Lelkem mély bugyraiból

6.

Oly elérhetetlen vagy számomra,
Mint ahogy fák sem érik el sosem az eget.
Távolról figyellek,
Vágyakozom utánad,
De olyan vagy nekem, mint a tiltott gyümölcs,
És remélem te is érzed a helyzet iróniáját.
Olyan nagy a különbség közöttünk,
És mégis oly sokszor eljátszottam már azzal a képzelgéssel,
Hogy mi egy pár vagyunk.
Pedig nem vagyunk,
És én is csak titokban leselkedek utánad,
Rejtett pillantásokat ejtek,
De tudom, te nem teszed ezt,
Nézlek, hogy vonalaid milyen szögletesek,
Milyen férfiasak, és az az erős álkapocs,
Mennyire kedvemre való lenne,
De tudom, te nem gondolsz rám.
Én mégis mindig mikor meglátlak,
Zavarba jövök, és elkezdek bármit csinálni,
Csak ne vegyél észre,
Mert ha megteszed onnantól a helyzet eléggé kínossá válik,
És én utálom a kínos csendeket.
S bár részedről én csak egy kisgyerek vagyok,
Kinek végigkövetted felcseperedését,
Nekem te mégis oly édes vagy,
Mint azok a csókok, mit gondolatban veled ejtek meg.
Olyan édesek,
Mint a vanília, mi számomra legkedvesebb,
De tudom, te sosem lépnéd át azt a bizonyos határt,
Mivel nem szegsz szabályokat,
Mert a felnőttek nem tesznek ilyeneket,
S ideje lenne nekem is felnőnöm,
De most mégis rád gondolok,
S tudom ez nem helyes,
De ez engem nem igazán érdekel.