My Family ( A Creepypasta FF )

A kezdetek

Egy meleg nyári estén, mi mást is csinálhatna egy 15 éves lány, mint este 11 órakor zenét hallgatva a szobájában gondolkodik az élet dolgain, ahelyett, hogy a barátaival beszélgetne vagy esetleg csak lógna velük kicsit, ha már végre nyári szünet van. 

Az ágyamban ültem, fülhallgatóval a fülemben hallgattam kedvenc zenéimet újra és újra, miközben a múltamon gondolkodtam. Az elmúlt 5 évben rettentő sok dolog történt velem, köztük az életem is elcsesződött egy ponton. 10 éves koromig teljesen jó volt minden, aztán a szüleim elváltak, édesanyámmal és nővéremmel folyton költöztünk, édesapánk pedig teljesen lemondott rólunk. Nem keresett minket. De ha neki így jobb az élete, akkor sok boldogságot kívánok hozzá. Szóval a lényeg, hogy depressziós lettem. Anyámnak nem akartam elmondani, nem szerettem volna ezzel is fárasztani. Viszont most, hogy vége az általános iskolának és lettek újabb barátaim is, egészen jól megvagyok. 

Még sok-sok értelmetlen dolgon gondolkodtam,amikor úgy hallottam, mintha valaki a nevemen szólítgatna.Nem fordítottam nagyobb figyelmet rá, letudtam annyival, hogy fáradt vagyok és már kezdek halucinálni. De amikor megéreztem a vállamon egy kezet, tudtam hogy nem  a fáradtság volt az oka. Egy hirtelen mozdulattal kitéptem a fülemből a fülhallgatómat. és egy 180 fokos fordulatot vettem az ágyamban.

-Ki az?-kérdeztem meg,de nem kaptam választ. Ezt az idétlen játékot megelégelve bekapcsoltam telefonom lámpáját. Bárcsak ne tettem volna. A legnagyobb rémálmom állt előttem. Nagyon sokszor éreztem úgy, hogy valaki figyel, és néha mintha láttam is volna ezt a bizonyos személyt, akitől nagyon is tartottam..

-N-nem.. Ez nem lehet.. Te nem létezhetsz!- mondtam, mire egy kisebb kuncogást hallottam az illető felől.

-Pedig itt vagyok, Jennifer.-mondta nyugodt, mély hangján.

Az illető akiről beszélünk, Slenderman. Mindig visszataszítónak tartottam ezt a..lényt, de a legrosszabb rémálmomban nem hittem volna, hogy egyszer itt fog állni előttem.Az összes creepypastához így álltam mindig is,sose szerettem őket.Viszont most, hogy így áll előttem, nem féltem,inkább csak..nem is tudom..tartottam egy picit tőle. Sóhajtottam.

-És most mi lesz?megölsz vagy megeszel? Vagy elrabolsz?-kuncogtam mikor kimondtam a harmadik opciót.

-A harmadik opció.Más választásod nincsen. Szóval kérlek pakolj ,mert indulunk.-mondta majd leült a kanapémba.

-Mégis hova? Na meg abban is biztos lehetsz ,hogy én innen nem megyek el.Nem fogom itt hagyni anyámat és a tesómat.-morogtam ,miközben megkerestem a fülhallgatómat.

-Hova hova.. A birtokra. Te is és a barátnőd is oda fogtok jönni. Nincsen kifogás.-vázolta a dolgokat nekem.

-De én ezt nem értem. Miért kell odamennünk?-kérdeztem teljesen összezavarodva.

-Túl sokat kérdezel. Majd mindent elmondunk szépen ,csak most kérlek készülj, nem érek rá egész éjszaka.-mondta.

Idegesen, de mégis szomorúan és összezavarodva nyúltam a táskámhoz, és belepakoltam a fontosabb cuccaimat, ruháimat, és a késemet is. Mikor átöltöztem és elpakoltam, még egyszer körbe néztem és sóhajtottam. Majd mikor kiértünk a házból, elbúcsúztam kis kedvencemtől is. Rose még nem volt kint , viszont Slender mellé lépett Eyeless Jack és Hoodie is. Csak egy-egy megvető pillantást kaptak tőlem,amire hallottam, hogy Jack csak kuncog egyet. Hoodie csak odasétált mellém, és próbált egy normális beszélgetést folytatni velem.

-Nem akarsz jönni igaz?-kérdezte, majd kicsit össze kócolta a hajamat. Nem akartam vele bunkó lenni, de valószínűleg még így is hallani lehetett a hangomon, hogy semmi kedvem ehhez az egészhez.

-Nem. És ez a rohadék óriás se hajlandó semmit sem mondani.-morogtam orrom alatt.Az se érdekelt, ha hallotta amit mondtam.

-Hidd el, nem lesz rossz. És a segítségünkre is lesztek, szóval attól sem kell félni, hogy bántani fogunk titeket.Plusz Slender majd beavat titeket a bázison.Idővel-mondta az utlsó szót alig hallhatóan. Erre csak bólintottam egyet. Amég mi Hoodieval csevegtünk, addig Rose is megérkezett egy gyilkos tekintettel plusz Maskyval és Jeffel a nyomában.

Már vagy másfél órája sétálhattunk,mikor végre egy kisebb tisztásra értünk, aminek a tetején megpillantottunk egy óriási házat.

-Na nem..-nyögtem ki, mire barátnőm orra alatt elmormogott egy két ,,kedves szót".

-Hát lányok, itt is volnánk. Mostantól ez az új otthonotok.- csapta össze két tenyerét az óriás.Hangján hallani lehetett, hogy ideges.

-Ez min szép és jó,de még mindig nem mondtál semmit sem, és a türelmem kurvára kezd elfogyni..- mondta Rose fogait csikorgatva , mire én megropogtattam az ujjaimat , hogy egy picit lenyugodjak.

-hahj, mindent szépen sorban.Először pakoljatok le, mutatkozzatok be a többieknek.-mondta már kicsit enyhébb hangnemben.- Jeff ,te kérlek mutasd meg Rosenak a szobáját, Hoodie te pedig kérlek mutasd meg Jan-nek.-adta ki a feladatot a két fiúnak.

Láttam, hogy Rose majd szét robban és már szóra nyitná a száját, de csak legyintettem egyet neki, hogy hagyja és inkább haladjunk. A lány csak bólintott egyet, és követtük a két fiút be a házba.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos emberek, ennyi lenne az első rész. remélem tetszett, kicsit át is írtam az előzőhőz képest. Lehet kicsit unalmas lett ,de ez még csak az eleje, szóval majd azért ennél sokkal izgibbek lesznek az elkövetkezendő részek!

Addig is pusza nektek!<3