Finn Wolfhard |BEFEJEZETT|

32.rész

Iszonyú fejfájásra éberdtem. Az fürdőszobában vagyok a kádban. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Amint kimászok a kádból elkezdek szédülni ezért muszály megkapaszkodnom a mosdókagylóban, és ha már itt vagyok akkor megmosom egy kicsit az arcom. Ezek után tovább lépkedek és kinyitom az ajtót. Elindulok a szobámba, de meglátom, hogy a lépcsőn fekszik a húgom. Tök vicces, ugyanis a feje van a földszint felé a lábai pedig az emelet felé. Megyek tovább és Gréta szobájának ajtajában fekszik valaki. Nem látom pontosan, hogy ki, mert csak résnyire van kinyitva az ajtó és egy láb lóg ki. Benyitok a szobába és Adri fekszik a földön. Végre beérek a szobámba, és azonnal kinyitom az ablajot, mert megcsapott egy erős alkohol szag. Lilla az íróasztalomon fekszik, Liza pedig.. hol is van Liza? Áh, lényegtelen. Megnézem a telefonomon a pontos időt, miszerint már 11:22 van. 11:22. Miért olyan ismerős ez a... ó baszki. Lekéstem a gépet. Baszki, baszki, baszki. Gyorsan lerohanok a konyhába, ahol anya csinál valamit.

-Szia. Az asztalon van aspirin. -szólal meg. Most lehet, hogy harahszik rám? De mit tettem? Csak jól szórakoztunk.

-Köszi. -ülök le a székemre és kortyolgatni kezdem a vizemet.

-Mégis kinek az ötlete volt, hogy igyátok le magatokat a sárga földig? -rivall rám, amitől egy kicsit megijedek.

-Csak üvegezni akartunk és nem volt üres üveg. -hajtom le a fejem megbánást mutatóan. De amúgy nem bántam meg semmit.

-És Gréta hogy került oda? -erre őszintén szólva nem emlékszem. Minden kiesett onnan, hogy felvittem az üvegeket és inni kezdtünk. És ez után minden homály.
Inkább csak megvonom a vállam.

-Este indul a következő gép. Addigra legyetek kész, oké? -kérdezi.

-Rendben. És anya. -pillantok rá, mire ő is felém fordul.
-Sajnálom.

-Ugyan már. Semmi baj, csak a húgodnak kevesebbet kellett volna inni. De ha jól éreztétek magatokat, akkor nekem mindegy. -puszilja meg a homlokom, én pedig csak elmosolyodok.

-Jó reggelt. -jön le kómásan a húgom.

-Szia. -köszönök, mire ő leül mellém.

-Másnapos vagyok? -néz rám kérdőn.

-Igen kicsim, az vagy. -válaszol helyettem anya.
Visszamegyek a szobámba, ahol Lilla pakolászik.

-Hali. -dőlök az ágyra.

-Rendesen kiütöttük magunkat, ugye?

-Aha. -ekkor valaki őrülten rángatni kezdi az erkély ajtón a kilincset. Elhúzom a sötételőt és Liza áll kint, belőlem pedig kitör a nevetés.

-Engedjetek be. -kiabálja, de alig lehet hallani. Kinyitom az ajtót és beengedem.

-Hogy került rád Gréta pólója? -nevetek tovább.

-Nem tudom, de nagyon szorít. -próbálja Liz levenni a pólót, és kisebb-nagyobb sikerrel, de megcsinálja.
Miután összeszedtük magunkat, meg Adrit, lementünk a konyhába.

-Nagyon hülyén viselkedtünk? -néz anyára a húgom.

-Bizony. Kimentetek medencézni, aztán mondtam, hogy aludjatok, de nem aludtatok, és még többet ittatok. Kijárkáltatok a házból, felhívtátok a 0-24 -es kínai éttermet és azt mondtátok, hogy két sajtburgert és egy nutellás kenyeret kértek. -sóhajt egyet anya.
-Aztán átmásztatok a szomszédba ahol beleugráltatok a halastóba, majd hazajöttetek és divatbemutatósat játszottatok, és az erkélyed volt a "vörös szőnyeg" -rajzol idézőjelet a levegőbe.

-Jézusoomm. -borule az asztalra Liza.
-Már mindent értek.

-Aha. Én is. -bólint Lilla.

-Menjetek el tusolni aztán pakoljátok össze azt a disznóólat, amit tegnap csináltatok a szobádból. -mutat rám anya. Bólintunk és egyesével elindulunk tusolni.