Love you goodbye [Zarry ff]

•◇■◇•

Szinte repülve száguldottam végig a szállodai folyosón. Forró harag gyöngyözött a vénáimban, az egész testemen keresztül, a végtagjaimban, a gyomromban, a kipirult arcomban, fojtogatta a torkomat és egyre jobban elborította az elmémet. Céltudatosan tartottam egy bizonyos szoba felé, az ő szobája felé. Csak egy pillanatra fékeztem le az ajtó előtt, eszembe jutott, hogy jó lenne lenyugodni egy kicsit, de a testem elvetette az ötletet.

Valósággal berobbantam a helyiségbe, és mintha csak félnék, hogy a szoba tulajdonosa elmenekül, egy pillanaton belül becsaptam az ajtót, még a falak is beleremegtek.

Zayn elképedve nézett rám. Mielőtt rárontottam, nyugodtan üldögélt törökülésben az ágyán, zenét hallgatott a fülhallgatójából. A döbbenete csak még jobban feldühített, és nem is értettem, hát komolyan nem számított rá? Komolyan azt hitte, benyögi, hogy vége és majd mindenki szép csendben elfogadja, netán támogatja is a döntését?! Mellesleg lehet, hogy ezt hitte. Ugyanis amikor néhány órával ezelőtt közölte velünk a hírt, négyünk közül senki sem szólt semmit. Még Louis sem. Pedig tőle egy ordítozást, szentségelést, felelősségre vonást vagy akármit vártam volna, de csak mozdulatlanul meredt Zaynre perceken keresztül. Mindannyian így tettünk, visszagondolva elég kínos percek lehettek, de akkor ezzel sem tudtam foglalkozni, mivel éppen megkaptam életem legeslegsokkolóbb hidegzuhanyát. Végül Liam volt az, aki végtelenül szomorú tekintettel megveregette Z vállát, majd kiment a helyiségből. Legalább neki volt lélekjelenléte hozzá, viszont Louis, Niall és én csak ültünk ott percekig, végül Zaynnek már annyira kellemetlen volt, hogy lelépett. Már akkor is mondanom kellett volna neki valamit, de akkor egyszerűen nem tudtam gondolkozni. Ha megpróbáltam, minden alkalommal egy képzeletbeli falba ütköztem, amire ez volt írva:

Zayn elhagyja a bandát.

Eddig jutottam, és ennél tovább nem ment.

Aztán ahogy eltelt pár óra, kezdtem magamhoz térni. Először csak szúró fájdalmat éreztem, majd értetlen lettem, aztán felháborodott, ezután elkezdett éledezni bennem a harag, és amint a gondolataim is elkezdtek cikázni, olyan borzasztó dühössé váltam, amilyen ezelőtt soha nem voltam. Minden együttérzésemet és empátiámat elvesztettem, ordítani akartam Zaynnel, bántani őt, hogy neki is annyira fájjon, amennyire nekem fáj. Ezért jöttem most.

- Hogy teheted? - fröcsögtem Zaynnek, közel voltam hozzá, hogy teljesen elveszítsem a fejem. Z arcáról fokozatosan olvadt le a döbbenet, és átalakult sajnálattá, bánattá, bűntudattá. Azt legalább becsülöm, hogy nem kezdte játszani az agyát, nem kérdezősködött, hogy mire gondolok, miért kérdezem ezt.

- Sajnálom - bökte ki szemlesütve, de rohadtul nem éreztem jobban magam tőle.

- Ennyi? Sajnálod? És én ezzel mi a szart kezdjek? - röhögtem el magam, pedig legszívesebben a hajamat téptem volna. - Szerinted ez a szó rendbehozza, amit te szétromboltál? Visszahoz majd a bandába? Vagy elfeledteti, hogy valaha is benne voltál? Ezt mondod majd a rajongóknak is? Mert akkor már nem fog fájni nekik, ugye?

- Harry... Tényleg sajnálom - sóhajtott, látszott, hogy neki is kezd fogyni a türelme, és ez nagyon nem tetszett nekem. Neki van elege? És mégis miért? Mesélje már el. - Nem tudom, mit vársz tőlem... Mást nem nagyon tudok mondani, sajnálom a döntésem összes következményét, de tudom, hogy ti nélkülem is ugyanolyan jók lesztek.

- Mindjárt elolvadok - ironizáltam, de egy másodperc alatt elkomolyodtam. - Tisztában vagy te vele, hogy mit jelent a One Direction név? Öt srácot, egy irányt. A világ valaha volt legnépszerűbb fiúbandáját. A világ jelenlegi legnagyobb zenei projektjét. Hogy vagy képes ennek hátat fordítani?