Így jártam apátokkal

4. fejezet

Először csendben ültünk és hallgattuk a kedvenc lejátszási listám. Épp a Sweet Creature következett és kicsit kínosnak éreztem volna, ha hallgatjuk szóval gyorsan beszélni kezdtem.
-Szereted a kacsákat?-kicsit értetlenül nézett, de nevetve bólintott.
-Miért lettél színész?-fordult felém és szinte a lelkemig hatolt a tekintete.
-Mindig szerettem szórakoztatni a körülöttem levő embereket. Akár viccekkel, bohóckodással, vagy pár perces darabokkal. A szüleimen és a barátaimon láttam, hogy élvezik és vidámak lesznek tőle, ezért elmentem a dráma tanárhoz és mondta, hogy mutassam meg mit tudok. Azt mondta tetszik neki, amit lát, de kicsit dolgoznom kéne a magabiztosságomon és az énektanár tud ebben segíteni. Olyannyira segített, hogy berakatott egy iskolai darabba. Aztán minden jött magától és most itt vagyok. Mindig az vezérelt, hogy másoknak szerezzek pár vidám, boldog percet és mosolyt csaljak az arcukra.
-Szóval kis jótét lélek vagy?-húzta mosolyra a száját és megjelentek a gödröcskéi.
-Jaj nem. Közel sem. De próbálkozom-vontam vállat.

Az út hátralevő részében beszélgettünk vagy énekeltünk az éppen szóló számokat. Sokat megtudtam Harry-ről és egyre jobban csodálni kezdtem.
-Nos, megérkeztünk.-álltam meg egy csodaszép ház előtt.
-Meg..Akkor én most kiszállok.
-Jó.
-Jó
-Szuper.
-Tudom.
-Te Harry..
-Igen?-már majdnem kiszállt, de ahogy megszólaltam visszaült és hatalmas szemekkel nézett rám, majd beletúrt a fürtjeibe.
-Van egy olyan hipotézis szerűségem, miszerint azok, akik tudnak zsonglőrködni, angyalok. Eddig bárkit igazi angyalnak tartottam tudott zsonglőrködni.
-Érdekes gondoltat. Tudtad, hogy Robin Williams is tudott?
-Igen-mondtam kicsit rémisztően nyugodt és semleges hangon.
Kínos csend állt be, de hála Istennek megcsörrent a fiú telefonja.
-Bocsánat, fel kell vennem. Egy pillanat. Ha nagyon sietsz menj nyugodtan-mondta kedvesen és kiszállt az autóból. Nem tudom elmenjek e vagy maradjak, szóval csak néztem a telefonáló alakot a lámpáktól világos utcán.
-Mondtam már, hogy nem akarok beszélni se erről, se másról. Miért nem érted meg? Mi? Persze, hogy hiányzol, de nem török meg. Amíg Los Angeles-ben vagyok szeretnék csak magammal foglalkozni. Igen, ha Londonban vagyok tudni fogsz róla.-kicsit unottan és idegesen beszélt a telefon másik végén ülő emberrel. Na nem mintha hallgatóztam volna, szimplán hallottam.
-Mindketten tudjuk, hogy ezt most te szúrtad el. Szia!-dühösen letette a telefont és visszajött az autóhoz.-Te hallgatóztál?
-Én? Miért tettem volna?-gyanús, hogy rájött arra, hogy végig hallottam a beszélgetést mert csak nevetve megrázta a fejét.
-Jó éjszakát Haley-hajolt be, és nyomott két puszit az arcomra.
-Neked is-paskoltam meg a vállát. Utálom a puszikat.

Hazafele csak arra tudtam gondolni, hogy végre bebújhatok a puha ágyamba. Nem érdekelt a forgatás, nem érdekelt, hogy holnap megint korán kelek, hogy edzeni menjek, és legfőképp Harry telefon beszélgetésére nem voltam kiváncsi.