𝙳𝚒𝚜𝚌𝚘𝚟𝚎𝚛𝚎𝚍 𝚂𝚘𝚞𝚕𝚜 𑁍𝑩𝒖𝒄𝒌𝒚 ★𝑵𝒂𝒕𝒂𝒔𝒉𝒂 𝒇𝒂𝒏𝒇𝒊𝒄𑁍

3 ★ 𝚃𝚑𝚎 𝚆𝚑𝚒𝚝𝚎 𝚆𝚘𝚕𝚏

A Fehér Farkas

★ Wᴀᴋᴀɴᴅᴀ ★

Natasha iszonyúan izgatott volt. Sok időnek érezte, mikor utoljára látta szerelmét. James Buchanan Barnest. Amikor utoljára közel voltak egymáshoz, szegény James fel sem ismerte őt. Legalább akkor emlékezett volna rá. "Majd most fog, vagyis remélem" - gondolta.

A gép a leszállástól megrándult egy aprót, majd kinyílt.

- Megjöttünk! - jelentette ki Rogers.

Kiléptek a quinjetből. Azonnal katonák fogadták őket. A király híres női testőrei. Készenlétben álltak. Majd előlépett közülük a neves T'Challa. Wakanda erős kezű uralkodója.

- Üdvözlöm Rogers Kapitány! - fogott kezet az említettel, majd a két társának is biccentett.

Elindultak a palota felé.

- Barnes jól van? - kérdezte azonnal Romanoff.

- A Fehér Farkas teljesen jól van - felelte a király. - Még egy új kart is készítünk neki - mosolyodott el halványan.

Felértek egy emeletre, ahol egy laborba sétáltak egyenesen. Teljesen fejlett volt. Szinte mindenütt gépek álltak, lógtak.

- Ez még Banner laborjánál is menőbb - mondta magában Sam.

Majd előlépett egy lány, aki éppen dolgozott.

- Bemutatom a húgomat, Shurit - állt mellé T'Challa. - Ő gyógyította és kezelte Barnest. A kart is ő építi.

- Még csak a prototípust, ami hamarosan kész - mosolyodott el a lány és kezet fogott a két, még számára ismeretlen vendéggel is.

- Beszélnünk kell Jamesszel - mondta Nat. - El tudsz vezetni hozzá?

- Hát persze, kövessetek - indult kifelé.

Pár perccel később egy mezőre értek. Az ég szép kék volt, madarak csiripeltek, a szellő fújt, itt-ott egy pillangó szállt. Gyönyörű látvány volt. De ami a szeme elé tárult, az még gyönyörűbb volt. Meglátta a szerelmét. Az igazit. Annyira vágyott arra, hogy átölelje, hogy megcsókolja, hogy ne csak a saját, hanem az ő szívverését is érezze. De megtorpant. Bármennyire is meg akarta ezeket tenni, képtelenségnek gondolta. Abban a pillanatban a leggyávábbnak érezte magát.

- Nat, minden oké? - fordult felé Steve.

- Persze, persze!

Összeszedte magát. Minden negatív gondolatát eldobta, és megindult a kunyhó felé. Azt beszélték meg az úton, hogy ő fog vele elsőként beszélni. Habár a többiek nem nagyon ismerték kettejük hátterét, szerelmes történetét, amely sajnos kudarccal és szenvedéssel zárult, tudták, hogy Natashában bízik a legjobban. Hiszen, ha nem is tudják a sztorijukat, sejtik. Mikor odaért, Bucky felnézett, döbbenten méregette az előtte álló nőt. Vörös haja lobogott a szellőben, mint ahogyan az ő barna kócos haja is, aminek frufruja hátra volt kötve.Zöld szeme csillogott a napfényben is. Öltözéke már a harci felszerelése volt, sötétzöld mellénye, máshol fekete. Még bámulták egymást egy ideig, majd a férfi mosolyogva közeledett felé.

- Natalia! - ölelte át félkarral, ami egy picit meglepte a nőt, de azonnal visszaölelte.

- Hiányoztam? - kérdezte vigyorogva Romanoff, mikor elváltak, hogy egymás szemeibe nézzenek.

- Szerinted kire gondoltam egész eddig?

- Stevere?

- Na jó, rá is - nevetett fel a barna hajú. - De rád többet.