be brave

Csodás napunk

...
-És Tonkshoz kerül a labda, aki továbbadja...nak -még mindig rossz a névmemóriám. -És a griffendél gazdagabb 10 ponttal! Az állás 50-30 a mardekár javára!- ezt annyira utáltam hallgatni. Lehet ki kell próbálni az újakat, de ez túlzás volt. Gyakorlatilag 7-ből három játékosunk új volt. Ha még az egyikük fogó vagy terelő lett volna nem mondtam volna semmit, de egyszerre őrzőt és két hajtót beállítani hülyeség volt. És az, hogy gyakorlatilag csak labdapasszoló voltam még jobban felidegesített.
Ezt a percet választotta a kapitányunk az időkérésre.
-Penny, minden rendben?- támaszkodtam meg az egyik terelő vállán.
-Csap picit fárasztó ez a nap, de megvagyok. Csajok, lehet fura lesz, de pontosítsatok, mert nem annyira egyszerű kergetőzni.- fújtam ki magam egy kicsit.
-Penny, szerinted így visszaengedlek a pályára?- vonta fel a szemöldökét Charlie.
-Nincs tartalékunk, szóval igen. Gyorsan kapd el azt a cikeszt, mert nem állok jót magamért. Oly, egy picit több energiát adj bele, ti pedig lökjétek le azokat a kígyókat a seprűről de csak lazán.- fejeztem be kicsit ingerülten.
-Mindenkitől elvennéd a posztot Penn? De mindenki hallotta, nyomás vissza!- mielőtt kérdezitek, az akkori tartalékos hajtónk épp rettenetesen meg volt fázva, fogót még csak ez után kerestünk és terelőnk nem volt több. Az őrző meg eltiltást kapott. Lehet több tartalékos kellett volna? Na mostmár teljesen mindegy.

Az állás 100-50 a mardekár javára. Már majdnem fortyogtam a dühtől, de ezt semmiért sem mutattam volna ki. Épp az egyik terelőnk mellett vártam a visszatérő labdát, amikor meghallottam a végszómat.
-Vigyázz!- ordította a mellettem lévő, mire én azonnal felhúztam a seprűmet, majd félig lefordúlva elkaptam a saját labdám, miközben a terelőnk visszalőtte a gurkót.
-Kösz!- hagytam ott, majd a megszeppent emberek közötti rövid szlalom után bedobtam a labdát és még a módszerre se volt szükség. Annál a napnál jobban még sosem merített ki a kviddics jobban.
-És így az állás 100-60 a mardekár javára!- hallottam meg az eredményt, de én csak arra tudtam gondolni, hogy legyen már vége.
-Kapd már el azt a vackot Weasley!- kiáltottam fel a felettem elsuhanó Charlienak, majd mentem is az egyik lánynak segíteni az ellenfél hajtóival szemben. Egy óvatlan pillanatban meglöktem az egyik lányt, aki így zuhant egy kicsit. De abban a viszonylag nagy tömegben ezt senki sem írta a számlámra.

A mardekár már a 80. pontját szedte össze, amikor is a figyelmetlenségem és a fáradságom miatt rendesen bordántalált egy gurkó.
-Ezt Tonks aztán bekapta! A gyönyörű hajtó feleszmél ebből és folytatja, vagy kiszáll mára? De nem! A hajtó lány megszerzi a kvaffot és továbbdobja a társának! Kész csoda ez a lány!- na ilyenkor voltam rettentő büszke magamra. De nyugalom, azt az ütést még egy hónappal később is éreztem.

-110-80! Szép lövés volt.- na itt adtam fel majdnem. Már alig bírtam a seprűn maradni a fáradságtól.
-Miért nem vettünk be több embert?- sóhajtottam magamban.
Körülbelül 5 perccel ez után Charlie elkapta a cikeszt.
-Végre!- ereszkedtem le, majd megöleltem őt.
-Már azt hittem lefordulsz a seprűről.- nevetett fel Oliver.
-Közel jártam hozzá. Szép volt emberek!- ujjongtam és akkor jöttem rá, hogy gyakorlatilag a vörös tart meg két lábon. Két embert sikerült lelöknöm végül feltűnésmentesen. Legyetek rám utólag is büszkék.

Az öltözőben ülve is majdnem sikerült lefordulnom a padról.
-Ha ez után Penny korán kel fel holnap, én mindenkinek veszek majd vajsört.- nevetett fel a másik terelő, majd utána mindenki. Én csak mosolyogtam és próbáltam összeszedni magamat.
-Ki támogat egy újabb felvételt?- kérdezte meg felemelt kézzel Charlie, mire mindenki gondolkozás nélkül felemelte a kezét. -Ha mégegyszer ennyire túlterheljük a metamorfunkat akkor szerintem a gyengélkedőről szedjük össze.- nevetett fel. -A bordáid egyben vannak?- ült le mellém és végignézett rajtam.
-Nyugi Charlie, megvagyok. Nem sietted el.- dőltem hátra.
-Most miért? Tudod te milyen nehéz elkapni?- vonta fel a szemöldökét.
-Úgy kezdtünk, hogy mindketten fogók vagyunk és váltjuk egymást.- néztem rá félszemmel.
-Az a rendszer a második alkalomig tartott. Akkor a mi kis Pennynk hajtó lett.- jegyezte meg az egyik terelő.
-De annak jobb is. Még sosem zuhant.- említette meg a másik.
-De mi történt akkor?- értetlenkedett az egyik lány.
-Hárman összementek és mindenki kiütötte magát. Pennyt azóta sem lehet lecserélni. Ekkor voltatok másodévesek, nem?- kezdett bele az egyik fiú.
-De de.- azóta csak tartalékost keresünk helyettük.- és befejezte a sztorit a másik. Jól kezdtük mi?
-Na de indulás fel, mert szomjas vagyok!- indultak meg a lányok és mindenki követte őket.

Miután mindenki kiörömködte, magát én befoglaltam egy fotelt egy üveg vajsör társaságában.
-Na mi van, nem ünnepelsz?- állt meg mellettem Bill.
-Levegőt alig bírok venni. Szerinted van kedvem egyáltalán megmozdulni?- néztem rá és felényújtottam az üveget.
-Pedig milyen szépen fennmaradtál.- adta vissza az italt.
-Az igaz, de az oldalam olyan lila lesz, mint a szilva.- nevettem fel, majd ennek következtében az oldalamhoz is kaptam. -Asszem szabit veszek ki kviddicsből ha ez így megy tovább.- ittam bele újra az üvegbe.
-Ennyire rossz a helyzet hugica?- guggolt le elém Nymp.
-Drága testvérkém. Hozzádvágassak egy  gurkót, hogy megtudd?- incselkedtem vele.
-Köszi, megvagyok nélküle. Szerintem holnap nézesd meg az oldalad.- ölelt meg óvatosan. Kell nála jobb testvér? A mai napig azt a pillanatot várom, hogy jól megölelgessem azt a humorzsákot.
-Nézzétek csak, a mi Charlienk összeszedett valakit.- mutatott egy pontra Bill a fejével.
-Ő az egyik újoncunk. Szerintetek összejön nekik?- mosolyodtam el.
-Oké Penny, te hülye vagy.- nézett rám szemforgatva a testvérem. Erre csak megvontam a vállam.
-Hagy legyen boldog az a vörös.- vettem el egy új üveget. Most csak az lenne a kérdésem a kicsi Pennytől. Neked elmentek otthonról kislány!? Így elengedni azt a fiút!? A látszólagos megváltozás nem volt elég, ennyire elengeded őt!? Oké, befejeztem az ordítozást magammal, nyugi.

A harmadik üveg után elmentem lefeküdni. Úgy voltam vele, hogy majd reggel rendbe szedem magam.
Úgy is tettem. Amikor reggel kilenckor kikeltem az ágyból már mentem is a fürdőbe. Ott szembesültem a hatalmas, fájó lila folttal az oldalamon. Úgy elkáromkodtam magam, hogy azt szerintem még a kastély túlvégén is hallották.
Egy gyors hajmosás után úgy döntöttem, hogy befonom a hajam. Aznap úgyse terveztem kimenni a kastélyból, így boldogan tudott száradni másnap reggelig. Az egész vasárnapot tanulással és Nympel töltöttem.

Reggel meglepődve konstatáltam, hogy a hajam ugyanolyan, mint Bella nénié vagy Siriusé, csak lilában. Azonnal átváltottam feketébe és megijesztett a hasonlóság. Miután felfogtam a helyzetet, amennyire tudtam rohantam a testvéremhez.
-Nymphadora! Ezt látnod kell!- húztam be egy terembe a meglepett testvéremet, majd hajszínt váltottam.
-Te pont úgy nézel ki mint...- kezdett bele.
-Mint Bella néni. Ugye milyen fura? De nyugi, nem tervezem ezt mutogatni.- fejeztem be.
-Fura lesz, de jól áll a fekete haj. De komolyra fordítva a szót, hogy van az oldalad?- nézett rám kérdőn.
-Úgy néz ki, mint egy érett szilva. És alig tudok mozogni és levegőt venni. De eskü jól vagyok.- indultam meg lilára válva a nagyterem felé.
-Szerintem a következő edzéseket a kispadon töltsd ha nem akarsz nagyobb bajt okoztatni magadnak.- indult meg a saját asztala felé. Ebben teljesen igaza volt. De hogy betartottam-e, na az már kérdéses.

A saját asztalomhoz érve megláttam a gerlepárt. Az a lotyó meg úgy falta Charliet, hogy kedvem lett volna... Penny, megint fejezd be és nyugalom!
-Egyben vagy picur?- nézett rám kérdőn az egyik terelőnk.
-Elég szép foltom van, de megvagyok. Charlie, bocsi, muszály egy kicsit kiszállnom. Levegőt is fáj vennem.- néztem rá a kapitányra.
-Megértem. Sikerült helyrejönnie a tartalékosainknak. Nyugi, megoldjuk, csak pihenj, oké?- ment bele a kilépésbe.
-Értettem kapitány.- mosolyogtam rá kedvesen. De nehogy azt higyjétek, hogy ez ennyiben maradt.

(Most elég hamar jött ihlet. Remélem ez a fejezet is elnyerte a tetszéseteket.)