Norvégia Szörnye

A szomorúság orvossága : Vodka

Néhány infó:

P O V = Nézőpont

Y/n = A te neved 

Jó olvasást!~

~ 3rd Person's P O V ~

Mióta Tord felrobbantotta a házatokat, eléggé magányos voltál. Tord volt az egyetlen a 4 fiú közül, aki tényleg megértett téged. De ahogy már megszoktad, azok az emberek akiket szeretsz vagy megbízol bennük, idővel becsapnak, átvernek és kihasználnak. A tény, hogy Tord megölte Jon-t és majdnem Tomot, hihetetlenül elszomorított... De a szíved mélyen még mindig szeretted őt. Néha visszaemlékeztél azokra a csodás pillanatokra amikor Torddal együtt hülyéskedtetek, otthon a parkban vagy éppen a bárban. Ezeket a gondolatokat gyorsan elkergetted, mert tudtad, hogy Tord már nincs életben. Vagyis remélted, hogy még életben van csak már beletörődtél abba, hogy nem fog vissza jönni. Elvégre a robotból egy ép darab sem maradt. Ezen gondolatok addig fojtogattak míg Tom be nem jött a szobába.

~ Tom' s P O V ~

Y/n szobájába tartottam, mert el akartam terelni a figyelmét( a robotos balesetről ami 1 hónapja történt) valamivel ami talán egy kissé jobb kedvre deríti. Lassan benyitottam. Y/n az ágyán ült és megint nagyon szomorú volt. Óvatosan leültem mellé.

"Hé, ne szomorkodj már ennyit... Nem jó így látni téged" - mondtam a kezemben egy üveg vodkával.

~ Y/n' s P O V ~

Tom leült mellém, az ágyra. Furcsálltam, hogy a történtek után mennyit foglalkozott velem. Talán őt is bántja a Komcsi halála? Pfú, nem, az kizárt, amióta találkoztak utalják egymást.
"Miért, hogyan szeretnél látni engem?" - ezen mondat után mélyen a 'szemeibe' néztem.

~ Tom' s P O V ~

Y/n a ( E/c ), általában boldogságtól csillogó, de most szürke és élettelen szemeivel bámult az enyéimbe. Te jó ég, olyan mintha bele látna a lelkembe.
"Úgy ahogy régen" - feleltem, közben egy mosoly csúszott a számra.
"Régen amikor még boldog voltál" - ezt kiejtve a mosolynak hűlt helye volt, inkább keserűen néztem a F/c színű padlót.

~ Y/ n's P O V ~

Régen voltam boldog.
"Igen, jó lenne ha ez az egész meg sem történt volna." - hallgattam egy percig, aztán zokogásban törtem ki. Nagyon, de nagyon zokogtam, talán még Matt és Edd is hallotta.

~ Tom's P O V ~

Amikor megláttam, hogy sír azonnal magamhoz öleltem és próbáltam megnyugtatni. De mégis hogyan tudnám, ha őt csak az az idióta Komcsi tudja?!
* 20 perccel később *
Már kezdett megnyugodni, mikor a szobába belépett Edd.

~ Edd' s P O V ~

Fura hangokat hallottam Y/n szobájából, ezért megállítottam a filmet és felmentem a szobájába. Egyáltalán nem lepődtem meg amikor Tom karjaiba zárva sírt. Tudtam, hogy nagyon fájt neki Tord halála.
"Hát itt meg mi történt?" - kérdeztem, mire Tom csak intett, hogy menjek ki. Nem szeretek kötözködni Tommal és amúgy is Matt-el néztem filmet, szóval nem akartam zavarni. Kimentem a szobából és vissza sétáltam a sajátomba ahol Matt értetlenkedett, hogy mi baja volt Y/n - nak/nek. Nem akartam terhelni a cuki kis fejét még ezekkel a gondokkal is.

~ Matt's P O V ~

Egyáltalán nem értettem mi történt. Hogy Y/n miért ilyen rosszkedvű. Hiszem Tord ártott nekünk (jó, azért be kell vallanom hogy néha elég jó fej volt) és kihasznált minket. Mindenesetre, ha Edd azt mondja minden rendben, akkor az úgy is van. De ebben az esetben nem mondott semmit.
"Edd, minden Ok?" - kérdeztem egy aggódó tekintettel az arcomon.