❤️ 4. fejezet ❤️

4.8K 196 3
                                    

Jason

Az utóbbi napokat Avery-nél töltöttem. Nem akartam a terhére lenni, de nem volt hova mennem. A legnehezebb volt pont őt megkérnem erre.

Az se segített a helyzeten, hogy Avery egyértelműen túllépett rajtam. Egyre többet ment el Aaronnal, és ő egyre többet volt itt. Együtt mentek el szinte mindenhova.

Megpróbáltam kizárni azt az érzést, ami ilyenkor feléledt bennem. Mondhatni féltékenység, de arra nem volt okom.

- Kint vár már téged Aaron – világosítottam fel az emeletről lebattyogó Avery-t.

Kómás fejjel bólintott. Kivett a hűtőből egy előre elkészített turmixot, és már ment is ki. De mielőtt becsukta volna maga után az ajtót, még megszólalt.

- Ma este átjönnek páran. Szóval, ha nem akarod, hogy bárki is tudja, hogy itt laksz, akkor gyere kicsit később.

Esélyem se volt válaszolni, mert már csapódott az ajtó. Néztem utána, ahogy beült az autóba, és öleléssel köszönt Aaronnak. Még mielőtt bármi komolyabbat láttam volna, a telefonom megszólalt.

Lizzy neve volt a kijelzőn. Nem nyomtam ki, de nem is vettem fel.

Azóta nem beszéltünk, amióta én onnan elköltöztem, és konkrétan kikerültem az utcára. Akkor nem hívott, hogy érdeklődjön, élek-e még. Nem is keresett. Került. Mintha én bántottam volna meg. Pedig ő volt az, aki megcsalt Jake-kel.

Jake-kel se beszéltünk nagyon. Jó barátok voltunk, de egy lány képes volt ezt tönkretenni.

Az elején magamat hibáztattam a történtekért, de én mindent beletettem abba a kapcsolatba. Először Liával szakítottam, amikor újra találkoztam Lizzy-vel. Utána elutaztam, mert nem működött a dolog. Ott megismertem Avery-t, de vele is szakítottam Lizzy miatt.

Avery

- Minden oké? – kérdezte Aaron az autóban.

- Persze. Miért?

- Ja, csak eléggé szótlan vagy. És te sosem szoktál.

- Félek egy kicsit – vallottam be. – Először megyünk a barátaink elé, azzal, hogy együtt vagyunk. Először fognak együtt látni minket. Félek, hogy lebukunk.

- Ne aggódj. Úgyis mindenki csak saját magával van elfoglalva. Észre se fogják venni, hogy valójában nem vagyunk együtt.

Közben megérkeztünk az egyetem parkolójába. Azonnal kiszúrtam a barátainkat egy tömegbe. Ott volt Dean, Mia, Lex és Nate. Vettem egy nagy levegőt, és kiszálltam.

Mellém ért Aaron.

- Készen állsz?

- Nem igazán. De csináljuk.

Összefűzte az ujjainkat, és elindultunk feléjük. Kiszúrtak minket, és meglepődve figyelték az összekulcsolt kezünket.

- Szóval, ti most együtt vagytok? – kérdezte Dean.

- Valami olyasmi – nézett le rám Aaron úgy, hogy még én is elhittem, hogy friss kapcsolatban vagyunk.

Szerencsére nem faggatták tovább minket. Visszatértek az eredeti témára, amiről még a megérkezésünk előtt beszélgettek.

Később már idő volt, és kellett mennünk a dolgunkra. Mivel közös óránk volt Miával, ezért mi ketten sétáltunk a terem felé.

- Meglep, hogy te vagy az a titokzatos barátnője Aaronnak? – keresett egy helyet Mia a terembe, és leült. – Azt hittem valaki olyan, akit nem ismerünk.

- Tudod, nem akartuk ezt nagyon elsietni. Még mi sem vagyunk biztosak az egészben. Meg túl korai lett volna már elárulni - mondtam ki a legelső hazugságot, ami eszembe jutott.

- Igaz. Jól megvagytok?

- Aha.

- Csak azért kérdem, mert én aggódnék a helyedben. Hogy valaki mással van, vagy ilyenek – felelte. – Mármint a múltját ismerve. Nem igazán volt egy napnál több ideig tartó kapcsolata.

- Aaron jó srác. És bízok benne.

- Akkor gondolom mondta, mi történt nemrég. Hogy... megcsókolt.

- Nem tudom, mit akarsz ezzel elérni, Mia. Remélem nem azt, hogy szakítsunk. De amúgy mondta, igen. És azt is, hogy nem volt több egy részeg csóknál – hazudtam. – Nem is gondolt bele, mit tesz.

- Én... én nem akarom, hogy szakítsatok. Csak...

Leharapta a mondta végét, mert megérkezett a professzor. Így nem hallottam.

De talán jobb is.

Beletemetkezett a laptopjába, és figyelt minden egyes szavára a professzornak. Én úgy tettem, mintha figyelnék, és akartam is figyelni. De a gondolataim máshol jártak.

Nem Aaron-on, vagy Mián, nem is azon, amik ma történtek. Jason-ön, aki minden este a szomszéd szobában aludt el. És a fél napját a házamba töltötte. A legtöbbször velem kettesben.

A Múlt Árnyékában (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now