Vakáció Jonas Módra

5. Fejezet

- Most már indulhatunk. – suttogta fülig érő mosollyal a lány, miután kinyitotta szemeit. Nick büszkén elkönyvelte magában, hogy vonzereje még mindig a régi, majd felállt és készségesen barátnője felé nyújtotta kezét.

A reptér előtt csak pár lesi fotós várakozott, hiszen nem volt hivatalosan bejelentve, hogy mikor utaznak el a fiúk. Szüleik már ott ácsorogtak a váróban, hogy elbúcsúzhassanak fiaiktól, valamint, hogy elkísérjék eddig legkisebb fiúkat Frankiet, aki szintén csatlakozott a kis csapathoz. Nick és Auróra kézen fogva sétáltak be a szokatlanul kihalt épületbe. Igaz, hogy még csak reggel hét volt, de Los Angeles egyik legforgalmasabb repteréről volt szó. Auróra úgy hitte, hogy Henry kiürítette a helyet, már amennyire lehetett, hogy a váratlan meglepetésektől megóvja a csipet-csapatot, de amint meglátta a szőke pláza cicát Joe oldalán váratlan meglepetés érte. Negatív meglepetés. Az egyik padon üldögélt a férfi ölében és éppen hajába túrva csókolóztak. Joet elnézve nem volt akció mentes az estéje. Szemei alatt nagy szürke karikák voltak és bár lehet a heves csókolózástól, de haja kuszán állt fején. Pontosan úgy, mint a madárijesztőn szalma kalapja.

- Nyugi még nem tudjuk, hogy velünk jön-e. – súgta a lehető leghalkabban Nick, mikor megérezte, hogy barátnője valamivel erősebben szorította kezét. Az ilyen apróságokra fel szokott figyelni, ezért is feltételezte egy darabig róla, hogy gondolatolvasó.

- Ha igen, akkor mondd, hogy menetközben otthagyjuk egy bárban. – erre a kijelentésére, csak el majdnem elfojtott nevetés volt a válasz. Nem szeretett volna Nick hangosan felröhögni, de tetszett neki az ötlet. – Úgy sem hiányolná Joet. Hiszen nézz csak rájuk, ha ott ülne mellette Johnny Depp ügyet sem vetne a tesódra. – folytatta tovább, míg átmentek az ellenőrző kapu alatt.

- Na állj! – fordult hátra a férfi hirtelen – Te most azt mondod, hogy neked bejön Johnny Depp és hogy mellette Joe labdába sem rúghat? – szúrta ki ismét a lényeget a mondanivalóból. Ez amolyan rossz szokásává vált, amit Auróra egyre inkább ellenzett benne.

- Igen. – vágta rá, de mihelyst rájött, hogy mit is mondott hirtelen visszaszerette volna szívni. – Vagyis nem. Nincs bajom se Deppel se a tesóddal.

- Szóval bejön a bátyám. Erre most nem is tudom mit mondjak. – adta a sértődöttet Nick. Felszegte tekintetét, hogy még tovább hergelje amúgy is összezavart barátnőjét. Ezt a tevékenységet már mesterfokra fejlesztette az elmúlt tíz hónapban. Auróra összehúzta szemét és bosszúvágyó tekintettel mérte végig barátját.

- Szerintem a legidősebb bátyja a leghelyesebb. – szólt közbe a pult mögött ácsorgó fiatal lány. Nick ránézett a barna hajú hölgyre, akin a szokásos fehér és kék egyenruha volt egy aranyos kitűzővel, amin ott állt neve, de túl kicsi volt a felirat ahhoz, hogy el tudja olvasni. Elfordult Kevin felé és végül visszanézett a megilletődött lányra. Auróra felhúzott szemöldökkel állt és valamilyen beszóláson gondolkodott, amivel előnyére fordíthatná a vitát.

- Tényleg? – nyögte ki végre megtörve a kínossá vált csendet a férfi. A lány, már teljesen elvörösödött és azt sem tudta, mit mondhatna.

- Nem gondolta, hogy meghalljuk, szóval szerintem tegyünk úgy, mintha nem hallottad volna. De egyébként ne csinálj úgy, mint akinek még soha senki sem mondta, hogy Kevin a leghelyesebb Jonas. – indult a dolgozó mentségére Auróra.

- Nem elég, hogy bejön neked Johnny Depp, de még el is árulsz. Egyre rosszabb vagy. – vágott vissza Nick. A végén egy felháborodott fejmozdulat lett volna a lezárás, de nem bírta tovább a színjátékot, így muszáj volt elnevetnie magát. Auróra átkarolta nevető barátját és önimádó mosoly kíséretében megveregette vállát.