,, Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul."
Brooklyn idegesen nézett az éljeliszekrényén heverő órára. 04:38. Brook soha nem tartozott a jó alvók körébe és sokszor csak a plafont bámulta egész este. Fáradtan kimászott az ágyból és egyenesen a fürdőszobába indult, hogy vegyen egy frissítő zuhanyt. A jéghideg víz végig folyt a hátán amibe jólesően beleborzongott. Hiába vacogott ki akarta üríteni a fejét és arra koncentrálni, hogy hogyan fog nekiállni tanítani. Egy ponton amikor már nem bírta tovább a fagyoskodást elzárta a zuhanyt és gyorsan felkapott magára egy fekete köntöst. A tükörbe nézve nyugtázta, hogy hatalmas karikák vannak a szeme alatt ezért kénytelen volt alapozóért (nem tudom, hogy régebben így hívták-e) nyúlni. Amikor végre elviselhető volt az arca és pár rutinos mozdulattal egy szolid sminket készített magának a szeme megakadt a vörös rúzsán. Ritkán használta és kezébe véve méregette majd idegesen vágta vissza a neszesszerébe.
-Kinek akarom én kifesteni magam?-kérdezte ingerülten majd vizes haját egy törölközőbe csavarta és a szekrénye elé lépett.
A keze megállt az elegáns fekete talárjánál de egy fejcsóválással tovább nézelődött. Már az első napon Dumbledore tudatára adta, hogy ő nem hajlandó talárban járni a kastély falai között. Az igazgató végül egy fél órás veszekedés után elfogadta a tényt és nem fordított több szót a témára. Végül a választása egy ujj és gomb nélküli fehér blúzra, egy fekete, arany díszítésű, szoknyára és egy fekete magassarkúra esett. A fülébe egy apró arany fülbevalót rakott karjára pedig felcsatolt egy fehér órát. 05: 41. ~Ennyi ideig készülődtem?~
Haját kiszárította és első tincseit pedig hátra fogta. Végül megnézte a végeredményt és egy elégedett mosollyal hagyta el lakosztályát. A Roxfort folyosói kihaltak voltak a felkelő nap pedig besütött az ablakokon. Brook hamar megtalálta a Nagytermet amin saját maga is meglepődött és belépett az üres terembe. Végig sétált a hollóhát és a griffendél asztala között és helyet foglalt az egyik széken. A manók ebben a percben fejezték be az ételek kihordását és rögtön el is tűntek, hogy időben visszaérjenek a konyhába. Brooklyn töltött a forró kávéból és akaratlanul eszébe jutottak a előző napi történtek.
***
Éppen egy dobozt lebegtetett a lakosztályába amikor megjelent Piton az órarenddel a kezében. Idegesen tolta a képébe a hétfői napot mutatva.
-Ezt mégis hogyan akarja megoldani?-kiáltotta ingerülten-Nem taníthat ön és én is egyszerre egy tanteremben.
-Egy szóval sem mondtam, hogy hétfőn a bájitalterembe akarok tanítani.-mosolygott Brooklyn majd belépett az ajtón de még visszaszólt.-A terem azon az órán nyugodtan lehet az öné.-vágta be a bájitalmester orra előtt.
-Nem kértem az engedélyét.-kiáltotta majd nyomatékosítva Brook meglepetésére bele rúgott az ajtóba.
***
A terem ajtajában ekkor egy ismerős alak jelent meg. Nagy léptekkel haladt a tanári asztal felé közben szemét le sem vette Brooklynról. A lány balján foglalt helyet és a kávéért nyúlt de Brook megelőzte és így ő öntött neki.
-Jó reggelt!-eresztett el egy halvány mosolyt.
Piton egy morranással válaszolt és minden figyelmét a kávénak szentelte de végül mégis ő törte meg a csendet.
-Álltalában minden reggel az első szoktam lenni.-nézett rá kérdően mire Brooklyn értetlen fejet vágott.
-Hát...Mindig is korán kelő voltam.-vont vállat amikor leesett neki, hogy miről is beszél a mellette ülő férfi.
![](https://img.wattpad.com/cover/201802524-288-k731398.jpg)
YOU ARE READING
After (Perselus Piton ff.)
FanfictionA huszonhat éves Brooklyn Jenklyns élete nem igen mondható átlagosnak. Egy szerető családnál és egy jóképű férfinél kell több? De mi van akkor ha az ember különleges képességekkel rendelkezik? Brook tizenegy évesen szembesül azal a ténnyel, hogy bos...