Felejteni (Haikyuu)

Második

- Te hova mész felső középiskolába? - kérdezte a szőke fiú.

- Karasuno! Oda járt a Kis Óriás is! - mondta izgatottan.

- Messze van innen? - érdeklődött Mineko.

- Nem annyira. A hegyen túl van - mutatott fel a szóban forgó magaslatra - Biciklivel fogok minden nap odamenni és hazajönni.

- Minden tiszteletem - bólogatott elismerően a szőke lány.

- Norio, te hova mész? - kérdezte Shoyo, miközben előbányászta fekete kabátja zsebéből a lakás kulcsait, majd kinytotta az ajtót.

- Aoba Johsai. Nincs olyan messze tőlünk, és egy nagyon jó iskola. Nehéz is volt bekerülni - sóhajtott, és lehúzta vastag kabátja cipzárját.

- Ne próbáld szépíteni a helyzetet, tök simán besétáltál - mondta a nővére, és lerúgta a lábáról a cipőjét.

- Megjöttünk! - kiáltotta el magát Natsu, majd berohant a nappaliba. Ahogy ő belépett, egy nő lépett ki az előszobába.

Nagyjából Mineko és Shoyo magassága között volt, de mosolya pontosan ugyanannyira derűs volt, mint a két vörös hajúé. Rövid, vörösesbarna haja volt, ugyanúgy össze-vissza állt, mint a két gyereké. Mosolya még szélesebb lett, ahogy meglátta a két szőkét.

- Hogy ti mekkorát nőttetek - mondta, és egy szoros ölelésbe húzta őket - Örülök, hogy itt vagytok - suttogta.

- Mi pedig annak örülünk, hogy nem volt ellenedre - válaszolta Mineko egy vigyor kíséretében.

- Végül hogy döntöttetek? Maradtok estére? - kérdezte, miután elengedte őket.

- Igen, mindketten maradunk. Viszont legkésőbb tízkor el kell indulnunk, ha anya és apa előtt haza akarunk érni - mondta Mineko, és ő is belépett az előszobából - Már buszt is néztünk, szóval minden rendben lesz - sóhajtott, és szinte rádőlt a kanapéra.

- És, mit terveztek, mit fogtok csinálni? - kérdezte a felnőtt nő.

- Ahogy elnézem, két órán belül hógolyócsata - mondta Norio, arcát az ablaküvegnek nyomva - Esik a hó, nem is kicsit - mutatott ki az udvarra.

- Hadd nézzem, hadd nézzem! - kiabálta Shoyo, teljes lendülettel nekirohanva az ablaknak, aminek következtében feje elég hangosan koppant, és elterült a nappali padlóján.

Mineko és Natsu hangosan felnevettek, Toju pedig a fejét fogva motyogta többször egymás után, hogy szép volt, te hurrikán, majd ő is elnevette magát. Mineko mosolya még szélesebb lett, ahogy a vigyorgó öccsét nézte. A szőke fiú ritkán mosolygott, de ha igen, akkor az egy meglehetősen szép látvány volt számára. Nem telt el úgy nap, hogy ne jegyezte volna meg, néha-néha már rosszallóan, hogy mosolyogjon többet, mert jól áll neki.

- És addig mi jót akarunk csinálni? - kérdezte Mineko, miután végre sikerült kihevernie a hatalmas röhögőgörcsöt, amit Shoyo és a kis ,,karambolja" okozott neki.

- Mineko-chan... játszol velem? - kérdezte Natsu csillogó szemekkel. Nagyon jól tudta, hogy a lány ennek akkor sem tudna ellenállni, ha szeretne.

- Ezer örömmel - mondta vigyorogva, és felemelte a kislányt, és alig fél perccel később elvonultak Natsu szobája felé.

- Yo, Noriooo... Nézd mim van - mondta Shoyo sejtelmes hangon, és előhúzott a háta mögül egy DVD tokot - Mario Kart - vigyorgott büszkén, és szinte látta, ahogy a szőke szeme felcsillan.

- Honnan, miért, mikor, hogy? - kérdezte teljesen lázban égve - Én sehol nem találtam - mondta kicsit irigykedve.

- Karácsony - mondta Shoyo, és ezzel az egy szóval mind a négy kérdésre megadta a választ egyszerre - Ki akarod próbálni? - kérdezte, bár a válasz egyértelmű volt.