It all started with a surprise... /Hun./

Pt.1 Ustream

Szia, az én nevem Lisa. Hadd meséljek egy kicsit magamról: nyolc éves koromban a szüleim hatására részt vettem egy gyermek dalversenyen, ahol meglepően jó helyezést értem el. Itt kezdődött el bennem valami a zene és az éneklés iránt, megállíthatatlanná váltam. Mindig énekeltem, és ez a mai napig így van. Miközben fürdök, eszek (persze akkor csak dúdolok, teli szájjal modortalan és talán kivitelezhetetlen is lenne énekelni...), felkelek, lefekszek, fogmosás közben, fésülködés közben, és még sorolhatnám. Arianával élek, a legjobb barátnőmmel, immáron másfél éve. Mivel mindketten ugyanahhoz a magántanárhoz járunk, illetve a szüleink is kivételes jó kapcsolatot ápolnak, így nem tiltakoztak, mikor előrukkoltunk az összeköltözés ötletével.

Két nap múlva 19 éves leszek, amit borzalmas nagyon várok már. Talán mondhatni, hogy a fiatalok többsége az édes 16-ost emlegeti, de én mindig is a 19. szülinapomat vártam a legjobban és a csodákat amiket ezen kor betöltése után fogok tapasztalni. Sajnos sokan negatívan és túl reálisan álltak ehhez az elméletemhez, de én tudom, érzem, hogy valami nagyszerű közeledik felém, csak még én sem tudom pontosan mi. Na de, majd két nap múlva.

A mai egy Pénteki nap, a kedvenc napom, sokak kedvenc napja. Habár én nem járok rendes iskolába, de a magántanulásért is korán kell kelni hétköznap. Annyival könnyebb maximum, hogy melegítőben vagy akár pizsiben is szenvedhetek a másodfokú egyenlettel.

Amint az óra kilencet ütött, az én szemem is kipattant a helyéből. A reggeli felfrissülő rutinom után felvettem a rózsaszín nyuszi füles mamuszomat, majd a lépcsőn csoszogva morfondíroztam, hogy mit készítsek magamnak reggelire. A nappaliban hangosan szólt a TV, barátnőm elterülve pihent a kanapén, egy jó nagy zacskó chipsszel a kezében.

- Jó reggelt! - köszöntöttem. - Te aztán megadod a módját a reggelinek. - mosolyogtam.

- Mert? - nézett rám, miközben a zacskó aljából vadászta a megmaradt kisebb darabokat.

- Igazán szénhidrát dús. - böktem a zacskó felé. - Nem mintha engem zavarna. - tettem hozzá gyorsan az arcán átsuhanó grimasz láttán. - De mintha pont tegnap panaszkodtál volna nekem, hogy nem megy rád a kedvenc farmerod.

- Te már korán reggel is túl őszinte vagy. - seperte le mellkasáról a chips maradékát, majd elindult az üres zacskóval a kuka felé. - De igazad van. - sóhajtott. - Holnaptól most már tényleg fogyókúrázok! - Ő is tudta, és én is, hogy ez nem fog megtörténni. - Mai napi tervek? - huppant le újra a kanapéra.

- Nincs nagyon konkrét tervem, szerintem olvasni fogok, meg a matekot sem ártana gyakorolnom, hiszen...

- Úristen, úristen!

- Mi a baj? - pördültem meg. Ariana észvesztve a távirányító kutatásába kezdett, majd amint kiszedte azt a párnák mögül, a hangerőt feljebb vette. A TV képernyőn megjelenő öt fiú láttán megértettem barátnőm hirtelen jött izgalmát. A szőke hajú csinos riporternő Ariana kedvenc bandájáról, a One Directionről kezdett beszélni.

"Riporterünknek a minap sikerült egy kis időre elkapnia az éppen pihenőt tartó One Direction üdvöskéit pár kérdés erejére. A lányokról és a randizásról kérdezte őket. Mint kiderült, a banda legnagyobb csajozósa Zayn, de Harry sem veti meg a szebbnél szebb lányokat. Louis most éppen boldog párkapcsolatban él, Niall és Liam pedig kicsit félénkebbnek bizonyulnak. Amikor azt kérdeztük tőlük, hogy randiznának-e egy rajongóval, egyöntetű igenlő választ adtak."

A riport még javában ment, de innentől kezdve semmit nem érettem belőle, mivel Ariana sikítozása még a közel maximum hangerőt is elnyomta.

- Van esélyem, van esélyem, van esélyem! - táncikált ide-oda boldogan.

- Hát hogyne. - nevettem fejcsóválva.