25th

48 5 0
                                    

Néhány órája Sangyeon sírva jött oda hozzám, miközben azt hajtogatta, hogy "Sajnálom! Annyira nagyon sajnálom! Nem gondoltam komolyan azt, amit mondtam. Kérlek, gyere vissza hozzánk a Dorm-ba!" Mivel nem vagyok jó az emberek megnyugtatásában, és mert nem szeretem sírni látni a csapattársaimat azt mondtam neki, hogy "Rendben, visszamegyek.." majd itt egy pillanatra megálltam és mutató ujjamat felemelve hozzá tettem, hogy "Egy feltétellel!" Itt kíváncsian rám nézett és a kiskutya szemeit bevetve könyörgött azért, hogy áruljam el neki azt az egy feltételt. "Nem kérdezgetitek folyamatosan azt, hogy mi bajom, hanem megvárjátok azt, amíg magam mondom el!" Yeon egy ideig csak mozdulatlanul állt, majd kisujját felemelte és arra várt, hogy megismételjem cselekedetét. Egy nagyon halvány mosollyal leutánoztam mozdulatát majd kisujjunkat egymásba fonva esküdtünk meg a másiknak -ő arra esküdött, hogy nem fog kérdezősködni, én pedig arra, hogy elárulom neki, amint úgy érzem, hogy képes leszek sírás nélkül megtenni.

~Yeonni, 2020, 09, 05.

Go Out /JuHwallWhere stories live. Discover now