Kamerák mögül

20. rész

- Ne is gondolj ilyenekre. Frankie még fiatal. Ki fog gyógyulni belőle. Ha nem is teljesen, de annyira biztosan, hogy folytatni tudja majd az eddigi életét veletek! – mondta vigasztalón. Átkarolta, majd lesöpört válláról egy fehér kis szösz darabot. Újra csend telepedett a szobára.

- Mesélj róla! – szólalt meg érdeklődve Auróra. – Milyen volt kicsiként? Sosem akart olyan lenni, mint ti?

- Ő mindig más volt, mint mi. Igaz elvileg a világ legnagyobb Jonas Brothers rajongójának tartja magát, de sosem akart a zenével foglalkozni. – mesélte egy halvány mosoly kíséretében.

- Benne van az egyik klipedben vagy az nem ő? – utalt a Remember I Told You című számára.

- Igen ez egy nagyon ügyes megfigyelés. Frankie sok helyen feltűnik mindenki karrierjében csak sokan nem szúrják ki, mert nem ismerik.

- Meg nem hasonlít rátok annyira. -egészítette ki saját álláspontjával. – Hogy őszinte legyek veled sokáig azt hittem, hogy csak hárman vagytok tesók. Mikor elhatároztam, hogy rólad fogok írni, ami az egyik legrosszabb döntésem volt eddigi életemben...

- Most miért? – nézett rá kissé sértődött hangon, mire Auróra elnevette magát.

- Nézz körbe. Egy lepukkadt motelben vagyunk a semmi közepén és mindketten tök depisek vagyunk mert beteg az öcséd, valamint leégettél az egész média előtt koholt vádakkal és mióta szabadságon vagyok folyamatosan unatkozok, mert nem merek már a blogomra írni, mert lehurrognak. - részletezte kissé elnevetve a dolgot. Egy perc néma csend állt be, míg Nickben is realizálódott az elmúlt egy hét. Mióta megismerte a lányt minden olyan gyorsan történt. Alig vette észre, hogy mennyi mindenen ment keresztül egy aprócska hét alatt.

- Igazad van. – ült fel nagy lendülettel. – Mi lenne, ha végre csinálnánk valami jót is? – kérdezte ravaszan mosolyogva. Felhúzta jobb szemöldökét, amitől csak még jobban megtetszett Aurórának.

- Oké, de mi a terv? – kérdezte majd belekapaszkodva az énekesbe felhúzta magát mellé. Voltak ötletei főleg, ha beleszámította a férfi eddigi életét, de a valódi ötletre nem számított.

A tó csendesen fodrozódott. A víz tükrén a hold fénye csillogott, megvilágítva a parton lassan hajladozó fák lombját. A szél, gyengéden simogatta arcukat, mikor közelebb merészkedtek a parthoz. Tükörképük egy emberként folyt össze a sötét vízen.

- Mennyire lehet vajon hideg a víz? – kérdezte megtörve az erdő csendjét a lány.

- Megnézed? – válaszolta Nick, majd beugrott a vízbe magával rántva a lányt is. Hangosan sikítva merült a víz alá. Hamar mélyült a tó, így még arra sem volt lehetősége, hogy csak a nadrágja legyen vizes. Nagy nehezen sikerült felállnia és ismét levegőhöz jutnia. A hideg, vizes felsője rátapadt bőrére, amitől kezén megjelent a libabőr és egy pillanatra kirázta a hideg. Hajából patakokban folyt végig arcán a víz. Kitörölte szeméből és Nicket kezdte keresni a sötétben.

Egyik percben két erős kezet érzett derekán. Ijedtében elakart ugrani támadója elől, de az nem engedett. Közel simult testéhez, majd kezével végig simított alakján.

- Így sokkal szebb vagy. – súgta fülébe és lágyan megcsókolta nyakát. Már nem fázott annyira, mint eddig.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve szembefordult vele és megcsókolta. Végre újra boldognak érezte magát Nick. Nem akarta elrontani az estét olyannal, amiben a lány lehet nem lett volna benne. Egyszer csak Auróra lefröcskölte egy adag vízzel, amitől eltűntek addigi gondolatai.