7. fejezet

617 20 0
                                    

Merlin nagyon szeretett volna bárhol lenni, csak ott nem ahol volt.  Nagyon sok tennivalója volt még, kérdések, amiket még fel kellett tennie Kilgharrah-nak, de Arthur ki jelentette hogy együtt kell üdvözölje vele Bayardot, és nem fogadott el semmilyen kifogást se. A finom öltözékben és a hosszú köpenyben, úgy érezte hogy ez igy nincs helyén. Valószínűleg egy idő után hozzáfog szokni az új ruhájihoz, csak ezzel annyi volt a gond, hogy annyira nem ő volt az új külseje. A szeme sarkából a mellette lévő férjére pillantott. Legalább Arthur nem próbálta őt megváltoztatni. Ragaszkodott egy korszerűsített szekrényhez, és ennyi volt. Nem kérte hogy elsajátsítsa az etiketett, vagy hogy olyan dolgok elvégzését, amelyeket eddig még nem tett. Megengedte hogy ugyanaz legyen, mint korábban, kivéve néhány alkalommal, amikor Arthur azt kérte hogy viselkedjen királyhoz méltóan.

Ezzel mégjobban elhatározta, hogy megoldja Arthur kis örökösének problémáját. Semmilyen módon nem tudta rávenni a királyt arra, hogy beleegyezen, és ő viszont nem tudta ugyanazt a varázslatot megtenni magával, mint amelyet Yggraine-nél használtak. Teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy nem emlékszik arra, mi történt az élet kupájával, még azt sem tudta, hogy képes-e saját magára használnia varázserejét. Pontosan nem volt időzítője. Így hát egy másik megoldás megtalálása maradt, és egyetlen ötletett feltenni, amely Kilgharrah volt.

- Próbálj meg nem így nézni - mondta Arthur halkan, kissé szemöldök ráncolva.

- Hogyan?

- Bármelyik percben beléphetnek az udvarra, tehát abbahagyhatod a nézést, talán nem elmenekülni tervezel?

Mosolyogva Arthurra nezét - Talán, nem tudom.

A király lehunyta a szemét, de szája kissé mosolygott, tekintet nélkül arra, hogy komoly arckifejezéssel maradjon. A lóvak lábai dübörgése jelezte vendégeik megérkezését, és Bayard egy kisebb csoport katonák és szolgák társaságába be fordult a sarkon.

- Bayard király - köszöntötte Arthur, miközben a férfi leszállt lováról. - Megtiszteltetés, újra Camelotban látni téged.

A férfi hosszú percig Arthurra és Merlinre nézett, majd végül azt mondta: - Nos, újra találkoznom kellett azzal a fiatalemberrel, aki azzal vádolt, évekkel ezelőtt hogy, megakarlak mérgezni téged. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ti ketten egy pár lesztek, de azert gratulálok nektek.

- És ez most probléma? - Arthur hangja teljesen nyugodtnak tűnt, de Merlin az évek alatt hozzászokott a szeme körül lévő visszajelző jelekre, amelyek szerint feszült volt.

- Ha ez probléma, akkor a tied - mondta a tompa király. - Az nem számít, hogy kikkel házasodunk össze, és hogy félig milyen származásuak lesznek az örököseink. De most inkább ünnepeljük a házasságotokat.

Arthur bólintott és megfordult, közben védelmezően csúsztatta a karját Merlin dereka köré. A szolgák elléptek a palota lépcsőitől, hogy el vigyék a lovakat és el vezessék a vendégeket a szobájuk felé, a meg maradt szolgák peddig Bayardot kísérték végig a folyosón. - Holnap este meg ünnepeljűk a megérkezésedet, és ha aláírtuk a szersződésünket, én és Merlin szeretnénk téged megajándékozni.

Merlin figyelte, ahogy Bayard meglepetten el bámul. - csak nem ti is mérgezed kelyhet akartok nekem adni?

- Miért kellene, hisz nem te adtad az elöző kupat. Kiváló ajándék lett volna.

- És a méreg?

- Maga a pohár nem szennyeződött meg. Csak egy széle a gyógynövénnyel. És a mérget a varázslat tovább fokozta - magyarázta Merlin. - Eltávolítottuk, ennyi.

War of destiny ( Befejezett )Where stories live. Discover now