Szeptember 2. Hétfő
Helcsó!
Ma kezdődik a gimi! Nagyon nagyon izgulok! Reggel felöltöztem lementem fogat mosni és fésülködni.
- Tami!!! Siesél kifele de nagyon gyorsan! - dörömböld a fürdőszoba ajtaján idegesen a bátyjám Szabi.
- Jó a a! Mindá e vaok! - mondtam fogmosás közben
Miután befelyeztem meg engedtem a vizet és kiöblítettem a szám. Amikor a bátyám meghallotta a vízfolyás hangját berontott és felkapott.
- Hé hagyj békén még nem végeztem! - elkezdtem rugdosni hátha elenged
- Na így mindjárt jobb! - mondta és ledobott a kanapéra - Majd kint megfésülködsz! - kiáltotta oda a fürdőből
- Ahj!
Odaballagtam a nagytükör elé kezembe vettem a fésűt és megcsináltam a hajam egy egyszerű kontyba. Néhány hajszálam már felált de nem foglalkoztam vele. Egyszercsak a hugom jelent meg előttem.
- ÁÁÁÁ! Anya Tamit le kakilta egy nagy valami! - kiáltotta én csak meg forgattam a szemeimet
- Mi hol?! - rohant ki ilyedten anyukám a konyhából egy...egy...késsel!
- Sehol az csak egy bénán na jó nagyon bénán kinéző konty! - mondtam - amúgy mit keres nállad egy ekkora kés? - értetlenkedtem
- Ja csak husit vágok! - mondta vigyorogva
- Akkor nem kakilta le egy nagy valami? - kérdezte nagy szemekkel a hugom
- Nem nem szart le semmi! - mondtam neki idegesen
- Na szépen beszélj!
- Jól van na oké! Viszont késésbe vagyok úgyhogy megyek! Sziasztok!
A buszmegálló tele volt. Mikor megérkezett a busz mindenki fére lökött. De aztán végül sikerült felszálnom és valahogy még ülőhelyet is találtam. Mikor körbe néztem meg pillantottam egy barna szemű csodát. Barna haja volt ami egy kicsit belelógott abba a szép szemébe. Lehet hogy mosolyogtam mert hirtelen elmosolyodott. Gondolom ez a lány hódítós mosolya majd megmondom neki hogy nagyon hatásos! Abban a pillanatban felkeltek a gyomromba a t-rexek. Ja nekem ők vannak nem pedig pillangóim. Olyan erősen repkednek hogy szerintem kijukadna a bőröm hogyha igaziak lennének. Csak akkor hagytam abba a mosolygást amikor a busz fékezett egy órjásit. A tömeg egyszerre megindult engem meg szó szerint kilöktek a buszból. Mikor újra stabilan áltam felnéztem. Egy baromi nagy épület előtt áltam. Nagy bettűkkel ki volt írva hogy: KAJTÁR KINGA GIMNÁZIUM
és a lépcső tetején egy copfos lány ugrált. Először hülyének néztem aztán rájöttem hogy ez Lala. Aztán megint hülyének néztem.
- Sziaa! - visított a fülembe
- Szia! Hol van Ani és Odi?
- Ani büfézik Odi meg még nincs itt.
- Ja értem nem megyünk be?
- De!
Mikor bementünk halványkék falak fogadtak minket. Tele voltak szórólapokkal és a teteén ki volt írva hogy: Hirdető fal!
- De jól néz ki! - mondtam
- Ja viszont nem találom Anit! Lehet hogy felmen a termünkbe! Felmegyünk?
Nem válaszoltam csak bólintottam egy aprót. Az osztályterem elég kicsi volt de pont elfért benne 20 ember. A fala barack színű volt. A tábla fehér volt a kis tartókájába meg rengeteg színes filctoll. Ani a középső padsor 4. padjában ült. Csak egy gond volt. Kettes padok voltalk. Lalával egymásra néztünk és elkeztünk veszekedni hogy ki ül Ani mellé. Mig ő magyarázott gyorsan odasiettem Anihoz és leültem mellé.
- Hé ez nem ér!
- Dehogy is nem! - mondtam majd lepacsiztam Anival
Lala végül leült a melletünk lévő padhoz. Hirtelen kinyílt az ajtót és bejött rajta fiatal nő.
- Szervusztok én Valkati Mária tanárnő vagyok. Én vagyok az osztályfőnökötök! És én tanítom majd nektek a rajzot! Most mindenki mutatkozzon be!
- Nekem most nincs kedvem bemutatkozni! - kiáltotta hátulról egy szőke srác
- Mi a...? - mondta Ani tátott szájjal mikor megláttam a fiút
- Mit mondott kedves...?
- Ja csak azt hogy... - kezdett bele
- Hülye a nevedet kérdezte! - dombta meg egy papírgalacsinnal egy barna
- Elég legyen! - szólt Valkati
- Miből? - kérdezte egy fekete hajú lány
Már mindenki ordibált én Anival próbáltam beszélni de teljesen lefagyott.
- CSENDET!!! - üvöltötte Valkati
Mindenki be kussolt és még a legyet is lehetett hallani aki rászált a fekete hajú lány pólójára.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! - kiáltott ilyedten és elkezdett szaladgálni
- Nyugodj le! Valaki segítsen már neki! - kiabált
Mi csak röhögtünk. Egész órán. De a nap végére kiderült hogy a szőkét Barninak a barnát meg Csabink hívják. Mikor hazaértem majdnem orra estem egy dobozba mert ugye nemrég költöztünk. Odiról meg még mindig semmi hír pedig próbáltuk elérni de nem vette fel és nem is írt vissza. Pedig ő mindig elérhető. Mindegy miután befejeztem ezt a gondolat menetemet elmentem lefürödni. Fürdés után elmentem Eni egy kis vacsit de csak kiflit találtam. Nem baj legalább nem haltam éhen. Elmentem fogat mosni majd megnéztem volna egy részt a sorimból de Ani nem hagyott mert rájött az ötperc és velem szerettem volna megosztani hogy mit gondol Barniról. Hajnali 3 körül lementem a konyhába és ettem egy kis csokit. Nyami. Csak sajnos felébredt rá a két bátyám és ők is enni akartak. Nem tehetek róla hogy túl hangosan eszek!!! Na mindegy egy. Goodbye!😶😶😶
Pusz: Farkas Tami😎
