It all started with a surprise... /Hun./

Pt.2 Meglepetés

A várva várt nagy napom végre eljött. Reggel szinte kirepültem az ágyból, és ugrándozva mentem le a lépcsőn. A tegnap felrakott díszek ma teljesen más hangulatot árasztottak, hiszen aktuálissá váltak, ma hivatalosan is belépek a felnőttek világába. Legalábbis az én olvasatomban.

Egy tejeskávéval a kezemben huppantam le a kanapéra. Telefonomat elővéve lefotóztam a díszeket, és feltöltöttem Instagramra a következő szöveggel: "Végre 19... ma van a szülinapom-pom-pom" . Egy kicsit még nézelődtem a hírességek legfrissebb posztjai között, majd bekapcsoltam a TV-t valami napindító mese reményében. Elvégre este válok felnőtté, most még szabad Scooby Doo-t néznem.

~*~*~

Este hét órára vártuk a vendégeket, így öt óra környékén mindketten nagy készülődésbe kezdtünk. A kimondottan erre az alkalomra vásárolt ruhám az ágyon várt rám. A sminkelést Arianára bíztam, elképesztő ügyességgel bánt az ecsetekkel. Elkészülve belebújtam csillogó cipőmbe, aminek a sarka mintha most nagyobbnak tűnt volna, mint a kirakatban mikor megvettem.

- Ó, Jézus. Ebben hasra fogok esni. - vizslattam magam kétségbeesve a tükörben. Ariana kikukucskált mögülem.

- Dehogy fogsz. - legyintett. - Meg amúgy is. Csak addig bírd ki, míg mindenki megjön és oldódik a hangulat, utána szerintem nyugodtan leveheted.

- De a nyuszis papucsom nem illik ehhez a ruhához.

- Szerinted pár ital után fog bárkit is érdekelni a nyuszis papucsod? - nem mondott hülyeséget. - Plusz, ez a te szülinapod. Ha tűzoltó jelmezben szeretnéd megünnepelni, akkor se lenne hozzá senkinek semmi köze. - állt be mellém a tükörbe. - Nagyon szép vagy.

- Akárcsak te, Ari. - fordultam felé. Kék szemeit szépen kiemelte füstös sminkje. - Örülök, hogy itt vagy velem. - öleltem meg. Pár másodperc után kibontakozott ölelésemből.

- Imádlak, de ha elkenem a sminkem az érzelemkitörésed miatt, nem állok jót magamért. - igazgatta szempilláját. - Na, gyere csajszi - húzta ki magát - ünnepeljük meg rendesen, hogy megöregedtél. - karolt belém. Nevetgélve mentünk le a lépcsőn, hogy köszöntsük az első érkezőinket.

~*~*~

Egy icipicit sem túlzok, mikor azt állítom, hogy eddigi életem legjobb bulija volt a szülinapom. Közel dupla annyian jöttek el, mint azt vártuk, mindenkinek volt egy-egy kósza barátja, aki megjelent. Természetesen nem bántuk, a hangulat nagyon jó volt, mindenki jól érezte magát. Az ajándékokról nem is beszélve. Az este folyamán kapott dolgokat a szobámba hordtam, az ágyam ki se látszott a végén. Egyszóval, megkaptam azt az álomszülinapot, amire vágytam. Hajnali három óra múlt, mikor az utolsó vendéget is kikísértem az ajtón és megköszöntem a jelenlétét. A nappaliban és a konyhában minden szanaszéjjel hevert, de mivel erőm híján voltam, takarítás helyett felbattyogtam a szobámba, óvatosan felszabadítottam az ágyam felét az ajándék-cunami alól, és teljes sminkben, szép ruhában és a nyuszis papucsomban álomra hajtottam a fejem.

Az arcomon megpihenő napsugár ébresztett, tizenegy óra múlt pár perccel. Ariana szobájához mentem, mély lélegzetvétele alapján még az igazak álmát aludta, így egy jó erős kávé után egyedül kezdtem el a tegnapi buli nyomainak eltüntetését. Már a fél házzal kész voltam, mikor barátnőm álmos hangon szólalt meg mögöttem.

- Miért nem vártál meg a pakolással? - dörzsölte a szemét.

- Neked is jó reggelt. - vigyorogtam rá boldogan.

- Egész kipihentnek látszol ahhoz képest, hogy... - nézett a faliórára - Jesszus már fél kettő van? - tért magához azonnal. - Akkor miért vagyok még ennyire álmos?