Miss Merlin

Visszatekintés

 
  A kihalt, ködös Londoni utcákon, egy kislány futott végig. Sötétbarna haja lobogott utána, hangos kacajokat hallatva szedte a lábait amilyen gyorsan csak tudta. Üldözött valamit.
-Állj csak meg, te kígyó, úgyis elkaplak!-kiáltotta vidáman, majd lekanyarodott, a kis park bejárata előtt pedig megállt, hogy kifújja magát. A nappali órákban ezt a helyet sokkal barátságosabbnan látta, így, hogy egy lélek sincs sehol és az utat csak a gyenge fényű utcalámpák világítják meg, inkább hátborzongatónak lehetett mondani. Azonban ez most nem érdekelte a kislányt, csak egy valamit keresett. Egy kígyót, amit egészen azóta követ, amióta megjelent a házuk kertjében, amikor hintázott.
Most viszont teljesen nyoma veszett az állatnak.
-Jól van, te nyertél. Most viszont haza kell mennem, anyáék már lehet észre is vették, hogy eltűntem.-a lány nem várt választ, így ahogy a kígyónak intézett szavait kimondta, megfordult és elindult arra, amerről jött. Mögötte az egyik utcalámpa fénye pislákolni kezdett, mire a lány hátranézett, az már teljesen kialudt.
Már hülyeségnek tartott egy kígyót követnie sötétben, most inkább a félelem késztette futásra, nem a játék. Útközben sokszor nézett hátra, olyan érzése volt, mintha követnék.
Ami így is volt. Ahogy a kastély kapujához ért, gyorsan berohant és meg sem állt a bejárati kétszárnyú ajtóig, majd berontott.
A kígyó, akit követett továbbkúszott, meglapulva a az egyik rózsabokor tövében.

2 hónappal később:

-Boldog születésnapot, Rubea!-rontott be a lány szobájába Hunter, a kezében egy kis tortát tartva. -Gyerünk, pattanj ki az ágyból, nem minden nap lesz tizenegy éves az ember!-a férfi vidám mosolya azonnal lehervadt a szomorú arcot vágó lány láttán. Letette a tortát az egyik kis asztalkára és leült az ágyra.
-Az iskola a baj? Ne szomorkodj miatta, te lány. Hidd el, hogy a te érdekedben nem engednek a szüleid, még nem lenne biztonságos.
-Mi az, hogy nem lenne biztonságos? Most kéne megkapjam a levelet. Én is mehetnék a többiekkel, de nem, én sokkal később fogok, ha egyáltalán fogok, csak a hülye származásom vagy az erőm miatt.-mérgelődött a kislány. Hosszú, sötétbarna haja hosszan omlott a vállára, a szeme az enyhe harag hatására világoszöldes árnyalatot vett fel.
-Inkább legyél büszke a nevedre! Hiszen, Merlin vagy! Rubea Merlin! Egy olyan varázsló rokona vagy, aki a legerősebb, leghíresebb mágus volt a történelemben. Még díjat is neveztek el róla...-mesélte csodálattal teli hangon a férfi, miközben a hosszú, sötét bajuszát tekergette.
-Én ezt értem, büszke is vagyok, de miért jó ez olyan áron, hogy bujkálnunk kell?
-Tudod, tizenegy éves létedre, sokkal okosabb, inteligensebb vagy sok felnőtt varázslónál. Még nem állsz készen emberek közé menni. Csak nem akarod az első szembe jövő Roxfortos diákot felgyújtani! Még ezt a pár évet kibirod ebben a szép kastélyban. Végülis mit kezdenének nélküled a még fel nem fedezett titkos szobák?-kacsintott Hunter. Rubea egy kicsit elmosolyodott, aztán egy pillanat alatt újra elkomorodott.
-Igazad van, a Roxfortban csak piszkálnának a képességeim miatt...-mondta szomorúan.
-Higgy nekem, sárkányvérűnek lenni elképesztően ritka adottság. Rajtad kívül két emberben folyt sárkányvér....
-Merlinben és Mardekár Malazárban. Tudom. De akkor sem látom értelmét. A tűzet mindenképpen uralom, de más haszna nincs ennek. Csak a szemem váltogatja a színeit.
-Később úgyis megérted. A szüleid ahogy megtudták, hogy ezt is örökölted a dédapádtól, mégóvatosabbnak kellett lenniük.
Harry Potterre pedig nem hat a halálos átok, lehet, hogy megölte Voldemortot. Egy évesen. Csak hogy lásd, nem csak te vagy ilyen,,különc", ahogy te mondanád. Én inkább a különleges szót használnám.
-Harry Potter is most megy iskolába.-jelentette ki szomorúan Rubea.
-Igen, de őt nem fenyegeti az a veszély, hogy felgyújtja az egész épületet pusztán egy csettintéssel. Meg kell tanulnod kontrollálni az erődet. És mi azért vagyunk hogy segítsünk. Nem könnyű sárkányvérűnek lenni, de egy biztos, óriási erő birtokában vagy. Úgyhogy gyerünk szülinapos, ha tényleg szeretnél suliba járni, akkor kezdjünk is neki!