Mostoha titkok

1. Fejezet

*Fél évvel később, Április*

A nyár végén sosem gondoltam volna, hogy fél évvel később április 6.-án a következő mondtad fogja elhagyni a számat.

Liza

- Geri! Noel! Kelljetek már fel! Meg kell szervezni a szülinapunkat és csak egy hetünk van rá! - ordítottam miközben minden erőmmel a két egymás melletti ajtót vertem. Már fél órája próbáltam őket felkelteni totálisan sikertelenül. Majd úgy döntöttem, hogy elegem van ebből drasztikusabb módszer kell. Ezért vissza mentem a szobámba kihoztam a jbl-em és beraktam rajta a 5sos egyik számát. Majd benyitottam először Geri szobájába és ketté rántottam az üveg ajtó előtti függönyt.

- Basszus Liza, ne már! - nyögött fel úgy mintha fájna neki a fény - Húzd azt vissza és hagyj aludni! - mondta miközben bele fúrta a fejét a párnáiba.

- Nem érdekel a hisztis Geri. - mondtam fáradtan - Kelj fel és segíts te is megszervezni a szülinapunkat.

- Engem nem érdekel. - nézett fel picit a párnákból - Legyen pia, zene meg haverok. Ennyi a vágyam.

- Istenem, te borzalmas vagy. - felkaptam egy párnát az ágyáról és jó erősen hozzá vágtam - Kelj fel, amíg felkeltem a tesódat is. - majd kivonultam a zenével együtt a szobából. És átmentem Noelhez is.

- Kicsim kelj fel. - léptem oda hozzá és adtam egy puszit az arcára.

- Csak még egy picit. - nézett rám könyörögve. Majd amikor meglátta az elszánt tekintetem inkább bele törődött a sorsába és elkezdett felkelni. Én meg mielőtt a sötét miatt inkább újra vissza fekszik, gyorsan kihúztam a függönyt így már őt is megvakította a világosság - Azért a látásom maradhat a helyén életem.

- Bocsi, de muszáj valahogy elérnem, hogy felkeljetek. Borzalmasak vagytok ti ketten. Na megyek kirángatom Gerit újra az ágyból, mert tuti, hogy nagyon nem kelt fel hiába szeretném.

- Hajrá, nehéz menet lesz. - nevetett rám a barátom miközben elindult a fürdőszobába. Én pedig sajnos tudtam, hogy igaza van. Egyikük sem képes rendesen időben felkelni szóval reggel mindig mennek a harcok. De általában egy órán belül sikerül felkelteni őket. Amivel alapjáraton nem lenne semmi problémám, de már csak egy hetünk van a szülinapunkig és még sehogy sem állunk a szervezéssel. Amíg egyedül voltam nem volt gond ezzel, de már hárman vagyunk és így sokkal nehezebb az egész.

- Geri az isten szerelmére kelj fel, vagy lerángatlak a lépcsőn. - mondtam mikor beértem a szobájába és megláttam, hogy pont úgy van minden mint mikor kimentem. - Nagyon fontos ez nekem és szeretném ha minden jól menne. Szóval legyél szíves megemberelni magad és vonszold le magad a nappaliba.

- Csak még egy picit.

- Nincs még egy kicsit. Egész héten ezt játszottátok velem minden délután. "Csak még egy rész a sorozatból" "Csak még egy meccset lejátszotok a fifán/LOL-on" vagy bármin. - mondtam - Elegem van, kelj fel és gyere le! - mondtam majd bevágtam magam mögött az ajtót. És vissza mentem a szobámba, hogy gyorsan felöltözzek.

Egy teljesen normális otthoni viseletre esett a választásom. Fekete maci-naci és egy fekete haspoló, a hajamat pedig szedett-vedett copfba kötöttem. Össze szedtem mindent ami kell a bulink szervezéséhez és lementem a nappaliba. Leraktam a cuccokat az asztalra és elmentem reggelit csinálni a konyhába. Miután kész lettem a három adag tojás rántottával és három kávéval vissza mentem és azokat is az asztalra tettem. Majd miután a fiúk még mindig sehol sem voltak, kicsit már mérgesebben indultam el felfelé. Majd a lépcső közepén megállva újra kiabálni kezdtem.