Kamerák mögül

28. rész

- Milyen kedvesek. – nyöszörögte halkan.

- Ja, hogy itt rám gondolsz? – zökkent ki gondolataiból Nick felnézve öccsére. – Nem kell kösz. Én még maradok és majd hazaviszem Joet, hogy ne kelljen taxiznia. – mondta mire az említett személy elengedett egy mosolyt, de abban a pillanatban vissza hajolt a vécé fölé.

- Ahogy jónak érzed. – öklözött le bátyjaival. – Jó éjt majd otthon találkozunk. – ezzel távozott a mosdóból ismét magára hagyva a két szét csúszott énekest.

- Gyalázat, ahogyan itt ültök. – lépett be Kevin kezében a váltás ruhával. – Remélem feltűnt, hogy mindkettőtöket ma dobta élete szerelme, pedig tegnap még olyan nagy lendülettel meséltetek róluk. Mi történt srácok? – dühösen hozzávágta öccséhez a pólót, aki gonoszan felnézett rá.

- Azt hiszem valamit nagyon elcsesztünk. – summázta Joe maga elé bámulva.

- Nem tudom mit srácok, de azt nagyon. – helyeselt Kevin az ajtóban állva. Olyan volt, mint mikor a tanár rajta kapja a diákokat, hogy cigiztek a mosdóban és számon kéri rajtuk. – Remélem tudjátok, hogy holnap vesszük fel a Suckert. – vettet még oda mielőtt távozott volna.

- Neee! Kevin kérlek ne holnap. – mondták szinte egyszerre, de a kérés süket fülekre talált, mert egy szó nélkül távozott. Nick csukott szemmel a fehér csempének vettet fejét. Erős fájdalom lüktetett minden egyes szívverésénél és mindegy mit csinált nem akart elmúlni. Nagy nehezen rávette magát, hogy átvegye foltos ingét a tiszta pólóra, amit bátyja hozott. Joe csendben szenvedett a wc csésze felett ezzel sem hergelve tovább testvérét.

- Srácok. – libbent be egy fiatal lány a mosdóba, mire Nick ijedten fordult meg Joe pedig erőtlenül dőlt neki a válaszfalnak. – Annyira király, hogy megismerhettelek titeket. Mondjuk nem a legjobb az időzítés. – mondta vidáman. Mikor meglátta Nick fedetlen felsőtestét egy pillanatra lefagyott. Mindkét férfi összeszűkült szemekkel nézett rá. A lány gyönyörű kisestélyiben volt és haja ki volt engedve. Arca kedvességet és szeretetet sugárzott. Hirtelen egyik testvérnek sem ugrott be ki is volt ő pontosan.

- Bocsi, de mi nem ismerünk! – vágta hozzá Joe könyörtelenül kizökkentve Nick bámulásából.

- Tényleg. Jessica vagyok Frankie barátnője. Magyarországról jöttem és nagyon szerettem a Jonas Brotherst. Konkrétan azon nőtem fel. A kedvencem te voltál mindig Joe. – Nick felhúzta jobb szemöldökét. Arcáról hitetlenség tükröződött. Ennél furcsább már nem lehetett az estélye. -Nick nyugi téged is nagyon szeretlek meg persze Kevint. Juj, olyan aranyosak a kis lányai! – mesélte a srácoknak, mintha a legjobb barátnőjének mondta volna.

- Oké állj le egy pillanatra. – kapcsolt elsőnek Nick. Már éppen segítséget akart kérni bátyjától, aki hirtelen visszafordult a wc fölé ismét. A lány aggódva mérte végig a szenvedő énekest. – Megmarad. – nyugtatta meg Nick, hogy újra rá figyeljen. – Téged Frankie itt hagyott? Vagy mi? – kérdezte, mire Jessicára kiült a sértődöttség.

- Nem én csak be akartam köszönni, de ahogy elnézem nem a legjobbkor. – mondta az ajtó felé lépve egyet.

- Hát, nem is tudom ezt miből gondolod. – válaszolta mogorván és végre felvette fekete pólóját. Joe köhögve visszaült helyére.

- Bocsánat. – mondta halk sértődöttséggel. – Azt hittem jobb fejek vagytok. – fűzte még hozzá és távozott. Nick egyik pillanatról a másikra felhúzta magát és legszívesebben a lány után ordította volna, hogy Mit várt egy alkoholistától meg egy szerencsétlentől, de inkább visszafogta magát és neki támaszkodott a mosdókagylónak. Fáradt arcát tenyerébe temette és megpróbált lehiggadni. Túl sok minden történt az elmúlt egy órában és még az első problémán sem tudta túl tenni magát. Azóta pedig csak még több szakadt rá.

- Nyugi öcs! Minden rendben lesz. – botorkált oda hozzá Joe, hogy hátba veregesse jó testvér módjára.

- Inkább menjünk haza, ha már kibírod addig, mert olyan rohadt büdös vagy hogy mindjárt én is elhányom magam. – mondta lesöpörve kezét széles válláról, mire Joe jót nevetett. Lassan kitámolyogtak a mosdóból. Nick egyik kezével bátyját fogta másikban pedig koszos ingét és öltönyét tartotta. A folyosón Lisa kapta el őket. Fancsali arccal végig mérte őket.

- Nick sajnálom, ezt az egészet. Beszélek Aurórával ígérem. Meg elvileg Scott már dolgozik az ügyön. – próbálta bíztatgatni, de Nick valahogy nem tudott belenyugodni. – Szóljak Henrynek? – ajánlotta fel mikor nem érkezett válasz.

- Igen azt megköszönném. Hálás vagyok az egész este miatt amúgy majd Henry fizet csak mondd neki nyugodtan, ha nem akkor hívj fel. – magyarázta halkan. Fejfájása egyre elviselhetetlenebbé vált.

- Rendben köszi. Jobbulást. – veregette meg Joe vállát a lány óvatosan.

- Túl élem. – vetette oda Joe minden erejét összeszedve. Nick lassan elindult a kijárat felé. Az napra nem akart több meglepetést. Nagy nehezen elbotorkáltak a férfi vörös sport kocsijához. Kinyitotta a hátsó ajtót és hagyta, hogy Joe erőtlenül elterüljön az üléseken.

- Hé, öcsi itt egy virágcsokor meg egy csoki, viszont kotont egy darabot sem látok. Te gyereket akarsz? – kérdezte teljesen komolyan bátyja, mire Nicket elfogta egy fajta szomorúság. Az volt a terve, hogy a lehető leghamarabb lelépnek Aurórával és elviszi abba a parkba, ahol először találkoztak, hogy kettesben ünnepelhessék meg az albumot úgy, ahogyan a lány szereti. Semmi feltűnés semmi puccs. Csak erre nem került sor.

- Nyugodj meg nem leszel nagybácsi. – válaszolta bánatosan.

- De te sem apa ahogy elnézlek. – válaszolta ülő helyzetbe tornázva fel magát. Nick erőltetetten elmosolyodott. Bátyja még ilyenkor sem vesztette el humorát egy percre sem.

- Ha gondolod én leszek gyermekeid anyja. – bújt közel Nickhez hátulról egy nő. Először felgyúlt benne a remény, hogy Auróra jött vissza, de ugyan abban a pillanatban el is szállt. Érezte a nő leheletét vállán és ezének gyengéd érintését karján.

- Hagyj békén. – fordult el. Biztos volt benne, hogy Pryanka jött utána, hogy „megvigasztalja".

- Azt hittem örökre szeretni fogsz. – vágta fejéhez, mikor megpróbált beszállni autójába. Megtorpant és haragosan felnézett a nőre.

- Nem tudom, hogy te hülyének vagy inkább kis gyereknek nézel-e.

- Szerintem egy hülye kisgyereknek. – kiabálta ki Joe, amire nem érkezett reakció. A színésznő bántottan állt a járdán.

- Tudod azt hittem mióta elmentem te megváltoztál és végre rájöttél, hogy mi is kell neked valójában. – kezdte drámaian előadva a nő, mire Nick hangosan felröhögött, amitől újra rátölt a hasogató fejfájása.

- Tényleg? – válaszolta majd vett egy mély lélegzetet, hogy enyhítse fájdalmát. – Nem jött be. – zárta le és beszállt a kocsiba. Beindította a motort és már el is tűntek az utca homályába.