After (Perselus Piton ff.)

5.

,,Áldottak azok a napok, amelyeken az ember barátokra lel."

A következő két hét eseménytelenül telt. Brooklyn továbbra is lelkesen tanított bár a különleges mosolya egyre ritkábban jelent meg az arcán. Piton és Brook most annyira sem voltak köszönőviszonyban mint azelőtt és a lány fent is akarta tartani ezt az állapotot, de a másik félnek pár nap után be kellet látnia, hogy zavarja az, hogy ,,lakótársa" levegőnek nézi. 

Szeptember a vége felé tartott és a levegő pedig kellően lehűlt. A hónap utolsó hétvégéjén, reggel, Brooklyn egy bögre kávéval ült le a társalgó egyik kanapéjára és neki állt az ötödikesek beadandóját javítani. Két lábát automatikusan felhúzta majd ölébe helyezte a vaskos könyvet amin javítani szokott, ha nem az íróasztalánál dolgozott. Pár diák irománya igen felidegesítette, amin az tényező nem javított, hogy Piton a vele szemben lévő kanapén foglalt helyet, majd egy pohár bor társaságában olvasni kezdett. Brooklyn próbált tudomást sem venni az előtte ölő férfiról de nagy koncentrációra volt szüksége, hogy csak is kizárólag a házidolgozatokra figyeljen. 

Ép Peter Lavigne munkáját olvasta, mikor érdekes sorokba ütközött. A fiú tökéletesen kifejtette cickafark hatásait és a hatását az elmét megbomlasztó főzetben amikor Brooklynnak hirtelen beugrott valami és hirtelen felvillanyozódott. 

Kevesen tudták de Brook lassan két éve kísérletezett a Farkasölőfű főzettel. Tovább akarta fejleszteni, hogy ne csak az elmélyét tudja megőrizni a vérfarkas hanem egyáltalán ne változzon át. Bár az eddigi ötletei kudarcba fulladtak és lassan kezdte már feladni, most mégis izgatottan írta rá a V-t a lap tetejére majd lerakta az asztalra a pergameneket és a szobájába sietett. A haját szoros copfba fogta majd felkapott magára egy ballonkabátot és a kutatásainak jegyzeteivel együtt lépett újra a társalgóba. A pálcáját az asztalon felejtette így még mielőtt elhagyta volna a termet vissza kellet fordulnia. Piton érdeklődve fürkészte a lány arcát aki lelkesen szorongatott három aktát.

-Készül valahova?-kérdezte érdeklődve, a könyvét pedig lerakta az alacsony asztalra.

-Roxmorts-ba.-adta a szűk választ és már ki is lépett a faajtón.

Sietősen haladt a folyosókon néha-néha összefutva egy-egy diák csoporttal akik egy mosoly kíséretében köszöntek neki. 
Hamar kiért a  birtok szélére majd gondolkodás nélkül hopponált Roxmortsi házába. Elszaladt a hozzávalókért majd kényelmesen elhelyezkedett a laborja egyik hosszabb asztalánál. Kikészített egy nagy, vízzel teli üstöt majd begyújtott alá. Hamar nekiállt a hozzávalók szeleteléséhez, őröléséhez amikor is, kopogtak az ajtón. Brook megtörölte egy rongyba a kezét majd kilépett a laborból, elfordította a kulcsot a zárban és ajtót nyitott.

-Szia!-köszönt egy magas barna, bozontos hajú férfi . Brooklynnak nagyon ismerős volt de hirtelen nem tudta, hogy honnan. Az idegen amikor látta a lány arcán az értetlenség apró jelét egy mosoly kíséretében folytatta.-Scott vagyok. Scott Rupert... a Három seprű-ből.

-Oh...kérlek ne haragudj...-kezdett azonnal szabadkozni Brook és azonnal szélesebbre tárta az ajtót ezzel beengedve Scott-ot.-Tudod, mostanában kicsit elvagyok havazva, azt sem tudom, hogy hol áll a fejem.-motyogta zavartan.

Scott csak elmosolyodott a lány reakcióján.

-Dolgozol? Zavarlak?-kérdezte hirtelen.

-Igen, dolgozom, de nem zavarsz.-mosolygott Brooklyn majd a fejével a laborja felé intett.-Nem baj ha most munka közben beszélünk? Figyelek, csak ezt már elkezdtem és nem tudom félben hagyni.-magyarázta.

-Csináld csak... igazából én rontottam rád, szombat reggel, szóval én kérek elnézést.-vakarta meg idegesen a tarkóját.

Brook mindent precízen kidolgozott, hogy még véletlenül se ütközzön hibákba. Miközben a szőke hajú lány dolgozott Scott egy apró mosollyal a szája sarkában nézte őt.