Én, a démon

Október 15.

Visszaemlékezés: Érzem, ahogy kezd kitisztulni az elmém. Körbe nézek, mindent vér fed, a mennyezettől a padlóig. Mi történt itt? Lassan lesétálok a rozoga, régi lépcsőn. Megnyikordul a talpam alatt egy-egy foka. Ó, te jó isten! A családom minden tagja holtan hever a lábam előtt. Ki tette ezt velük, és engem miért hagytak életben? Leguggoltam édesanyámhoz, és magam felé akartam fordítani, mikor megláttam a véres kezem. Azonnal felugrottam, szinte sokkot kaptam. Én voltam? Magam okoztam ezt a nagy felfordulást? Ez a sok vér, mind a szüleim és a bátyám vére? Amint rádöbbentem arra, hogy ezt tényleg én csináltam velük szirénákat hallottam meg. Ki értesítette erről a rendőrséget, és a mentőket? A családomon már nem lehet segíteni, arról pedig gondoskodom, hogy engem ne kapjanak el.

Napjainkban: Pontosan egy éve, hogy New York-ból átköltöztem Oakland-be. Kisebb, mint az előző lakhelyem, ezálltal kevesebb az esélye annak, hogy megtalál a rendőrség. Igen, még mindig körözés alatt állok. Ezalatt az egy év alatt próbáltam kicsit meghúzni magam, C.J. se sűrűn bukkant fel. Oh igen, C.J. Ő az én kis házi démonom. Ha mégis átvette felettem az irányítást, akkor megelégedett az önpusztítással. A karom, a hasam, és a lábam tele van hegekkel, illetve friss vágásokkal. Úgy érzem, lassan kezd leülepedni a rendőrségen az "ügyem". Már nem rettegek kimenni az utcára. Most is épp egy sétára indulok, ideje lenne kicsit tüzetesebben körülnéznem a már nem is annyira új lakhelyemen. Felhúztam a bakkancsomat az ajtó előtt, leakasztottam a fogasról a bőrdzsekim, és felkaptam a hátamra. Ősz közepe van, kezd hűlni a levegő, ezért már nem árt ha felveszem. Kiléptem az ajtón és magam mögött kulcsra zártam. Elindultam felvedezni Oakland-et. Elmentem a közeli kisbolt mellett, körülbelül öt háztömbnyire van a lakásomtól, ide szoktam jönni zakcsós levest venni. Ez a tökéletes kaja. Ezelőtt csak eddig jöttem el mindig. Itt meg tudtam venni, vagy éppen csak el tudtam venni azt, amire szükségem volt. De ide is csak bő, majdnem mindenemet takaró ruhákban jártam. Na igen, tényleg paráztam a börtöntől. A járdák szélén fák, és virágok vannak, egész jól néz ki. Kár, hogy vörös rózsák vannak ültetve, a feketék jobban tetszenek, talán abból vinnék is haza párat. Az otthonomat pedig inkább egy kis lyukhoz hasonlítanám. Egy szobából, egy konyhából, és egy zuhanykabinos fürdőből áll. Nem nagy, de nekem pont elég. Úgyis egyedül vagyok, és nem vágyom fényűző életre. Ahogy tovább sétáltam megpillantottam egy kisebb parkot. Pár pad, és néhány bokor volt ott, a közepén meg egy kis tó helyezkedett el. Bementem, és a lehető legkívülebb eső padra leültem. Elvoltam itt magamnak vagy egy órát, utána gondoltam elindulok visszafele, és akkor még elérem a boltot, hogy szerezzek valami vacsorának valót.