A Varázsló Húga

Irány Camelot!

Irány Camelot!
Meridot a hófehér lova hátán vágtatott Ealdorból Camelotba. A lány fehér haja lebegett a szélben. Kék szemein megcsillant a nap. Már fél napja úton volt, de már látta Camelotot. Bátyjához Merlinhez tartott. Átvágtatott a piactéren be a várba. Mikor leszállt a lovárol egy kedves hang ütötte meg a fülét.
- Segíthetek?
- Mordred? Már vagy egy éve nem láttalak. - ugrott a fiú nyakába. Ám hirtelen le ugrott. - Elnézést Sir Mordred, neveletlen voltam.
- Semmi baj. Látom te sosem változol Meridot. Vagyis Dotty. Mi szél hozott Camelotba?
- Állást keresni jöttem. Gondoltam a bátyám tud segíteni.
- A királynőnek tudtommal új szolgálólányt keresnek.
- Csodás. A királynőt nagyon megszerettem, amikor először voltam Camelotban.
- Ugye ez igaz amit, látok? Dotty nagyon hiányoztál.
- Gwen! Bocsánat Giniwer királynő.
- Neked csak Gwen.
- Dotty visszatért!- kiáltott egy ismerős hang a lépcső felől. A király és a kedvenc lovagjai érkeztek. Precyval, Gwein, Leon, Elian, lovagok és Artúr király közelettek.
- Hogy hogy újra itt? - kérdezte Artúr.
- Munkát keresek fenség. Abban reménykedtem itt találok.
- Mennyire értesz a hajfonáshoz, mosáshoz?
- Meg tudom csinálni. Miért?
- Mit szólsz Gwen? - kérdezte a király.
- Dotty, lenne kedved Camelotban maradni? És a szolgálólányomnak lenni?
- Megtisztelő lenne úrnőm.
- Akkor ezt elintéztük. Te! Merlin tudja, hogy itt vagy? - kérdezte Sir Gwein.
- Nem. De jó lenne szólni neki.
- Vagy megviccelhetnénk- szólt Precyval. - Bebujtatunk Artúr szekrényébe. A szobában úgy teszünk mintha üléseznénk.
- Behívjuk Merlint, elküldjük, hogy vegyen ki valamit a szekrényből, és ha odament te ráijesztesz. - Fejezte be a gondolatot Sir Lion.
- Ez gonoszul hangzik, de jó.
- Akkor csináljuk, vagy itt maradunk? - türelmetlnkedett Mordred.

- Merlin! Gyere csak ide!
- Igen Artúr!
- Hozd ide az új vár védelmi terveim a szekrényből!
- Máris. - azzal kinyitotta a szekrényt. Ekkor egy kéz nyújtotta ki neki a terveket. - Köszönöm Dotty! Dotty?
- Meglepetés! - kiáltotta mindenki.
- Istenem de hiányoztál! Látom nem változtál semmit.
- Te sem.
- Gyere, pakolj le nálam!
- Nem szükséges. A fölöttetek lévő torony szobát kaptam. De azért köszönöm.
- De azért köszönsz Gaiusna?
- Ez nem kérdés. Persze. Engedelmeddel fenség távozom.
- Menj csak.
A testvérpár távozott. Ekkor hatalmas dobbanással Sir Gwein lefejelte az asztalt.
- Mi van sokat ittál?
- Állandóan engem kell cikizni. Miért nem valaki mást?
- Mert te még Mordrednél is furább vagy.
- Hé én miért vagyok fura? - kérdezte Mordred.
- Mert te vagy a legfiatalabb lovag.
- Nem térhetnénk a tárgyra?- szólt Artúr.

Két héttel később egy levél érkezett a kastélyba. Artúrt meghívta a keresztapja egy álarcos bálra Prensenbe. A levél kimondta, hogy a szolgák is vendégnek számítanak.

- Most láttam Mordredet és Meridotot kilovagolni. Zavar valami fiam?
- Nem, Gaius.
- Hazudsz. Az zavar, hogy a húgodat olyan akarja elcsábítani akit meg akartál régen ölni.
- Igaz. De még csak legjobb barátok. Hála az égnek. - sóhajtott Merlin.

Ezalatt Dotty és Mordred kilovagolt az erdőbe.
- Milyennek találod Camelotot?
- Jónak. Imádom ezt a helyet. Az emberek nagyrésze olyan kedves. És itt a legjobb barátom is. - ahogy ezt kimondta a haja felragyogott. Ettől Mordrednek leesett az álla.
- Mi az?
- Te ragyogsz.
- Ugyan. Nem.
- De igen. -ekkor eleredt az eső, és vissza kellett meniük a kastélyba.