Auschwitz-i Hamupipőke

2.

Luke

"Kimutatni az érzéseinket nem gyengeség.

Tudod, mi gyengeség?

Elfutni előlük."

Luke Hess a nevem. Az apám Hitler a történelem könyvekből is jól ismert cinkosa volt. Van valami ami amit talán nem említettek a könyvek. Rudolf-nak volt egy felesége, akit megölt egy részeg éjszakáján. Én végig néztem. Azóta eltelt tíz egész év, addig ahonnan kezdeni akarom. Már régóta a felesége volt Isle, aki olyan kedves és ártatlan teremtés volt, hogy azóta sem értem, hogyan szerethette azt a szörnyeteget, ami Hess volt. Volt egy fiúk, Wolf, akit valóban öcsömként szerettem. Ő nem tehetett arról ami történt, és szerencséjére, Hess nem lett az a szörny Isla mellett, aki akkor volt, amikor az én édesanyámat megölte. Talán mondhatom, hogy amíg meg nem ismertem Rose-t és Grisská-t, addig az egyik oka annak, hogy éltem még Wolf volt. A másik az volt, hogy amiben csak lehet túl tegyek Rudolf-on.

A francia országi háborúban találtam,  magam, azután, hogy befejeztem az iskolát. Már akkor csak azért voltam ott, mert élveztem. Engem mindig ennyi vezérelt. A tábornok, akinek a századában szolgáltam a Fhürer jegyesének testvére volt. Amikor a franciák megpróbáltak megtámadni minket, megmentettem a tábornokot. Meglőtték a lábam és a Fhürer hívott Berlinbe. Hess szándékosan használta ki a helyzetet. Azonnal írt nekem egy levelet, hogy a gettóba menjek. Akkor érkezett meg, amikor Hitler-é is. Egy oka volt, hogy éreztesse, hogy ő irányított engem. Ez a szörnyeteg volt az apám.

Ideges voltam azon a napon amikor megérkeztem a Berlin mellé felállított gettóba. Az a sin, aminek készen kellett volna lennie, hogy elszállítsa a gettó tagjait, az őszi idő miatt, állt meg. Egy hét csúszásba került az építés, mert egy leszakadt faág kész helyekben is kárt tett. Ezért kerültek az emberek három napig teljes blokád alá a gettóban. Csak a vizsgálatra és dolgozni engedtük ki őket. Mielőtt beültem a fekete Ford bogárba megittam egy üveg Dom Perignon-t. Hess a katonákat is őriztette. Mindenért, ami az áttelepítéssel és a gettókkal volt kapcsolatos, azért Hess felelt. Azért is mentem akkor vissza Berlinbe, mert megsérültem. 

Peter Götz-el együtt tanultam gyorsabban a katonaság alapjaira, hogy a villám háborús terv működjön. Ő Berlinben maradt, később, a magyar fronton harcoltam vele. Azóta már régóta a gettót őrizte. Ő akkor már tudta mi az a mosoly az arcomon, amit megvillantottam neki, mikor oda álltam mellé. Éppen a varrodába kísérte a gettóból a nőket. Már ismert. Egy évet szolgáltam vele Magyarországon. Hitler életét mentettem meg, egy csatában. Azután nevezett Hitler, a második emberévé, Reiscfhürer, az lettem. Ez a poszt neki járt volna, a kezdettől Hitler mellett volt. Ennél feljebb már nem vezetett út a katonaságnál. És ezt elvettem Rudolf-tól. Egyetlen egy dolgot nem tudtam elvenni az életét. Wolf és Isle miatt.

Aznap este azért volt az ünnepség Berlinben. Azoknak a katonáknak akik, ott voltak francia,- és magyarországon és hivatalosan én is aznap lettem ki nevezve. Götz-cel csak azt beszéltem meg, hogy az őrjárata alatt vegye át a cigarettákat, amiket a gettóhoz hozattam. Hess adta a feladatot, hogy válogassam át és vigyem az akkor már felépített Auschwitz-ba, a gettó tagjait.

Azelőtt, hogy a háború kitört, Hess apja hivatalos végrendeletet íratott, mindenét, amije volt az én nevemre. Egy hatalmas kastély Berlin mellett, amiben most élt Hess, az apja, Isla és Wolf. A Hess ügyvédi iroda és annak és a nagyapámnak minden vagyona.

Miután beszéltem Götz-zel fel mentem abba az irodába, amit a gettó kis tanácsában volt. Ott már várt egy katona és Freyer. A fejem bódult volt még a reggeli pezsgőtől és ezt élveztem is.