Hideg verejzékezésre ébredtem. Egyből tudtam! Ő van itt! Kipattantam az ágyból és az előszobába mentem. Hosszú sötét folyosó, mintha a semmibe vezetne. Mintha csak minden irányban, ahol véget ér, a halál várna. Üres szobák az ajtók mögött, ahol az örjítő sötétség tanyázik. És egyedül az ablakon szivárog be némi fény. De nyomasztó érzést kelt.
Valahonnan, egy behatárolhatatlan helyről fura zümmögő hangot hallani...lehet csak egy gép zúg.
Végül ott állt az. A folyosó egyik végében. A folyosó egyik ablakából beszűrödő éjszakai fény megvilágította a lényt. Fekete folt szerű volt, árnycsápjai szerte széjjel terültek a falakon, plafonon és a talajon. Éles fogakkal teli szájából nyál folyt, ami a padlóra csurgott. Mintha örökkétartó éhségben szenvedne. A kétségbeesés és a félelem érzetét hozta az emberre, ami fokozta csillapíthatalan étvágyát. De nem hússal táplálkozik, hanem az ember lelke kell neki. Ez a lény egy útvesztő a túlvilágba, fogvatartja a lelkeket, hogy azok ne tudjanak továbblépni a másvilágba. A kiút ebből a végtelen sötét útvesztőből pedig egyáltalán nincs. Vagy ha van is, akkor annak megtalálása felér minden emberi agyi kapacitással. Egy zseni is nehezen talalná meg a választ. Ez a lélekfaló démon úgy nyeli el a lelkeket, ahogyan a fekete lyukak működnek az űrben.
Nem haltam még meg és mégis el akarja vinni a lelkemet. A tehetetlenségtől szánalmas kétségbeesés, hogy mit tegyek, kezdett egyre jobban elhatalmasodni rajtam. Ordítottam és sírtam.
Homályos, alig kivehető beszédet kezdtem hallani, ami fokozatosan tisztulni kezdett. Míg végül teljesen tisztán hallottam. ,,Kelj fel!,, mondta ,,Te álmodsz!,,
Felkeltem. Fényes nappal volt. Anyu ült mellettem az ágyon. Sehol a lény, sehol a sötétség, a félelem és a kétségbeesés. Az egészet álmodtam, pedig teljesen valóságosnak tűnt.
Pár nappal később egy ismerősöm mesélte, hogy mit álmodott. Ugyanazt, amit én. Ugyanazzal a lénnyel és érzésekkel. Ahogy teltek a hónapok, az eset fokozatosan ismétlődött, más és más emberekkel is.
Ez a lény valóságos és minden esetben olyan embereknek jelenik meg, akik stresszesek, depressziósok vagy valami más lelki traumában szenvednek. És olyanoknak, akiknek valami sőtét folt ül a lelkén. Tehát ez a lény nemcsak a holtakra összpontosít. Ennek a lénynek minden olyan elő ember lelke kell, akik valamilyen okból eltévejedtek.
Talán ez a lény maga a purgatórium, egy szortírozó, ami kiválasztja, ki hová kerülhet a túlvilágon.
