Part 2

143 9 3
                                    


Újra kirakom mert nem tetszett alapból de semmi változtatás nélkül inkább mégis kirakom aztán ha lesz motiváciom írom a kövi részt 😼✨
___________________________________

...meg csókolt a szánk el távolodott egymástól, fel segített állni oda adtam neki a fánkot a táskámból mosolyogva át nyújtottam neki. Vissza mosolygott rám, meg köszönte az ételt a kezem láttán el kezdett kuncogni. Nem értettem miért, kért tőlem egy zsebkendőt át nyújtottam neki a kért tárgyat. Közelebb jött hozzám én értelmetlenül néztem, hogy gyengéden le törli kezemről a vizcseppeket amit én nem is vettem észre mert csak is rá koncertráltam a pillanat hevében. A sellő pikelyek vissza húzódtak a kezemen. Hanako-kun egy elégedett mosolyt nyújtott felém és utána e mondat hagyjta el száját.Így már jobban nézzél ki, mintha hal lennél. Egy gúnyos de még is kedves kacagás tört ki belőle. Én csak mosolyogtam mint a tejbetök. Folytattam a takaritasát, de szót onnantól nem váltottunk. Be fejeztem. El akartam köszöni tőle,de ő  gyorsan szorosan át ölelt. Súgta hogy maradjak meg vele egy kis időt. Így hát maradtam.Nagyon már senki sem tartózkodott az iskolában, furcsa volt. A lépcsőn le jövetelt láttam egy zöld színű Mokket aki békésen ugrándozott.Azt hittem kaprázik a szemem mert a következő másodpercben már nem láttam. Ezért hagyjtam az egészet inkább úgy tetem mintha nem is láttam volna és tartottunk ki felé a suli udvarba. Meg fogta gyengéden a kezemet. Csiklandozó pezsgő érzés ment át az egész testemen. Hintákhoz érve mind ketten bele ültünk egybe. Kínos volt az egész mert nem nagyon beszéltünk egymáshoz. Borongosabb volt az ég, Hanako-kun el kezdet beszélni a felhőkről az alakzatukról kezdve érdekességik át addig a pontig míg a csillagokhoz nem ért, és az állmáról kezdet beszélni hogy egyszer szeretne a holdra útazni. Telt az idő én meg végig figyelve minden egyes szavára. Rá pillantottam a telefonomra, hogy meg nézhesem az időt. 17 óra lesz pár perc múlva. Kaptam észhez hogy nem lenne jó ott lenni egy teljes éjszaka az iskolában,mert biza nem soká be zárják az ajtókat. Elnézést kértem Hanako-kun-tól, hogy félbe kell szakítanom mondanivalójában mert nekem mennem kell persze meg értette. Gyorsan át öleltem, puszit nyomtam arcára és siettem az iskola kapuján minél előbb ki. Biciklimhez tértem fel oldottam a zárat és haza felé vettem az útamat.

Hanako-kun szemszöge:
Nene villám gyorsan el tűnt. Talán azért, mert ilyen rossz lenne a társaságom? Én élveztem minden egyes percét. Szertem Yashirot. Nah jó ideje lenne már vissza mennem a helyemre.

                           *Másnap*
Fel jött hozzám egy Zöld hajú és zöld szemű leányzó. A harmadik fülkénél kopogtatót.
,, Hanako-San, Hanako-San itt vagy?"
Ismerős volt már számomra a lány.
Erős sejtesem lett hogy ő Sakura ikrem szövetséges ezért nem mutatkoztam be neki. Kilétem meg tudása nélkül távozott a lány wcből. Egyszer csak zajra lettem figyelmes, Kou volt az. Nagyon izgatott lett amikor még látott. Köszönt mire bármit is ki tudtam volna mondani el kezdte a vele történteket el mondani,inkább hadarta.

Minamoto Kou szemszöge:
Lány wcben Hanakot meg látva el kezdtem mondani minél gyorsabban az eseményeket. Mielőtt megint nem akad rá alkalmam.A gyorsasagombol kifolyólag nem értett semmit sem abból amit mondtam mert el hadartam. Így hát újra el kezdtem mesélni.
-Tegnap előtt egy zöld színű Mokke támadott meg mi elől próbáltam el menekülni, nem is lett volna egy gond de egyszere többen jöttek. Nagyon gyorsak és néha szinte láthatatlanok.
-ooh felelte Hanako-kun miközben próbált rá jönni hogy még is mi lehetnek ezek és hogyan is kerültek ide.

Érzelmek....~Hanako kun és Yashiro NeneWhere stories live. Discover now