért mégis mit gondolsz megcsalnálak?-mutat magára.

-Honnan tudjam, hogy nem-e tetted volna szét a lábát és furakodtál volna közéjük, ha nem lettem volna itt!-vádolom meg most én.

-Komolyan? Komolyan?! Eli, ne idegesíts fel!-morogja.

-Miért? Ha? Mert mi lesz? Gyerünk mondd csak! Vágd hozzám a többit is, hogy két napja nincs elmosogatva, netalántán az inged sincs jól kivasalva? Vagy netalántán az asztalterítő is el van csúszva pár centit? Ha? Mit akarsz még mondani? Gyerünk! Had halljam!-dőlök hátra a székben és várok.

-Mit akarsz most tényleg soroljak fel mindent?-vonja fel a szemöldökét.

-De azért azt szögezzük le, hogy nem lakunk együtt, szóval rohadtul nem panaszkodhatsz!-váltom be az aduászomat.

Mire megfeszül az állkapcsa.

-Most komolyan ez kellett? És még én vagyok az aljas? Te vagy az, Danielle!

Szóval már Daniella, nem pedig Eli?

-Komolyan így kell elválnunk?-folytatja.-Elmész pár nap múlva TÍZ HÓNAPRA! Így engedjelek el? Hogy tudom, hogy a Harrykével ilyen jóba vagy?

-Én meg így hagyjalak itt, hogy a Madisonnal ölelgetitek egymást?-röhögöm ki.-Turnézni megyek a fiúkkal, ez a munkám, a menedzserük vagyok az égszerelmére! És ne mondd, hogy nem lehet ez alatt az idő alatt találkozni! És nem lehet távkapcsolat!

-De lehet, és csak, hogy tudd, csak azért voltunk a te lakásodban, mert nem akartam Madit egyedül hagyni itt, ezért nem voltunk az enyémben!-védi meg magát, vagyis azt hiszi.

-Szóval már Madi? Már becézgeted? Hogyhogy nem nyuszifül?-forgatom meg unottan a szemeimet.

-Most te komolyan rá vagy féltékeny? A nővéredre?-bök a fürdő felé.

-A MOSTOHAnővérem! Te meg Harryre?

Azt hiszem, hogy itt mintha egy szünet lett volna mind a ketten elhallgattunk, a kezeimet bámultam és nem sok választott el attól, hogy sírjak. Félek...

Aztán újra erőre kapott.

-És nem tudnád ott hagyni a munkádat?-kérdezi.

-Hova gondolsz, Angel? Mire? Hagyjam cserben a srácokat pont most? Hol találnálak ilyen hamar menedzsert? Azért gondolkozzál már!Egy turné nem a világvége!-magyarázom felháborodottan.-Mert te ugye azt akarnád, hogy ne dolgozzak, hanem várjalak itthon terhesen és rakjam eléd a kaját, mi? Neked ez az ideállod! Ugye?-halkulok el.

-Igen, Daniella, igen! Az lenne a legjobb! Miért nem tudod elfogadni ezt? Mindent megadnék neked, mivel szeretlek! Nem is értem, hogy miért veszekedünk itt, ha ez a döntés nagyon egyszerű...-jegyzi meg.

-Tehát arra kérsz, hogy adjam fel a munkámat és, hogy hagyjam cserben a barátaimat, szégyenüljek meg a főnököm előtt, helyette pedig maradjak itthon 0-24-ben és főzzek, takarítsak meg ilyenek, addig amíg terhes nem leszek, mert akkor az ajtóhoz rakhatom a papucsodat és tárt karokkal várjalak?-bámulok rá elképedten.

-Danielle...-sóhajt egy nagyot.

-TE NEM VAGY NORMÁLIS!-kezdek el vele kiabálni.-Kalitkába zárnál, ez... Ezt jegyezd meg, hogy soha sem szegem meg a szavamat és nem fogom cserben hagyni a barátaimat, soha!-majd nyelek egyet és folytatom.-És ha ezt nem tudod elfogadni, akkor azt hiszem, hogy nem értem, hogy mit keresünk még egymás mellett...-kimondtam suttogva.

Felállt az asztaltól, majd halkan folytatta.

-Talán igazad van, ha ennyire nem tudjuk elfogadni a másik döntéseit akkor, én sem értem, hogy mit keresünk még egymás mellett.-ismétli meg a szavaimat.-Elhidegültünk egymástól és ez a tíz hónap nem tenne jót semelyikünknek sem, szerintem. Vagy most lezárjuk vagy még szenvedünk pár hónapot, úgyhogy most döntök én helyetted, Danielle.-majd odalépett a kabátjához és felvette a cipőjét.-Tudom, hogy most mit gondolsz, és teljesen igazad van Danielle, mindenben, nem zárhatlak be, és ez után az egyhónapos veszekedés után le kellene zárni végre ezt. És bármennyire is fáj, de egyszer mindent meg kell tenni az életben. Szeretlek Danielle, mindennél jobban és ezért vetek véget most ennek. Viszlát Danielle!-tesz le egy kis dobozt az asztal szélére, majd az ajtóhoz lép.-A cuccaimért majd még visszajövök.-csapja be maga után az ajtót.

Lassan a dobozhoz lépek, majd a kezembe veszem és kinyitom...

Sírva kapom a kezemet a szám elé.

Egy eljegyzésigyűrű.