Egy Egyetemista Élete

10. rész

~~ Sam szemszöge ~~

Már nem tudtam érzékelni az időt sem a napokat sem azt hogy mit csinálnak épp velem most.
Scott Greg apja mint kiderült a neve abba hagyta a kínzásomat egy időre mikor Greg már szó szerint neki ment hogy hagyja abba.

Épp próbáltam aludni mikor is halk neszezést hallok az ajtó túl oldaláról, majd egy idő után ez megszűnt és kitárult az ajtó és Greg lépet be.
- Szia Samie!
- Mi- Mit keresel itt Greg?? Apád megől ha itt látt!
- Nyugi apám hallott!
- Micsoda?
- Megöltem az FBI mindjárt itt lesz és végre szabad leszel te is!
- Vá-Várjunk csak te nekik dolgozol?? döbbentem meg.
- Igen és rettenetesen sajnálom amiket tettem veled de muszáj volt hogy le ne bukjak!
- De de miért pont most??
- Mert eddig én sem tudtam hogy pontosan hol vagyunk mert be voltam ide zárva amikor meg ide jöttünk szemkötött raktak rám így nem is tudtam jelezni nekik hogy merre vagyok! mondta nekem miközben kötözött ki engem.
- Lábra tudsz állni??
- Nem nem és érzem hogy el fogom veszíteni az eszméletemet!
- Csak kicsit bírd ki kicsi lány hallod már itt vannak értünk! állított fel és próbált ki vinni a szobából de sajnos egy lépést sem tudtam meg tenni.
- Kicsilány kérlek maradj ébren ne aludj el! simogatta a hajam majd fel vett mennyaszonyi pózba és úgy cipelt majd egyszer csak elsőtétült előttem minden.

Mikor magamhoz tértem egy fehér szobában ébredtem úgy gondolom hogy egy kórházi szobában vagyok.
Fel akartam ülni de akkor egy szúró fájdalom nyílalt mindeneben ezért nem is probálkoztam.
Jobban körül nézve észre vettem hogy a nagyiék és az összes barátom itt van a szobában és engem figyelnek.
- Ohh édes drága kis unokám hát felébredtél! rohant felém a nagyi és óvatosan meg ölelt.
- Szia mami! Mi mi történt?
- Meg menekültünk kicsilány! lépett ki Logan-ék mögül Greg.
- Greg hát jól vagy??
- Persze és te is már! kacsintott.
- Nem úgy érzem magam! húztam el a számat.
- Hidd el a legroszabban már túl vagy! Én viszont megyek majd még benézünk Fred-kel!
- Fred?? Az a Fred?? döbbentem meg ma már 2-jára.
- Igen és Ciara!
- Juuj de jó!
- Na megyek kicsilány sziasztok, viszlát!
- Szia! köszöntünk egyszere el tőle.
Miután elment mindenki nekem esett és kérdezgettek mindent egyedül Logan nem ő full csendben figyelt csak engem.
Talán egy órát lehettek csak itt majd elmentek hogy hozznak be nekem cucokat, egy ember maradt csak itt velem. Logan.
- Végre egy kis csend! sóhajtottam fel mire Logan el nevete magát és én is.
- Beszélhetnénk vagy inkább pihennél?? váltott komoly hangnemre.
- Beszélhetünk persze! próbáltam felülni amibe segített nekem.
- Szóval én megígértem valamit aznap amikor megláttam hogy eltűntél!
- Te láttad amikor elraboltak engem?? néztem rá kérdőn.
- Igen és hidd el próbáltam segíteni de túl gyors volt az autó és majdnem elütőtt! húzta el a száját.
- De nem történt bajod úgye??
- Nem nyugi!
- De mit kerestél ott??
- Akkor is beszélni akartam veled meg bocsánatott kérni tőled!
- Ohh értem!
- Szóval mint mondtam megfogadtam hogy amelyest ennek vége lesz elmondok neked mindent!
- Mi mi mindent??
- Figyelj sajnálom hogy azt hitted hogy mi Alexiszel együtt voltunk pedig nem!
- Nekem nem úgy tűnt! morogtam halkan de meghallotta.
- Hidd el nem voltunk együtt csak próbáltalak ki verni a fejemből de idővel rájöttem hogy még ha onnan ki is töröllek a szívemből nem tudlak!
- Ez ez mit jelent??
- Sam én szerelmes vagyok beléd már 9-dik óta! hajtotta le a fejét.
- Hogy hogy mii?? De akkor akkor az a sok egy éjszakás kaland és még velem is mire volt jó???
- Sajnálom érted mint mondtam próbáltalak elfelejteni és ez tűnt a legjobb megoldásnak!
- Értem és akkor ezzel mit akarsz nekem el mondani??
- Kérlek adj még egy esélyt hogy be bizonyítsam hogy többet jelentesz nekem mint egy egy éjszakás kaland!
- Én én nem tudom hogy meg merjem tenni ezt a lépést tudod én már a bulin is el akartam neked mondani mindent és ha azért küldtél el mert láttál el menni Cool-lal akkor meg nyugtatlak hogy semmi nem történt csak bíztatott engem hogy mondjam el neked az érzéseimet!
- Igen az megint egy szemét húzás volt tőlem!
- Oké benne vagyok!
- Micsoda?? kapta fel hirtelen a fejét.
- Próbáljuk meg! mosolyogtam mire ő is majd felém hajolt és meg csókolt. Istenem de rég éreztem ezeket a puha finom ajkakat megérte rá ennyit várni.
Mikor elváltunk ésszre vettük hogy Cool az ajtóban álva figyel minket mosolyogva.
- Na ezt már szeretem tubicáim! kacsintott ránk.
- Cool ne viselkedj úgy mint egy buzi!! röhögtem majd engedtem hogy megöleljen.
- Jó'vanna csak olyan jó végre téged igazán boldognak látni de komolyan Logan megbántod ki nyírlak!
- Tudom tudom de nem fogom én most magatokra hagylak figyu Sam?!
- Hmm?? néztem rá.
- Kérlek bocsáss meg Alexisznak nem ő tehet róla kérlek legjobb barátnők voltatok ne szakítsátok meg ezt!
- Rendben küld be majd hozzám!
Még kaptam egy utolsó rövid csókot majd kettesbe hagyott engem Cool-lal nagyon sokat beszélgetünk el meséltem neki hogy hogyan történt ez közöttünk Logan-nal meg ő is elmesélte azt hogy mi volt Suzy-val meg sem haragudott azért hogy le mondta azért  a randít mert engem elraboltak teljesen megértette és szeretne megismerni és nem úgy ahogy az első alkalom sikeredett.
- Na es akkor most vissza mész New York-ba?
- Nem tudom lehet nem kéne eldobnom az álmaimat meg hát már csak 1 év van hátra az egyetemből! rántottam vállat.
- Jólvan de azért remélem hogy nem fogsz elfelejteni minket!
- Dehogyis foglak titeket nem lehet! nevetem el magam majd egy halk kopogás zavarta meg a kellemes hangulatunkat.
- Gyere! szóltam ki és nagy meglepetésemre Alexisz dugta be a fejét félénken.
- Magatokra hagylak királylány! ölelt meg majd sietve elhagyta a szobát.
- Nyugodtan ide jöhetsz nem harapok! mosolyogtam halványan.
- Hogy hogy vagy?? kérdezte halkan és nem mert a szemembe nézni.
- Jobban mint voltam!
- Figyelj én én annyira sajnálok mindent de tényleg én nem akarok továbbra is haragban lenni veled nem érzek iránta semmit sem!
- Hé hé nyugalom vegyél azért levegőt is! szorítottam meg bíztatóan a kezét.
- Kérlek boccsás meg! nézett már a szemembe ami könyektől áztatot volt.
- Én már megbocsátottam neked! Már csak magadnak kell és azért se legyen bűntudatod hogy elraboltak mert egyszer úgy is bekövetkezet volna vagy így vagy úgy!
- Annyira szeretlek! ölelt meg szorosan majd miután elengedett elkezdtünk mindenről beszélgetni.
- Szóval akkor végre együtt vagytok?? csillantak fel a szemei.
- Igen úgy néz ki!
- Jaj de jó végre olyan szörnyű volt azt nézni hogy szenvedtek!
- Hát igen sok mindenen keresztül kellett mennünk hogy ideáig el jussunk!
- Amúgy akár hiszed akár nem mi nem feküdtünk le egyszer sem!
- Nem?? döbbentem meg.
- Nem nem akartam és szerencsere ő sem a szobájából sem azért jöttem ki mert volt valami csak rosszat álmodott én át mentem hozzá és mondta hogy maradjak ott de a fotelba aludtam!
- Az kemény!
- Na hagylak piheni! állt fel megölelt majd egyedül hagyott a gondolataimmal.
Egy idő után már én is álomba szenderültem.