Ben Drowned Girlfiend/Egy Antiszociális élete

Painful conversation

Pár perc múlva hallottam hogy nyitódik az ajtó, oda néztem, Ben jött be.
-Beszélnünk kell. Kérlek, ülj az ágyra.
Nem tudtam mit mondani, csak csináltam amit Ben kért, ő is le ült mellém, és egy ideig hatás szünetet tartott majd meg szólalt.
-Tudod...ez nekem is fáj, de...öltél, és ember leszel, lassan kezded el veszíteni az erőd, de mi is, és ha ez nem javul, akkor te ember leszel, mi pedig már meg halunk, mivel legtöbbünk már rég halott vagy, csak már bőven abban a korba van ami már halottnak számítanak. Neked és Evinek van jövőtök. Arra kérlek titeket hogy menjetek el.Nem akarom hogy végignézzétek, mi meg próbálunk tenni valamit, de ha nem fog menni akkor tudod mi lesz a vége...
-Nem fogom hagyn...
-De igen! Hagynod kell. Pakolj össze, Nem hagyom hogy szenvedj.
-Így is fogok.-már könnyek szöktek a szemembe.
-De nem annyira!
-Ben az hogy mi külön válunk örökre szól? -a könnyeim ki folytak a szememből, de mintha versenyt futnának hogy ki ér a célba hamarabb.
-Csak addig amíg nem találunk meg oldást.
Meg fogta a kezem majd rám nézett, láttam hogy neki is nehéz.- Te is tudod hogy mindennek oka van, talán te tudod a legjobban, sokáig meg játszottuk magunkat, de ez idővel eloszlott, ha ennek, ami köztünk van, véget kell érjen, véget fog. Talán csak azért találtuk meg egymást hogy rá jöjjünk kik vagyunk, tudod, néha a befejezés fájdalmas, de ha valami új jön azt mindig el felejtjük, remélem találsz valakit aki meg becsül.
-Drowned ne szórakozz velem! Te akarod hogy hogy vége legyen? Vagy ki? Mindig van...
-Igen! Van más választás! De nem mindig adatik meg! Anne ami köztünk van annak vége!
-Nem! Nincs! Nem érdekel! Szeretlek! És tudom te is engem! Nem lesz vége! -a szemeimből már patakként folyt a könny, de Benéből is. -Ha igazán fontos vagyok neked nem a kifogásokat hanem a k*rva válaszokat keresed! Szeretsz te egyáltalán??
-Igen. Szeretlek..
Mielőtt folytatni tudta volna közbe szóltam. -Igen? Akkor hagyd hogy segítsek! Nem engedhetsz el ennyire könnyen! Harcolok érted! Pedig nem tudod hogy a lelkem mennyiszer el bukott abba hogy szeresselek!Talán a szívem is tele tüskékkel, nem kevéssel, túl sokkal! Nem tudod ez mennyire szúr belülről! Szinte éget! -ki fakadtam és sírtam, le ültem a földre, amikor ki nyitottam a kezem annyit láttam hogy át változtam és a kastélyba hirtelen megint élet lett, Benre néztem, ő csak csodálkozik. -Anne....
-Fogd be!-sírtam tovább, pár másodperc múlva annyit éreztem hogy valaki át ölel, Benre néztem.
-Nem szeretem a sírsz, és...holnap el megyünk Candyhez, ha találunk valamit együtt küzdünk meg ezzel, de ha semmit...ki találunk valamit.
-Ha el küldesz, soha többet nem jövök vissza.
-Nem küldelek el.
-De ha itt hagysz, akkor se látsz többé.
-Rá érünk akkor aggódni ha semmit se találunk.
-Ugye tudod mennyire fájt ez az egész?
-Tudom, Anne, szeretlek. Tudom nehezen hiszed el de...
-Senki se tud gondolkodni ebben a pár hétbe, ezt hagyjuk. -Mondtam és hozzá bújtam, hallgattam a szív verését és annak ütemére aludtam el.