Smooth Criminal || taegi ff.

Prológus

   

   
  A bézs ballonkabátos diák esetlenül álldogált a busz közepén, bal kezével erősen markolva a kapaszkodót. Kora tavasz ellenére az idő is inkább hasonlított a pár hónappal ezelőtti időjárásra, nem is volt olyan hideg, de meleg se. Taehyung azonban forrt minden testrészében, leverte a víz, minden ruhadarabja szorult rá, a torkába pedig a szavannai szivatag költözött be.

Szerette nagyon a kabátját, viszont csak a nagymamája kedvéért vette fel, nehogy az idős nő azért aggódjon megfázik -hiába tartotta ezt a fiú lehetetlennek. A borzasztó hőség, ami ellepte őt csillapíthatatlan és elviselhetetlen volt. Hiába nyitotta ki kabátját a lehető legjobban, a rajta levő új iskolájának az egyenruhája fojtogatta. Legszívesebben letépte volna, és lehúzta volna a mellette ülő férfi vizes palackját, mégis mozdulatlan maradt, és hangtalanul szenvedett.

Mélyen meredt maga elé, akkor is, amikor a jármű elindul. Csak hallgatta, s hallgatta legjobb -és talán egyetlen- barátja izgatott hangját a telefonon keresztül. Jimin teljesen be volt zsongva, már csak az iskolakezdés gondolatától is. Taehyung-gal ellentétben, a fiú részt vett az iskola által rendezett gólyatáborban, így legtöbb osztálytársával már nagyon is jól ismerték egymást. Aki miatt meg a legjobban várta, az Elkie volt, egy csodaszép lány, érte pedig Jimin kész is lett volna tanulmányait kockáztatni.

Taehyung azonban kicsit se volt boldog. Minden erejével próbált egy mosolyt erőltetni szétharapdált ajkaira, és egy kevésbé elkeseredett hümmögéssel reagálni barátja izgatottságára, de nagyon nehéz volt. Napok óta alig tud már aludni, folyamatosan rettegett, és most ahogy csak percek választották el a gimnáziumától érezte, hogy össze fog roppani. Hisz az emberek nem szeretik a hozzá hasonlóakat. Ez az általánosban is megmutatkozott, de még az óvodából is emlékszik esetekre, mikor kiközösítették, azokat is csak Jimin-nel élte túl.

Ők ketten mindenhol együtt voltak eddig, számíthattak egymásra, ez jelentette a legtöbbet Taehyungnak. Most mégis eljött az a pillanat, amitől a legjobban félt: a gimnázium miatti szétválás. A decemberi születésű már csak azt is nehezen viselte, ha Jimin megbetegedett, és pár napig kihagyta a tanítást. Hogy fog ő éveket lehúzni nélküle? Sok idegen ember között, akik bántani fogják, ki fogják nevetni, gúnyolódni fognak vele, ő pedig ezeket mind el fogja viselni, hisz nem akar bajt okozni otthon, van elég problémája a szüleinek, nem kell miatta is aggódni. Taehyung mélyeket lélegzett a sok ember miatt befulladt buszi levegőből, és összeszorított szemekkel viselte el a lökdösődést, annak reményében, hogy meg tud nyugodni; mindhiába.

- Azt hiszem sose volt még ilyen jó osztályban részem, már most nagyon szeretem őket! - Jimin hangja csak csilingelt a boldogságtól, ahogy kiejtette a szavait.

Azonban boldog mosolya lassan halványodott el, ahogy meghallotta Taehyung reszketeg hümmögését.
- Tae, minden rendben lesz a suliban. Jól vagy, igaz?- kérdezte Jimin, ahogy pici ujjaival térdeit szorongatta. Neki volt olyan szerencséje, hogy kapott ülőhelyet, hisz ő sietett is, barátja azonban úgy nyilvánította minél később száll fel -arra a járműre, ami a pokolba viszi-, annál jobb.
- Tudom, Minnie. Minden a legnagyobb rendben - susogta elhalóan.

Taehyung egy szóval se említette aggódalmait barátjának, hiába tették azok tönkre őt belülről, minél jobban közeledett ez a nap. Nem volt mersze beszélni róla. Jimin volt az utolsó ember, aki előtt összetörtnek akart látszani. Tisztában volt vele, hogy bármit elmondhatna neki, sose nevetné ki, főleg egy ilyen komoly témában, csak az az érzés, ami azt sugallta, hogy erősnek kell mutatkozzon, sokkal nagyobb hatással volt rá. Meg persze, ott volt az az indok is, hogy nem akarta elrontani Jimin jókedvét.

A pár hónappal idősebbnek azonban összeszorult a mellkasa gyerekkori barátja hangjára. Bűntudattal töltötte el, hogy ő ilyen vidám, míg a másikban fogalma sincs milyen érzések játszódnak le. Többször kérdezett már rá, hogy mégis hogyan érez a fiatalabb az iskolával kapcsolatban, de Taehyung részéről mindig le volt rendezve tőmondatokkal, és Jimin tudta, jobb, ha nem faggatja. Lehet nem tudta mit érez Taehyung, de ez nem azt jelentette, hogy nem ismerte őt, fogadni is mert volna arra, hogy a magasabb nagyon fél. Csak sajnos Jimin-nek elképzelése se volt mennyire.

Oktalannak tartotta mindig a haverjához intézett barátságtalan szavakat, hisz egy csupaszív fiúról van szó, aki semmi rosszat nem akar, és egy légynek se tudott úgy ártani, hogy nem szomorodott volna el aképpen, hogy "biztos családja volt, most, hogy fogja a párja egyedül eltartani a gyermekeit?". Mindenképpen egy nagyon érzelmes és jólelkű fiúról van szó. Lehet egy kicsit bohókás, és elszórakozott, tett néha megkérdőjelezhető dolgokat, viszont idegesítő nem volt, nem is azért tette, hogy valakit megsértsen. Sok embernek mégis ellenszenves volt, így Taehyung számtalanszor szorongott társaságban a viselkedése miatt, és egyre gyakrabban cselekedett másképpen, mint ahogy akart, csak annak érdekében, hogy ne nézzenek rá csúnyán.

- Ha bárki bánt, vagy bármi csúnyát mond neked, kérlek, legalább nekem szólj - suttogta Jimin olyan halkan, hogy félő volt: a busz hangzavara teljesen elnyomja. Taehyung legszívesebben már csak a gondolattól is könnyekben tört volna ki, de lenyelte mind, egy fiú nem sír! Ajkait erősen préselte össze, majd összeszedve minden bátorságát válaszolt.
- Megígérem- mondta ki a világ lehető legszomorúbb hangleejtésével, ami egy másodperc alatt tudott volna ezer és ezer szivet összetörni.

A lehető legrosszabb talán meg az volt, hogy, akkor még egyikőjük se gondolta, hogy pont Taehyung lesz az, aki másokat fog bántani.

_______________
Egy rövid miniregénybe kezdtem bele, ennek a storynak, és egy másiknak a keretein belül. Igaz, régóta terveztem az írásaim publikálni, azonban ez a két könyv egy különleges embernek készült. Boldog születésnapot, kedves lemonyas_ , remélem tetszik az ajándékom. Pusziii💜

By.: Wisziszipi