Kamerák mögül

14. rész

- Mert elmentem anyával bevásárolni, mint régen. Olyan de ja vum van. Neked nincs?

Megállt a szoba közepén maga elé nézve merengett.

- Minden rendben Joe? – szállt ki az ágyból öccse, mikor észrevette, hogy semmit nem reagál. Egész reggel furcsán viselkedett.

- Joe, hallod? Itt vagy? – lépett közelebb hozzá, mire ő megragadta a csuklóját, majd erősen megszorította.

- Mit csinálsz?

Megpróbálta kihúzni egyre vörösebb kezét, de ahogyan ellenállt csak egyre szorosabban fogta a kezét.

- Megölted őket. – mondta ugyan azt, mint az álmában. Nick hirtelen hátrálni szeretett volna, de Joe maga felé rántotta. – Megölted a családodat, a családunkat. – szűrte ki fogai közt. Ha szemével villámokat tudott volna szórni Nick már biztos nem élne.

- Hogyan? – kérdezett vissza már a földön ülve.

- Hát nem emlékszel? Mindenkit megöltél. – kiáltotta, majd egyszer csak kép és hangszakadt.

Nick ismét felriadt. Pólója teljesen mellkasához tapadt az izzadtság miatt. Fejében kiabálva visszhangzott, amit Joe mondott. Megölted őket. Teljes káosz uralkodott el rajta. Nem tudta, hogy ez most a valóság, vagy csak egy újabb álom. Megragadta telefonját és megnézte az időt. Már reggel nyolc volt. Úgy gondolta nem fekszik vissza lesz, ami lesz. Ha álmodik egyszer úgy is felébred, ha nem akkor pedig minden rendben lesz, ha lemegy a konyhába. Felkapott egy pólót a szék támlájáról és egy törülközőt, majd elment fürdeni.

Amikor kilépett a mosdó ajtaján szembe találta magát egy igen fáradt Joeval. Már várta, hogy megint átmenjen vérszomjas démonba.

- Mi van? Fordítva van rajtam a gatya vagy mi? – kérdezte félig alva még. Nick kissé megkönnyebbült, hogy nem csak egy mondatot ismer.

- Nem dehogy bocs. – állt félre az ajtóból.

Mikor leért a konyhába édesanyja ott állt a tűzhely mellett. Nick nagy lendülettel átölelte és kimondhatatlanul örült, hogy ott állt előtte.

- Kicsim. Minden rendben? Utoljára tavaly karácsonykor öleltél meg. – fordult felé boldogan mosolyogva édesanyja.

- Oh, nem is tudod mekkora hibát követtem el, hogy nem öleltelek még meg idén. – érkezett a válasz, miközben Nick elengedte és hátrált egy lépést.

- Oké, nem tudom mi a baj, de mi lenne, ha leülnénk és megbeszélnénk?

A férfi helyet foglalt a konyhaasztal mellett, míg Denise leült vele szemben.

- Honnan jött ez a nagy szeretet hullám? – kérdezte gyanakvóan fiától.

- Tudod csak rájöttem, hogy mennyire fontosak vagytok számomra és mióta hazajöttem csak civakodok mindenkivel. Szóval gondoltam ezen kéne változtatni. Semmi különösebb oka nem volt. – magyarázta serényen gondolkodva a következő magyarázaton. Nem akarta elmondani az álmát, mert így is eléggé gyerekesnek érezte már magát.

- Valami baj történt Aurórával?

Nicket meglepte a kérdés. Mi köze lenne Aurórának a szüleihez?

- Nem tudok róla. – válaszolta közömbös hangon.

- Egyébként Joe mesélte, hogy tegnap...

- Abból, amit Joe mond nagy eséllyel a fele sem igaz. Ő mindent kitalált, hogy vádaskodhasson. – vágott közbe Nick már is megszegve a változtatásainak szabályát. A Joe iránt érzett ellenszenve nagyobb volt, mint a félelme, hogy elveszíthet.