Havi bölcsesség

A PC vajon mi?

PC, ez a gyakran használt rövidítés a köznapi nyelvben két dolgot is jelenthet:

Personal computer

Politically correct

Az bennük a közös, hogy mindkettőre megpróbálunk matematikai algoritmusokat ráhúzni. Míg ez az elsőnél igen jól bevált, és a mai napig van benne mit kiaknázni, addig a másiknak nem biztos, hogy jót tesz.

Az emberi intelligencia talán legérdekesebb, és legkevésbé utánozható tulajdonsága az, hogy képesek vagyunk érzelmek segítségével apró különbségeket érzékelni. Ez nagyon fontos a nyelvek használatánál, és ez az oka annak, hogy egyelőre nem kell temetnünk a fordítókat, mert a mesterséges intelligenciák ezeknek az érzelmi alapú különbségeknek a felismerésében, illetve értelmezésében egyelőre nem túl jók.

Emiatt van, hogy bár egyes szavakhoz több jelentés is kötődik, és ezek a jelentések a kontextusban kapnak csak értelmet, mégis gond nélkül felfogjuk, amit olvasunk, vagy amit mondanak nekünk. Ugyanennek köszönhetjük a különböző szlengeket, és emiatt tudunk rejtett értelmet bújtatni szövegekbe.

Ezen a ponton pedig el is érkeztünk ahhoz, hogy mi is a baj a politikai korrektség egysíkú értelmezésével, miért nem jó, ha merev szabályokat próbálunk erre ráhúzni, és miért tesszük meg mégis.

De még mielőtt valóban elérkezünk eddig, még említés erejéig beszéljünk arról a nyelvtan filozófiai jelenségről, hogy valójában nem beszélünk egy nyelvet, csak nagyon hasonlót. Ha a szövegek értelmezéséhez érzelmek is kellenek, akkor kérdésessé válik, hogy mindenkiből ugyanazt az érzelmet váltja-e ki ugyanaz a szöveg. És akkor kiderül, hogy gyakran nem, bizonyos érzelmeket befolyásolnak az átélt tapasztalataink, a tanult ismereteink. Ez azt jelenti, hogy valamit az egyikünk viccesnek talál, a másikunk nem, sőt azt is, hogy lesz, ami az emberek nagy részéből közel semleges érzelmeket vált ki, míg valaki megsértődik rajta.

A történetet tovább bonyolítja a már említett szövegbe bújtatott plusz jelentéstartalom. Mindig vannak, aki úgy akarnak bántóak lenni, odaszúrni, hogy ők maguk fedhetetlenek maradjanak. Tehát úgy mond valami rosszat, hogy nem mond semmi rosszat.

Azt hiszem, az ilyenek miatt alakult úgy, hogy próbáljuk egyen szabályokkal meghatározni, hogy mi számít politikailag korrektnek, és mi nem.

Pedig egyébként nem lenne ez egy bonyolult kérdéskör, és éppen az emberi mivoltunkból kifolyólag olyan könnyedén kellene tudnunk a korrektség határain belül maradni, mint ahogy beszélgetünk egymással.

Valójában a szabály ennyi lenne: Értékelj minden embert külön, önmagaként, ne húzz skatulyákat emberekre, azonban ha idegen országba készülsz, vedd figyelembe az általános kulturális különbségeket. Bármit mondasz (vagy írsz), ne legyél rosszindulatú.

És igazából az utolsó mondat mindenekfelett: Ne legyél seggfej. Ennyi. Ha valamit bántó szándékkal írsz, akármilyen szépen csomagolod be, az bántó.

Szabad akkor viccelődni vallásokkal, nációkkal, szexuális vonzalommal, stb?

Szabad, persze, hogy szabad, csak életbe lép ugyanaz a mondat. Ha direkt bántónak szán valaki egy viccet, azt inkább tartsa meg magának. Ha csak a világunkat próbálja kifigurázni, akkor azzal semmi gond. De ez általában igaz minden viccre. Ugye milyen hülyén néz ki, ahogy a viccmesélés módját próbálom elmagyarázni? Na, éppen ez a helyzet a pc-vel. Egy kicsit úgy érezni kell, mint annyi minden mást a világban.