Ha újra ott lennék, másképp csinálnék mindent.
Nem vizet kérnék, hanem az ajkaid ízét.
Nem kártyáznánk, nem beszélgetnénk. Legalábbis nem szavakkal.
A tettek uralnák a helyzetet.
A testünk beszélne helyettünk.
Részeink egésszé formálódnának.
Kezeink egybekulcsolódnának.
Labaink összefonódnának.
Leheletünk felforrósítaná a szobát.
Lélegzetvételeink összehangolódnának.
Szívünk egy ritmusra verne.
Testünk rendíthetetlen lenne.
Néznem a szemed. Néznéd a szemem.
Belőled és belőlem Mi lenne.
Lehetne..de lehetetlen a lehetetlent lehetővé tenni.
Mi. Csak te, és nem én vagyunk.
Csak te.
Csak én.
Egyedül. Külön. Mi nélkül.
