Ha édesanyám nem esik teherbe a nővéremmel, és azon a bizonyos keddi napon nem találkozok Oliver Ramirezel, akkor soha a bűnös életben nem ismertem volna meg. De úgy egyáltalán, még a nevét se hallottam volna. Erre az esélyem akkor veszítettem el, amikor anyukámat egy ultrahang vizsgálatra kísértem. Akkor találkoztunk először, de sajnálatomra nem utoljára. Az anyukáink attól a naptól kezdve töretlen barátsággal dicsekedhetnek. Rengeteg közös programot szerveznek ami ránk is érvényes. Azt állítják hogy olyan a kapcsolatuk mintha kicsi koruk óta ismernék egymást. Én ennek örülök, csak az a barom fia ne létezne. Olyan mint egy szellemi fogyatékos szegény. Arra a napra azóta is úgy tekintek mint Isten csapására. Átkozom a napot, amikor azt a beképzelt, öntelt ficsurt megismertem. Ő a legirritálóbb személy, aki valaha is ismertem. Állandóan azzal foglalkozik hogy minél jobban cseszegessen, ha egy légtérben vagyunk. Nem érdekli hogy meg bánt a megjegyzéseivel, nem veszi észre magát. Egy darabig nem foglalkoztam vele de egy idő után már én is meg untam, úgyhogy be szálltam a játékba. Így teltek el az évek, egymás életét keserítve. Még egy kicsit élveztem is de sokszor éreztem hogy át lépi a határt. Ahogy kamaszodtunk a köztünk ki alakuló versengés csak durvult. 16 évesen már úgy éreztem hogy ez csak ránk tartozik így, nem számoltam be senkinek a helyzetről. Úgy gondoltam hogy tudom kezelni mindezt. Ezekkel a dolgokkal a fejembe húztam fel lábamra a bézs színű szandálomat. Ez volt az egyik kedvencem, még akkor vettük amikor a nagyiéknál voltunk vendégségbe. Egy vörös színű lenge ruhára esett a választásom, mivel tudom hogy Oliver nem szereti ezt a ruhát. Azért is ezt veszem fel mert meg akarom neki mutatni hogy nem tud engem befolyásolni. Anyával és 4 éves kis húgommal Nathasával most is Karenékkel való ebédelésre tarttunk. Van a közelbe egy kisebb étterem ami már a törzshelyünké vált. Falai letisztultak , ízlésesen van berendezve , jó hangulatú finom étel kínálattal rendelkező helyiség. Most is itt fogjuk el fogyasztani az ebédünket. Az út hamar el telt, és már azon veszem észre magam hogy a limonádémat szűrcsölgetem.
–már megint ez a fránya ruha van rajtad? - hasított a levegőbe Oliver zavaró hangja. Nem értem mi köze hozzá.
–már megint szófosásod van?! - vágok vissza csípősen ennek a baromnak.
–Nem áll jól ez a roha. Olyan fránya ízlésed van hogy még nekem fáj. - jelenti ki a véleményét, ami engem nem érdekel.
–befejezted a mondandód? - már unom az egészet.
–nehogy a pici szíved össze törjön már. Ki fogja fel seperni a földről? - röhög fel hangosan.
–Oliver! Mit mondtam neked, nem beszélünk így egy lánnyal! - szól rá az anyukája mérgesen
– én nem látok az asztalunknál egy lányt se Nathasan kívül. - néz a kishugom irányába.
Na ez fájt, de rendesen hogy mondhat ilyet, ez már több a soknál.
–köszönöm az ebéde! Kimegyek a levegőre. - tolom ki a széket alólam.
Miután el indultam a kijárat felé, még hallom Karen hangját amint jól lecsseszi a fiát és meg parancsolja neki hogy jöjjön utánam és kérjen szépen bocsánatot.
Az se érdekel hogy a vendégek néznek engem a könnyeim elerednek. Még sose senki nem bántott meg ilyen csúnyán.
A friss levegő megcsapja könnyel áztatott arcom, és meg borzongok.
Egy kis idő elteltével hallom hogy a bejárati ajtó kicsapodik és sebes léptek tartanak felém. Oliver most biztos mérges mert a büszkeségét félre kell tegye és bocsánatot kell kérjen.
Magának köszönheti. Nem érdekel mit gondol. Most biztos azt hiszi rólam hogy dedós módon viselkedek.
Mikor ide ér nem mond semmit, némán hallgat csak a szipogasomat lehet hallani. Be áll közénk a kínos csend.
–tudom túl léptem a határt. De te ezért ne bömbölj már. Nem áll jól. - halkan beszél. Látszik hogy nehezére esik beszélni.
Meglep ez a kijelentése. Sose mondott nekem ilyeneket. Mióta ismerjük egymást max 2 vagy 3 alkalommal kért bocsánatot. Akkor is csak azért mert anyáék rá kényszerítették.
–jó! - ennyi a válaszom. Nem akarok vele társalogni. Nem érdemli meg hogy figyeljek rá. Inkább fogom magam és vissza megyek az asztalunkhoz Olivert ott hagyva a gondolataival együtt.
VOUS LISEZ
A sors akarta így
Roman d'amour-szerinted létezik szerelem első látásra? - kérdeztem részeg állapotomba. -a miénk az volt. - húzott közel magához.
