A történtek után - Pál utcai fiúk

Feri és Emili

- Emili -

Másnap reggel az iskola kapuja mellett vártam Jánost, zakatoló szívvel. Nagyon féltem, mit fog mondani, vagy tenni. Mérges rám? 
Mikor megláttam, odafutottam mellé, és egyből elkezdtem beszélni.
- János, sajnálom, hogy tegnap nem mentem veled és, hogy nem álltam ki melletted! - meg se állt. Levegőnek nézett. Le voltam sokkolódva. Amiket mesélt a régi csatáról, egy teljesen más Boka Jánost mutattak. Ennyit változott? De mindegy, ha duzzogni akar, tegye. Minden joga megvan. Aztán ne engem hibáztasson, hogy nem mondtam el neki, amit fontos lett volna. Ma is találkozok Ferivel. Először az érdekelt, hogyan képes valaki ezt a terhet cipelni, de ahogy elkezdtem megismerni, rájöttem, hogy valami van benne. Nem úgy, hogy bele szeretek, egyszerűen megfogott. Olyan jó érzés volt vele beszélgetni és jól éreztem magam mellette. Felszabadultan. János, melletted nem érzem ezt és ez nem rajtam múlik. Ettől független jó lenne a barátodnak maradni, de ha egy ilyen szétválaszt minket, akkor úgyis gyenge barátság lenne. Az is igaz mondjuk, hogy alig, sőt egyiküket se ismerem régóta. Nehezen kötődök emberekhez, akkor miért érzem úgy, mintha hozzájuk már most közel állnék, ennyi idő után? Nem tudom, megbízni nem feltétlen bíznék meg bennük, de azt senkiben se szeretnék. Az mindig fájt eddig.. 

A teremben némán ültem le a helyemre, mellé. Nem szólalt meg. Egyszer se. Így én se erőltettem beszélgetést. Igaz, úgy éreztem el kell mondanom, neki Átsot. Még így is, hogy nem válaszol rá. Bűntudatom lesz, ha nem tudja meg még most. Ezért utolsó óra előtti szünetben rászántam magam. 
- János, ma is találkozok Ferivel - miközben kimondtam, az arcát vizslattam. Csodálkozva nézett rám és kicsit mintha mérges lett volna.
- Csinálj amit akarsz - azzal elfordult tőlem és a tankönyvét bújta. Én felsóhajthattam, hogy elmondtam neki. Ezek után nem tőlem függ. Kicsit megkönnyebbültem, de azért rossz, hogy nem érdekelte annyira, hogy hosszabban beszéljen velem. Majd kitalálok valamit, hogy megbékéljen. 

A találkozó helyen, már ott volt Feri. Izgatottan mentem oda hozzá. Ma nem tűnt olyan magányosnak mint tegnap.. 
- Hali! 
- Szia! - köszönünk egymásnak, de ez a része szerintem kicsit kínos. 
- Indulhatunk? - teszi fel a legegyszerűbb kérdést a mai nap. Bólintok és mosolygok rá. Olyan kellemes vele lenni. Nem tudom mi, de az a valami nagyon boldoggá tesz. 
- Mióta vársz itt? 
- Csak pár perce, ne aggódj - néz rám kedvesen.
- Ennek örülök. Legközelebb én érek ide korábban. 
- Tehát lesz legközelebb.. - mintha ennek örülne, de azért megijedek, hogy ő nem szeretne.
- Természetesen nem muszáj, ha nem akarsz. 
- Szívesen találkozok újra veled, akkor is ha nem te jössz előbb. 
- Ennek örülök - kis csend, ezért egy elég átlagos kérdéssel rukkolok elő. - Milyen napod volt?
- Eltelt eddig. Neked? - ahogy ezt kimondja, mintha eszébe jutott volna valami, ami rosszá tette a napját. Lehet úgy kéne tennem, mint aki nem látta. Mégis.. vajon mi történt? Nem, tudnom kell. Sajnos ilyen kíváncsi természet vagyok.
- Mintha nem jól telt volna el..
- Miből gondolod? 
- Csak megérzés. 
- Elég jók a megérzéseid. 
- Igen. Ettől független, nem muszáj elmondanod. 
- Már úgyis ismered az alaptörténetet. Egy egyszerű összetűzés két Vörösingessel.
- A Pásztorokkal?
- Ijesztően sokat jegyeztél meg erről. 
- Ezek szerint velük. Min? 
- Egyszerűen élvezik, hogy ők a vezetők most és azt hiszik, mindent megtehetnek. 
- Mármint veled vagy másokkal? 
- Bárkivel. 
- Ez borzasztó..
- Túl lehet élni, csak nem tudom meddig mennek el. 
- Szerintem messzebbre, mint gondolod..
- Honnan tudod meddig gondolom? 
- Ez is csak egy megérzés - azzal megállunk a park szélén. 
- Merre tovább? - nézek rá kérdőn. Ő az utakat nézi. Alig vannak itt páran. 
- Megharagudnál, ha megcsókolnálak? - ezt teljesen nyugodt hangnemben kérdezi, miközben az arcom nézi. Kisebb sokkban állok. Másodjára találkozunk. Magáról nem sokat mesélt, én szinte semmit.  Miért szeretné? Hiába nem értem, hiába merül föl sok kérdés bennem, valahogy annyit érzek, szeretném, ha megtenné. Pedig.. ez lesz az első csókom. 
- Csak nyugodtan - hülye vagyok, ugye? Baromságot csinálok? Még csak nem is tetszik nekem Feri.. Akkor miért?..
Átkarol. Közel húz magához. Akkor idióta vagyok. Az ölelését is most érzem először, de jól esik..
- Szeretnéd, hogy megtegyem? - ne csináld.. itt tényleg nem fordulhatsz vissza.
- Ha nem csinálod, én  fogom - erre elmosolyodik, majd megtörténik. Gyengéd, nagyon. Persze, nem tökéletes, hiszen sose csináltam még ilyet, és inkább szájra puszi, de nagyon élvezem. Maradnék szívesen még úgy, de kicsit eltol magától és a szemembe nézz. Felszabadultnak tűnik. Valahogy boldogabbnak. 
- Remélem nem haragszol, ha máskor is igényt tartok erre - megölelem én is őt. Továbbra is arra szavazok, hogy idióta vagyok, amiért ezt teszem, de ha én is boldogabb vagyok ettől, miért ne? 
- Nem, nem haragszom.

Igen, őszintén nem voltam észnél. Nem tudtam, hogy Ferinek ez mennyit is jelent pontosan. Nem éreztem át.. Azt hittem nem lesz ennyiből baj. 

- Áts Ferenc -

Jó a karjaim között tudni őt. Nagyon jó.. Szeretném, ha sokszor megölelhetném.. Ha a barátnőm lenne..

- Boka János -

Miután vége lett a sulinak haza mentem először. Utána bűntudatom lett, a gyerekes viselkedésemtől és elmentem abba a parkba. Bocsánatot szerettem volna kérni a tegnapi miatt. Kerestem őket. Meg is találtam. Csak sétáltak, én mégis megtántorodtam. Éreztem egy köteléket közöttük, ami engem távol tartott, mégse bírtam levenni róluk a szemem. Leültem egy padra és onnan figyeltem őket. Amikor Feri magához ölelte és megcsókolta, ott megéreztem azt a szorongató érzést, ami utána egy jó ideig nem hagyott békén. Felálltam a padról és elmentem onnan. Nem bírtam tovább nézni ezt. Mit akar ez a srác tőle már második napon? Mi a célja ezzel? Nem lehet.. hogy beleszeretett, ugye? Két nap után nem...

______________
Hali! Hát nem tudom ki mennyire örül annak, hogy egy ilyen fordulatot vittem bele, őszintén  nem terveztem, de valahogy írás közben mindig elfelejtem az addigi terveim. Remélem azért nektek tetszik!